Hetilap kereső

Féjja Zsolt írása

FÉJJA ZSOLT szerint a Yeti segít felzárkóztatni Csehországot a Nessyvel és Bunyippal rendelkező nemzetekhez.

Kevés olyan szerencsés ország van, amely saját nemzeti rémlénnyel büszkélkedhet: az ausztráloknak ott a Bunyip, a skótoknak a Loch Ness-i szörny, a vérszívó Chupacabrát már Mexikóban és az Egyesült Államokban is látni vélték ugyan, de mégiscsak Puerto Ricó-inak számít. Hiába, egy szörny, amelynek létezésére nincs bizonyíték, mégis időről időre feltűnik, tulajdonképpen nemzeti kincs.

Csehországnak van világhírű írója, filmrendezője, de népi szörnye sajnos nincs. E hiányosság miatt egy nemzetközileg ismert szörnyeteget kellett keresni, ha már úgy döntöttek az anyacég által eddig konzervatív szemléletre szorított Škodánál, hogy új modelljüket valamilyen lényről nevezik el. A választás a jetire esett, amely nagy és erős, mégsem kelt félelmet, sőt a legenda szerint számos utazónak mutatta meg a jeges hegycsúcsok között a völgybe vezető biztonságos utat. Tehát pozitív hős, ismeretlensége ellenére közismert, és jól boldogul nehéz körülmények között. (Szükség is van rá: a Škoda eladásai ötödével estek vissza.)

A Škoda Yeti nemcsak típusnevével lóg ki a Škodák sorából: a cég több mint száz éve gyárt autókat, ezalatt terepjárókat is készítettek, de – lévén a kategória is meglehetősen új – nem volt még könnyebb terepen is elboldoguló, alapvetően mégis sima aszfaltra szánt kocsijuk (az Octavia Scoutot kezeljük kombiként).

A látszólag két oldalról megnyomott, magas és keskeny, súlyosan aránytalan külsejű Fabia és az ormótlan fenekű Superb testi hibája ellenére is konzervatív megjelenésű, ezért nemcsak örömteli, hanem kicsit meglepő is, hogy a Yeti nemcsak egyedi, hanem divatos és tetszetős. A Fabia-szerű fényszórók unalmát látványosan törik meg a menetjelző és ködfényt magukba foglaló kerek lámpatestek, a karosszéria úgy sugall masszi- vitást, hogy közben véletlenül sem tűnik tohonyának, az off-roadságot első-hátsó védőlemezek és fekete oldalsó borítás emeli ki.

4,22 méteres hosszúsága a Fabia és az Octavia közé pozicionálja a Yetit, helykínálata azonban az utóbbit idézi, főleg hátul. Elöl csak a középkonzol túlzott szélessége zavaró, mintha nem számítottak volna arra, hogy az ülésbe kötözött törzs és a pedálokat kezelő láb között általában egy térd is van. Azért nem kell kék-zöld foltokra és esti borogatásra gondolni, de egy ilyen autónál – amelynek hátsó ülései a Škoda-egyterű Roomsterből ismerős VarioFlex rendszer szerint külön-külön tologathatók, lehajthatók, kivehetők – ezt hibának kell felrónunk. Öt ember hosszabb távú utazásának mégsem ez, hanem a csomagtér szab határt: a hátsó sor kiszerelésével nyerhető 1760 literes térfogat imponáló, az öt ülésnél adódó 405 liternyi tér kevésbé.

Rövidebb távon vagy legalábbis kevesebb csomaggal nagyon jó társ a kocsi. A beltér anyagai minőséginek tűnnek, rossz úton némaságukkal bizonyítják: az összeszerelésre is jutott figyelem, szélzaj nagy sebességnél sincs. Az úthibákat viszonylag jól tolerálja a futómű, mégsem hintázós, a kormányzás az átlagot hozza, a kézi váltó kicsit jobbat – ám én a dupla kuplungos DSG automatára áhítoztam, amely azonban kizárólag a leggyengébb kivitelhez jár. Annak viszont csak az első kerekei hajtottak; kicsit olyan ez, mint a féllábú jeti, amelyet ugyan még nem figyeltek meg soha, de lehetőség szerint nyilván nem rá bízná életét az örök jég birodalmából kiutat kereső emberfia. Más nézőpontból viszont örülhetünk a spórverziónak:

a Yeti-tulajdonosok jelentős része nyilván sosem fog terepezni a kocsival, akkor minek a pluszsúly, a pluszfogyasztás és a magasabb ár. Ha valaki mégis szeretné, a nyomatékot a pillanatnyi helyzetnek megfelelően, teljesen automatikusan szétosztó Haldex-kuplungos rendszert kap, olyan lejtmenetvezérlővel, amely segít a Yetinek lejönni a hegyről.

Egyszerűen okos – szól a Škoda jelmondata magyarra fordítva. Nemrég még olyan időket éltünk, amikor az „egyszerűen” jóval hangsúlyosabb volt az „okos”-nál, szinte valamennyi Škoda a kategóriatárs Volkswagen primitívebb, érezhetően olcsóbb változatának tűnt.

A Yeti motorválasztéka is mutatja, ez a szemlélet már a múlté: az autóhoz kizárólag korszerű, turbós benzines és közös nyomócsöves dízelmotorok kérhetők. A márka feljebb pozicionálásának mellékhatásaként az ár sem diszkont: 4,6 millió forintba kerül a 105 lóerős, elsőkerék-hajtású kivitel, ami önmagában nem kevés, de egy 80 lóerős Volkswagen Golfnál így is 100 ezerrel olcsóbb, miközben praktikumban és egyéniségben jóval, menetteljesítményekben valamivel fölülmúlja.

Roppant szerethető és barátságos tehát a Yeti: jól kitalált, jól megépített, igazán családbarát kocsi, amellyel anya is szívesen jár, és apa sem pironkodva parkol vele valahol az iroda hátsó bejáratánál. Ajánljuk meg a csehek számára a jetit nemzeti szörnynek.