Berekedünk, torok- és mandulagyulladásunk van, ne adj Isten gégerák, pajzsmirigy-zavarok, hogy a nyaki csigolyák és porckorongok – agyműködést hátráltató – torzulásának következményeiről ne is szóljunk! Már ebből is kitűnik, hogy mennyire fontos kis testrészünk a nyakunk, amely a testet a központi „vezérlő egységgel” összekapcsolja, nem is akárhogyan, rugalmas, billenthető, elfordítható formában!
Ha elfogadjuk, hogy a testünk a lélek fizikai világbeli szimbóluma, megnyilvánulása, úgy a nyaki zóna felel meg kapcsolati rendszerünknek, amely jelzi annak minőségét és lehetséges szabadságát – írja a Donna.hu.
Fentiek alapján mondhatjuk azt is, hogy a nyakunkban – így a torkunkban – jelentkező betegségek alapvetően összefüggenek kapcsolati – különösképpen pedig kommunikatív – szokásainkkal, azok célszerűtlen alakulásával.

Számtalan bizonyítéka van ennek nyelvünkben is. Pl. ha valaki a véleményéhez túlságosan is ragaszkodik, azt bizony nyakasnak nevezzük, ha valaki a szeretetet édességgel pótolja, őt torkosnak hívjuk, ha az utolsó pillanatban elhallgatunk egy szót, azt mondjuk, a torkunkra forr, és ha ez kapcsolódik valamilyen módon a félelemmel, az bizony torokszorító….
Ha ránk akarnak valamit kényszeríteni, amit mi nem szeretnénk, azt mondjuk le akarják nyomni a torkunkon. Ha valamilyen sértést nehéz lenyelnünk, vagy izgulunk, vagy nehezen fejezzük ki magunkat, akkor az a bizonyos gombóc van a torkunkban.
Feltehetően a te ismerőseid között is vannak, akiknek rendszeresen reszelős, rekedtes a beszéde, aki egyáltalán nem tud „dallamosan” szólni. Sajnos ők – minden jó szándékuk ellenére – szavaikkal nem harmóniát, hanem inkább apróbb zavart, kellemetlenséget, néha diszharmóniát teremtenek. A közértben, az autóbuszon krákog, köhög a környezetedben valaki? Ezek arra is figyelmeztethetnének, hogy az illetőnek volna mit mondani, esetleg valamiben ellenkezik, de azt nem fogalmazta meg igazából, inkább mástól várja, hogy találja ki, vegye észre, és legyen tekintettel rá.
Az írás folytatását a Donna.hu oldalán olvashatja.
Ha elfogadjuk, hogy a testünk a lélek fizikai világbeli szimbóluma, megnyilvánulása, úgy a nyaki zóna felel meg kapcsolati rendszerünknek, amely jelzi annak minőségét és lehetséges szabadságát – írja a Donna.hu.
Fentiek alapján mondhatjuk azt is, hogy a nyakunkban – így a torkunkban – jelentkező betegségek alapvetően összefüggenek kapcsolati – különösképpen pedig kommunikatív – szokásainkkal, azok célszerűtlen alakulásával.

Számtalan bizonyítéka van ennek nyelvünkben is. Pl. ha valaki a véleményéhez túlságosan is ragaszkodik, azt bizony nyakasnak nevezzük, ha valaki a szeretetet édességgel pótolja, őt torkosnak hívjuk, ha az utolsó pillanatban elhallgatunk egy szót, azt mondjuk, a torkunkra forr, és ha ez kapcsolódik valamilyen módon a félelemmel, az bizony torokszorító….
Ha ránk akarnak valamit kényszeríteni, amit mi nem szeretnénk, azt mondjuk le akarják nyomni a torkunkon. Ha valamilyen sértést nehéz lenyelnünk, vagy izgulunk, vagy nehezen fejezzük ki magunkat, akkor az a bizonyos gombóc van a torkunkban.
Feltehetően a te ismerőseid között is vannak, akiknek rendszeresen reszelős, rekedtes a beszéde, aki egyáltalán nem tud „dallamosan” szólni. Sajnos ők – minden jó szándékuk ellenére – szavaikkal nem harmóniát, hanem inkább apróbb zavart, kellemetlenséget, néha diszharmóniát teremtenek. A közértben, az autóbuszon krákog, köhög a környezetedben valaki? Ezek arra is figyelmeztethetnének, hogy az illetőnek volna mit mondani, esetleg valamiben ellenkezik, de azt nem fogalmazta meg igazából, inkább mástól várja, hogy találja ki, vegye észre, és legyen tekintettel rá.
Az írás folytatását a Donna.hu oldalán olvashatja.










A legrégebbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni