Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Bár rovatunkban nem foglalkozunk használt autókkal, CSIKÓS ZSOLT most kivételt tesz. Egy alig tíz éve létező járműfajtáról, a hibrid autóról kapott képet egy sokat futott, első szériás Toyota Prius tesztelése során.

Egy hétre kaptam egy 2001-es Priust. Egy olvasótól. Jól látják, első generációs, az a benzinmotoros-elektromotoros hajtású hidbrid autó, amelynek neve először került be a köztudatba. 1997-től gyártották. Európában az ezredforduló után kezdődött meg a forgalmazása. Ezek az első Priusok műszakilag ügyes, kivitelükben viszont kissé ügyetlen járművek voltak – az ügyetlenség jó része a yarisos gyökerekből fakadt.

A kényelmetlen támlájú, magas sámlikra gondolok, amelyeket a Toyota üléseknek mert nevezni, meg a vurstliban lőtt kisautók anyagára emlékeztető plasztikburkolatokra a belső térben, valamint a csak felfelé és lefelé állítható, kényelmes helyzetbe nem hozható kormányra. A Prius I megalkotásához a Toyota a Yarisra csomagtartót tett, s ettől olyan bumfordi kinézete lett, mint a Renault Clióból előállított Thaliának. De így elfért az akkucsomag a padlóban, s maradt 390 liternyi poggyásztér. A többletsúly billegőssé tette, máskülönben viszont kiforrott jármű volt.

Azóta hibrid autók jöttek és mentek. A műfaj mára háromfelé ágazott: a Prius képviseli a klasszikus, fogyasztásminimalizálásra és emissziócsökkentésre szakosodott, drága technikájú hibrideket. A Honda Insight az olcsóbban megvalósítható, egyszerűbb technikájú, ám közel sem annyira flottul működő alsó vonalat jelenti. És léteznek még vám-, szmogriadó- és adókijátszásra született nagy hibrid autók is, óriási benzinmotorokkal, arányaikban parányi villanymotorokkal – ezek a legnagyobb jóindulattal is csak a gazdagok lelkiismeretének polírozására szolgálnak. Ilyen a Lexus LS 600h vagy a Cadillac Escalade Hybrid.

A Prius – még egy ilyen, sokat futott, korai példány is – kivételes jármű. 168 ezerrel az órájában még szinte új. Nem zörög, nem kopott, a hibrid rendszer úgy teszi a dolgát, mint gyártásakor, a belső tér gyönyörű, a kocsi egy gyanús zörejt, piktogram-felvillanást nem produkál. Ha a kormány felszíne nem hámlana, a bal oldali ablakemelő nem zörögne leeresztés közben, azt mondanám: nincs benne több ötvenezernél. És ez egy tipikus Prius I.

Tudunk közel 560 ezer kilométert futott, első szériás Priusról Amerikában, de 300 ezer kilométer fölött futott kocsiból számtalan akad. Mit gondolnak, hány Prius-akkut cserélt a Toyota 1997 óta? Egyetlen dokumentált esetről tudunk, ahol üzemszerű használat során ment tönkre az akku, pedig a Föld útjain már 1,2 millió fut a típusból. Nem is a tartósságon és a megbízhatóságon kell álmélkodni, hanem a lehetetlenül kicsi gyártási szóráson...

A mechanikával nincs baj, a hibrid autó borzasztóan egyszerű. Van benne egy kis fordulaton működő, állandóan melegen tartott, hirtelen rántásoktól óvott benzinmotor – sose megy tönkre. Van benne egy meglehetősen egyszerű villanymotor – örök életű. A kettőt olyan bolygómű kapcsolja össze működő egységgé, amilyenből egy mai automata váltós kocsiban négy-öt darab is van. Az önindítója egy egyszerű tekercspajzs. Nincs váltója, nincs kuplungja, nincs önindító-behúzómágnese. Kevés alkatrész dolgozik benne, és azok is nyugis életvitelűek. Csak a vezérlőelektronika bonyolult – de az ilyen megbízható gyártásához régóta értenek a japánok. A Prius nem megy tönkre – ezt mutatják a statisztikák. És azért nem megy tönkre, mert nagyon egyszerű, és minden alkatrészét kíméli a központi agy – ezt mondja a józan ész.

Persze a hibrid nem mindenkinek megváltás. Legfőbb különlegessége, hogy városban annyit, olykor kevesebbet fogyaszt, mint országúton, ahol szintén nem kér sokat. Hátránya viszont, hogy olyan hangokat ad néha, mint egy barlangban rekedt indiántábor. Országúton szeretne nyolcvanról kilőve előzni? Gépi küszködés zaja a válasz, bár a gyorsulás nem rossz. Autópályán kellene besorolni a 130-cal robogó sorba? Folyamatos mechanikai moraj kíséri az akciót, zavaróbban, mint sok kiskocsiban. Ennyi azonban elmegy.

A Prius értékét – úgy tűnik – ismeri a piac. A hasonló korú, vele közeli rokon Yarisnál szinte hajszálpontosan másfélszer többe kerül, azaz egy ilyen 2001-es autó 1,5 millió forinttól indul, de Németországban is ötezer euró a kezdő ára. Amikor megkaptam, a tulajdonos már 25 ezer kilométer óta nem nullázta a fedélzeti számítógépet, ami 4,7 liter/100 kilométeres átlagfogyasztást mutatott. A hajdani tesztautóval 5,2 litert produkáltam, cseppet sem kíméletesen. De nem a fogyasztás, a tartósság, sőt, még csak nem is a környezet megóvása fölött érzett elégedettség a birtoklás legjobb oldala. Hanem hogy a Prius – már az I-es is – városban annyira finoman teszi a dolgát, oly csekély terhet ró a vezetőre, amire hagyományos autó talán nem is képes.