Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Egy szín forradalma zajlik az autóiparban: a zöld a sláger! KARLOVITZ KRISTÓF az új, környezetkímélő járművek egyik legígéretesebb képviselőjét, a Honda Insight hibridet próbálta ki, és közben eltűnődött, hogy van-e reális esély mobilitásunk és természeti környezetünk egyidejű megőrzésére.

Autózni jó, de sokba kerül. Nemcsak pénzben – a kocsi ára, tankolása, fenntartása miatt –, hanem a természetes környezet és a nyersanyagok felélése miatt is. Nagyjából száz év alatt elfogyott a Föld olajkészletének mintegy fele, és a jóléti, fogyasztói, ipari társadalom, amelynek az autó az egyik ikonja, nagyot lépett abba az irányba, hogy kellemetlen, sőt akár lakhatatlan hellyé tegye bolygónkat. A riasztó kilátások elkerülése aligha képzelhető el másképp, mint egyéni és kollektív önkorlátozással, többek között az autózás radikális visszafogásával. Pártolni kéne az otthon végzett munkát és a hasonló kvalitású emberek közötti munkahelycserét, hogy közelebb dolgozzanak lakhelyükhöz, fejleszteni kéne a tömegközlekedést, s nem volna szabad portugál paradicsomot és lengyel görögdinnyét kamionnal szállítani Magyarországra.

Az efféle józan felvetések azonban erőtlenek a profit nyomásával szemben, amely az irreális igények kielégítésében, sőt fokozásában érdekelt. Ne a fejlett országok fogják vissza magukat, hanem adjunk autót a kínai és indiai milliók alá! Aztán, ha ez a fogyasztás megemeli a benzinárat, áruljuk még drágábban a valamivel kisebb fogyasztású típusokat! Aggasztó az üvegházhatás? Nem kevesebb autót kell gyártani, mondják erre, hanem kisebb szén-dioxid-kibocsátásút! Minden problémára kínálnak technikai megoldást, csak az a baj ezekkel, hogy a fő probléma maga az emberiség technikája, illetve annak túlzó alkalmazása.

Miközben ezeken a nagy kérdéseken töprengünk, persze nem áll meg az élet. Addig is, míg – képletesen szólva – kivágjuk az utolsó fát a szigetünkön, autózni kell, mert enélkül szó szerint megbénulnánk, és azért azt is bevallhatjuk magunknak, hogy autózni még mindig jó. Különösen, ha olyan kocsival tehetjük ezt, amely csitítja esetleg háborgó lelkiismeretünket, hiszen környezetkímélő hibrid hajtású, és ráadásul nem is drága. Amely öt litert fogyaszt, és állítólag ötmilliónál kevesebbe kerül majd. Ez az autó a Honda Insight.

Az Insight olyan hibrid, amelynek aránylag kis méretű és súlyú elektromos rendszere még rövid távon sem tesz lehetővé tisztán villanyautózást, de lassításkor és fékezéskor az akku töltésére használja ki a közönséges járművekben elfecsérlődő mozgási energiát, majd gyorsításkor a villanymotor besegít a benzinmotornak. Tovább javítja a helyzetet, hogy a fokozatmentes CVT-erőátvitel jóvoltából mindig a lehető leggazdaságosabb tartományban működik a motor, illetve, hogy le is áll, ha nincs szükség a működésére. A műszaki feltételek tehát adottak a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás mérséklésére, de ez még nem minden.

Az Insight segíti vezetőjét takarékos stílus kialakításában – sőt valósággal átneveli az embert. Műszeregysége színváltó! Baloldalt van egy gazdaságossági műszer, amelynek mutatója az alsó zöld (töltődik az akkumulátor) és a felső kék (rásegít az akkumulátor) rész között ingadozik. Persze igyekszünk minél többet a zöld mezőben tartani, és ilyenkor, mintegy jutalmul, kékről zöldre vált a digitális sebességmérő háttérvilágítása, kileveledzik az addig kopár világító fácska, és középen számadatok, illetve diagramok mutatják, hogy ügyesek vagyunk. Hát persze, hogy csak cirógatjuk a gázpedált, és szigorúan mellőzzük a féket, hogy el ne rontsuk az Insight örömét!

Mindeközben egy teljesen normális, jól használható, megszerethető kompakt kocsit hajtunk. Nemcsak az utastér üti meg a mércét, hanem tágas, variálható csomagtartónk is van, ami a hibrid autókra általában nem jellemző. Bő négyszáz literes, sőt a hátsó ülések lefektetésével több mint megduplázható. Autónk normálisan gyorsul és megy, csak a fogyasztása nem normális: ha elmaradtunk is a 4,4 literes gyári adattól, azért a valós forgalomban elért 5,5 liter sem éppen rossz! A mindennapokban simán használható, praktikus járműről van tehát szó, amelynek az akkumulátora miatt sem kell aggódni: nyolc év garanciát adnak rá. Amikor pedig a márkakereskedő elsusogja a lapzártakor még nem ismert, de várhatóan ötmillió alatti vételárat, valószínűleg sokan döntenek majd e barátságos, szmogriadó idején is használható kocsi mellett.