Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Vasárnap kezdődik a Divízió-1-es jégkorong világbajnokság a Papp László Sportarénában. Korábban a dobogós helyek valamelyikének megszerzése volt a célkitűzés, ám idén egyértelműen csak a feljutással lennének elégedettek edzők, vezetők és szurkolók.

A feljutás olyannyira nem menne csodaszámba, hogy sokan gyakorlatilag már tényként könyvelték el a feljutást. Házigazdaként miért is ne lennénk optimisták? Tavaly az utolsó meccsen ment el a feljutás a házigazda szlovének ellen, most a hazai közönség által támogatva talán Palkovicsék lesznek előnyben a sorsdöntő összecsapáson.

Minden szép, minden jó…

Továbbá nem jött el a másik nagy rivális. Ennek egyébként senki sem örül igazából, hiszen a nipponok otthonmaradásának az oka a tragikus következményekkel járó földrengéssorozat volt. Hiába küldött egy igazán szép videóüzenetet Japánba a magyar csapat, végül mégis a távol-keletiek nélkül dördül el a startpisztoly. A japán szövetség erkölcsi kötelességnek érezte, hogy ne keljenek útra, ezt a döntést pedig mindenki tiszteletben tartotta.

Három ellenfelünk nem csupán a verhető kategóriába tartozik, hanem a nagy gólkülönbségű magyar gőzelem is garantált. Hogy mennyire nincsenek ezek a csapatok még a japánokkal sem egy súlycsoportban, azt érzékelteti a világranglista is: mi a huszadik, Japán a huszonegyedik helyen áll. A hollandok 25. pozíciója még nem is rossz, őket többnyire szoros meccseken szoktuk verni. Néha simán. A lényeg, hogy mindig verjük őket.

Dél-Koreát már a hoki-nagyhatalomnak igazán nem nevezhető Mexikó is megelőzi, a spanyolok pedig valahol velük vannak azonos szinten.

Minden szép és jó lenne, ha nem lennének a VB-n az olaszok. Egyébként őket is mindenki verhető ellenfélnek tartja. Még akkor is, ha egy éve simán megelőzték a másik ágra került, minket mindig csuklóból verő kazahokat. Éppen ezért a pezsgőbontással azért mindenki várjon a szombati mérkőzés lefújásáig.

…csak azok a fránya olaszok ne lennének

Olaszország ugyanis igen komoly riválisnak ígérkezik, és nem csak azért, mert több éves A csoportos rutinjuk van. Valószínűleg még mindig ott játszanának, ha az amerikaiak mindenki megdöbbenésére nem kényszerülnek érmek helyett a bennmaradásért küzdeni a tavalyi világbajnokságon. A jenkik elszórakozták első meccseiket, így Itália pechére összekerültek a kiesést eldönteni hivatott körmérkőzéseken. Az olaszok hiába álltak a rendes játékidő végén 1-1-re a Team USA ellen, a hosszabbításban kikaptak, így kiestek. A 2010-es világranglistán a 15. pozíciót foglalták el. Érdekesség, hogy e héten, felkészülési mérkőzésen az A csoportos franciákat is tönkreverték 4-1 arányban. De ettől még nem kell tőlük megijedni, mert ilyet a magyar fiúk is tudnak, de erről kicsit később. Riválisunk játékosai többnyire az igen színvonalas olasz pontvadászatban keresik kenyerüket, de Scandella személyében van svédországi légiósuk is, míg Thomas Traugst Németországban véd.

Sőt, idén még sikerült kanadait is honosítaniuk. Ryan Watson már három éve profiskodik Olaszországban, így lehetősége volt magára húzni az olasz mezt. Igyekezett meghálálni új hazájának a bizalmát, mert kettőt is vágott a franciák elleni győztes meccsen.

Csak hogy ne féljünk tőlük annyira: egy héttel korábban még kikaptak a szintén divízió-1-es lengyelektől, és a franciák elleni első meccsükön is alul maradtak.

Nagy öregek, ifjú titánok, későn érők és Sikorcin

Bár az olaszok felkészülése jónak mondható, azért mi sem panaszkodhatunk. A sportág fejlődését mutatja, hogy az első „csapatösszerázó” mérkőzést gond nélkül meg lehetett rendezni Zalaegerszegen – így legalább a horvátok sem utaztak sokat a 7-1-es zakóért. Immáron kiszabadult a válogatott a Fehérvár–Dunaújváros–Budapest háromszögből! Azért a másik négy találkozó még a háromszögön belül került megrendezésre, de örvendetes tény a jégcsarnokok épülése. Itt meg kell jegyeznünk, hogy fenntartásuk bizony még meghaladja az adott város lehetőségeit. Zalaegerszegen például két éve ezért is zárt be a Kercsó-iskola. Ez megérne egy külön cikket, így inkább lássuk a felkészülés többi állomását.

Tavaly legyőzött minket Szlovénia a világbajnokság utolsó mérkőzésen, ezzel ők szereztek jogot az A csoportos szereplésre. Ennek megfelelően valószínűleg nem teszik ki az ablakba a Székesfehérváron elszenvedett 5-1-es vereséget, mert ez nem a javukra sejtet osztálykülönbséget. Bánatukat még az egy nappal korábban aratott 5-4-es győzelem sem lehet gyógyír.

Utána még játszottunk két meccset az ukránokkal, akiket immáron három éve, a Szapporói Csoda óta nem tudunk legyőzni. Ez azt jelenti, hogy most sem győztünk, pedig egyszer a hosszabbításig, egyszer pedig a szétlövésig is eljutottunk. Ettől függetlenül nincs tragédia, mivel az utolsó meccsen már kimondottan jól játszott Ted Sartor csapata.

Érdekesség, hogy Ukrajna ugyanúgy divízió-1-es csoport-házigazda mint a magyarok, és ugyanúgy feljutási esélyekkel várja a jövő heti sorozatot. Ezért is volt elégedett a magyar csapat kanadai szövetségi kapitánya, mivel a szlovének mellett egy másik erős ellenfél ellen is szoros meccseket tudott játszani csapata, majdnem VB-hőfokon.

Ahogy jöttek-mentek a mérkőzések, szépen sorban küldte haza a bő keret tagjait, de még csütörtök este sem hirdetett végleges keretet. Mindenesetre az alábbi keretből már csak ketten kényszerülnek búcsút inteni a többieknek. Könnyen lehet, hogy a kapitány döntését majd a kisebb-nagyobb sérülések „könnyítik meg”.

Kapusok: Hetényi Zoltán (Sapa Fehérvár AV19), Szuper Levente (Arizona Sundogs, USA).

Hátvédek: Hegyi Ádám (Dab.Docler), Horváth András (Sapa Fehérvár AV19), Láda Balázs (Miskolci JJSE), Orbán Attila (Sapa Fehérvár AV19), Pozsgai Tamás (Dab.Docler), Sille Tamás (Vasas HC), Szélig Viktor (Briancon, FRA), Tokaji Viktor (Sapa Fehérvár AV19).

Csatárok: Bartalis István (Troja/Ljungby, SWE), Benk András (Sapa Fehérvár AV19), Galanisz Nikandrosz (Dab.Docler), Holéczy Roger (Sapa Fehérvár AV19), Kóger Dániel (Laredo Bucks, USA), Kovács Csaba (Sapa Fehérvár AV19), Ladányi Balázs (Sapa Fehérvár AV19), Magosi Bálint (Dab.Docler), Nagy Gergő (Sapa Fehérvár AV19), Palkovics Krisztián (Sapa Fehérvár AV19), Sikorcin Ladislav (HSC Csíkszereda, ROM), Sofron István (Sapa Fehérvár AV19), Vas János (Tingsryd, SWE), Vas Márton (Sapa Fehérvár AV19)

Az biztos, hogy a Kercsó Árpád által felfedezett Nagy Generáció tovább fogyatkozott, hiszen Svasznek már biztosan nem lesz ott a tornán, ahogy Peterdi, Ennafati és Fekete is csak a lelátóról szurkolhat. Lesznek azonban új arcok, akik nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi köztudatba is berobbanhatnak. Ez utóbbi már valamilyen szinten igaz is, hiszen páran közülük már Svédországban, vagy a tengerentúlon edződnek. Ilyen játékos a csíkszeredai születésű, mindössze húsz éves Bartalis, vagy a huszonegy évesen is már hússzoros válogatott Kóger Dániel. A nyáron Finnországgal kacérkodó Nagy Gergő, a dunaújvárosi Pozsgai Tamás és az Újvárosból Fehérvárra költöző Orbán Attila vele éppen azonos esztendőt számlál, tehát szépen lassan felnő az új generáció, amely már egészen más közegben nőtt fel, mint Palkovicsék.

De nem csak a fiatalok szoríthatták ki az évek óta stabil válogatott-kerettag Peterdiéket. A Miskolcon felfedezett Láda Balázs huszonkilenc éves, a huszonhat esztendős, frissen honosított Sikorcin Ladislav pedig akaratlanul is politikai szimbólum lett. A magyar felmenőkkel is rendelkező szlovákiai jégkorongozó tudatosan vállalta az állampolgársági eskü letételével, hogy ezáltal elveszíti szlovák útlevelét. „Mit lehet tenni?” – vont vállat az ezt firtató kérdésre.

Első olvasatra elég tarka-barka forgatag válogatottunk, de ez így van jól. Sok játékosnak talán az utolsó lehetősége, hogy ismét a legjobbak ellen húzzon korcsolyát, míg a sikerre éhes fiatalok játékos-pályafutása egészen más dimenziókba léphet, ha jövőre esetleg Kanada ellen játszhatnak Mexikó helyett. Szurkolóként mondhatjuk, hogy ne becsüljék le Hollandiát, és mindent adjanak bele Olaszország ellen, de ezt ők is pontosan tudják. Csodára most nem lesz szükség. Elég, ha mindenki a tudása legjavát adja.