Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Akadt az autózás történetében jó huszonöt év, amikor a hozzá nem értők számára létezett egy tökéletes kapaszkodó: a bogárhátú Volkswagen. A Golf aztán átvette a Bogártól a stafétabotot, és CSIKÓS ZSOLT szerint a hatodik generációs változatában sem csalódik majd senki.

A Volkswagennél mindig is a közepes méretű családi autó bizonyult a legerősebb piaci résztvevőnek. Akinek nem voltak a biztonságos közlekedésen túlmutató igényei, az az aktuális bogárhátúval, majd Golffal mindig megtalálta a számítását. Pontosítanom kell: nem mindig! A Golf harmadik szériája közel sem volt olyan megbízható, mint az elpusztíthatatlannak tartott előző kettő, a negyedik pedig labdába sem tudott rúgni abban a megbízhatósági versenyben, amelyet akkor a japán típusok uraltak. Ráadásul a helykihasználása is pocsék volt.

Nagyjából tízévnyi megbicsaklás után az ötödik Golf elkezdte kiköszörülni a csorbát, a vele szerkezetileg, mechanikailag erős rokonságot mutató mostani, hatodik széria pedig visszaküzdötte magát a megbízható, tartós autók társaságába.


A világ rettentő sokat változott az eredeti Golf 1974-es bemutatása óta. Márkák tűntek el, nőttek ki a semmiből, az akkori, ügyefogyott riválisok szuperül megtanultak autót készíteni. A Golf nagyjából maradt állandó. Kényelmes, elfogadhatóan fürge, jó minőségű, kirívó hibák nélküli receptkocsi. Ha valaki nem szereti böngészni a teszteket, utál szalonokba járni, elpirul, ha valaki azt mondja a jelenlétében, newtonméter – válassza a Golfot.

Szinte csalás ezt a mostanit új generációnak nevezni. Voltaképpen az eggyel korábbi verzió alaposan átfésült kiviteléről van szó. Csakhogy az ötödik Golfban – bár az is műszakilag kivételesen átgondolt, tisztességes produktum – volt pár jelentős hiba. A formaterve unalmas, rossz nyelvek szerint egyenesen tétova és feledhető volt. A belső kialakítása olcsónak mutatta, ötlet pedig egy szikrányi sem volt benne. Pedig a tulajdonosok kedvelték a tágas, ügyes, megbízható ötödik Golfot. Ellentétben az elődjével, amelynek hátsó üléseire csak láb nélküli utasok fértek be, a csomagtartót kifelejtették tervezésekor a számításból, puha rugóin zavaróan billegett, kék műszerfalfényei pedig recehártya-leválást idéztek elő. Viszont a formaterve, belső kialakítása sokkal igényesebb volt.

Most itt a hatodik széria, a formailag emlékezetes negyedik generációéhoz hasonlatos, markánsabb vonalvezetéssel, ízlésesebb belső térrel, viszont az ötödik generáció hibátlan mechanikájával. Nem lehet útját állni.

Odafigyeltek, hogy minden igényt kielégítsen, de ettől rettentő unalmas lett. Elvettek minden élt, lecsiszolták az összes zavaró kiszögellést, eltüntettek minden oda nem illő zajt, mechanikára utaló nyomot. És keletkezett egy steril, önjáró doboz.

Így van ez rendjén: 2010 legnépszerűbb autójává ezzel a recepttel lehet válni. Legyen kényelmes, fogyasszon keveset, be tudjon ülni hátra a nagymama, ne romoljon el, s a vezető egyetlen csavarjáról se tudja, hogy létezik. No meg lehetőleg csak annyit mondjon a tulajdonosáról, hogy elfogadhatóan tehetős, megfontolt ember. Ha pedig elérkezik az idő, és el kell adni, ne csak aprópénzt kapjon a gazda érte. Ezek alapján a hatodik generációs Golf kivételesen ügyes.

Én a Volkswagen legújabb fejlesztésű, turbós, közvetlen benzinbefecskendezéses, mindössze 1,2 literes motorjával kaptam az autót. 105 lóerő nem kevés, a viszonylag könnyű, 1,2 tonna alatti Golf e kombinációban megfutja a 190-es tempót, s a szabványos 0-100 km/h-s gyorsulást 10,6 másodperc alatt letudja, ami nem sportautós érték ugyan, de jelzi, hogy dinamikus kocsiról van szó.

Unalmas tökéletességében szinte nem lehet fogást találni rajta. Az ülések jók, sok a hely, a rugózás annyira ügyesen nyeli el a budapesti kátyúkat, hogy a francia autók sem teszik jobban. Megvan a bunkerérzet, a kormányzás – bár szintetikus – kellően visszajelez a tenyérbe, a motoron nem érezni, hogy feltöltött, és ha gyorsra veszszük a tempót kanyargós úton, a menetstabilizáló alig dolgozik, ami mutatja, hogy a futómű önmagában is ügyes. Zaj annyira nincs, hogy alapjáraton várakozva kizárólag a fordulatszámmérő állásából tudjuk: megy a motor.

Most kerek négymillióért megkapható, ami egy ilyen autóért CBA-bevásárlásnyi összeg, de még a kétoldali klímaberendezéses, metálfényezésű, extrákkal óvatosan megszórt tesztautó is alig pár százezerrel több. Soha nem venném meg, hiszen negyedszázados dízel Mercedest hajtok, álmaimban pedig olasz tizenkéthengeresek üvöltenek. Látják, ez rámutat arra, miért lesz sikeres a hatodik generációs Golf. Vegyék, aludjanak nyugodtan!