Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Joggal tehetnénk fel a kérdést a Mercedes-Benz új E-osztályának kipróbálásakor: vajon ki vezet? Az autó ugyanis mindenfélébe belebeszél, tanácsokat ad, figyelmeztet, sőt, ha kell, magától fékez. Jó ez így, vagy nem? KARLOVITZ KRISTÓF írása.

Vigyázz, túl gyorsan mégy! Figyelj, kitértél a sávból! Láttad azt a kocsit a holttérben? Lassíts már, rámászunk a teherautóra! Nem vagy te álmos? Kezdesz cikcakkban menni! Ha ezekkel a közbeszólásokkal a feleségem szórakoztatna útközben, annak alighanem válás lenne a vége. Ezúttal azonban az autó figyelmeztetget minduntalan, és az is „ő”, aki fékez, ha elbambultam volna. És meg kell mondanom, hogy nem éreztem okvetetlenkedésnek mindezt, amikor Madrid környékének forgalmas útjain furikáztunk, megosztva figyelmemet az autórengeteg és a navigátor térképe, illetve bemondásai között. Nagyon könnyű lenne ilyen körülmények között elkövetni valami kisebb hibát... Szóval teljes mértékben elégedett voltam járgányommal, a Mercedes új E-osztályával.

A csúcstechnika „lefelé terjeszkedésének” jegyében ugyanis a csillagos márka középkategóriája is megkapta azokat a fejlett vezetőtámogató rendszereket, amelyek eddig csak a csúcskategóriájú S-osztályban kápráztatták el a vevőket, sőt, többet is. Tegyük fel, hogy fullextrás kivitelben ülünk, és mindent bekapcsoltunk. Autónkban kamera figyeli a sebességkorlátozó jelzőtáblákat, és ha ilyet lát, jelzi a limitet a főműszerben. Nincs egyszerűbb, mint ennél a tempónál megpöccinteni a követési távolságra is ügyelő Distronic kapcsolókarját, és ettől kezdve lényegesen könnyebb a dolgunk. A kocsi nem egyszerűen arra képes, mint primitív sebességrögzítővel ellátott társai, hogy tartsa a beállított értéket, hanem lelassít, ha bevágnak elénk, majd újra gyorsít, ha szabad a pálya. Ez persze nem új, ismerős már, miként például a sávasszisztens is, amely a fehér vonal indexelés nélküli átlépésekor figyelmeztet a volán bizsergetésével, vagy a holttérasszisztens, amely a külső tükörben villant fel egy lámpát, ha valaki megbújik az „árnyékunkban”.

Nóvum viszont az éberségfigyelő. Míg az eddig említettek drágán megfizetendő extra felszerelésként kerülnek bele az eleve tíz-húszmilliós kocsiba, az attention assyst alapfelszerelés. Egy ravasz számítógép értékeli kormánymozdulatainkat, és ha gyanúsan sokáig nem teszünk semmit, majd hektikusan korrigálunk, felismeri a veszélyes „másodpercnyi elalvást” és jelzőhanggal, -képpel igyekszik a sofőrt felrázni. Nem lehet túlbecsülni ennek a jelentőségét, hiszen az autópályán bekövetkező balesetek jelentős hányadát adja az elszunynyadás a volánnál.

Kocsink gondoskodása messze nem merül ki ennyiben. Ha minden igyekezet ellenére is elkerülhetetlennek tűnik a karambol, az utolsó pillanatban teljes erővel fékez. Ezzel ugyan már nem tudja elkerülni az ütközést, de jelentősen csökkenti annak súlyosságát, következményeit. Közben felhúzza az ablakokat, a lehető legjobb pozícióba állítja az ülést, ránk feszíti a biztonsági övet, aztán lesz, ami lesz!

Nagyon tetszett az ismerős, fekete-fehér képernyős éjjellátó készüléket kiegészítő intelligens világítórendszer is. Nincs külön tompított és távfényszórója, csak egyetlen xenonfényes darab, amelynek csóváját mindig úgy állítja be a számítógép, hogy ne vakítsa az előttünk haladó vagy a szembejövő jármű vezetőjét. Kanyargós, dimbes-dombos úton is jól működik, és igazából most éreztem először egy autóban, hogy a sötétség elvesztette veszélyességét.

Az autó tehát minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne történjen semmi baj. Azt képzelhetnénk, hogy ilyennel lehetetlen balesetet okozni. Csakhogy persze ezt is emberek vezetik majd. Emberek, akiknek telik luxuskocsira, de egy szimpla mobiltelefon-kihangosítóra már nem. Emberek, akik lustaságból vagy buta elveik miatt nem csatolják be a biztonsági övet, nem használják nappal is a tompított fényszórót. Emberek, akik tehetősségük ellenére is képesek fejre állni, mert sajnálták a pénzt téli gumira vagy az időt a lecserélésére. Emberek, akik nyolc légzsákos kocsit vesznek, de hagyják, hogy gyermekük a hátsó szélvédőn kibámulva utazzon. Emberek, akik azt képzelik, hogy minél okosabb a kocsijuk, annál ostobábbak lehetnek ők maguk, hisz úgysem érheti őket baj.

Ha ilyen valaki kezébe kerül az új E-osztály, akkor ez is remek eszközül szolgálhat egy látványos Darwin-díjas halálhoz. Ha nem tudnák: a Darvin-díjat olyanok nyerik el, akik kirívó hülyeségük miatt vesztették életüket, ezzel kivonva magukat a további szaporodásból, s hozzá nem járulva az emberiség fejlődéséhez.

Ha viszont nem vezetőjének kockázatvállalási hajlandóságát fokozza az E-osztály és a többi „okos” autó, hanem a biztonság növelése érdekében kamatoztatják az adottságait, talán még csökkenhet is a tragédiák száma.