Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Csak a Volvo merte egyelőre meglépni, hogy ilyen apró dízelmotorral hajtott luxuskocsit dobjon piacra. CSIKÓS ZSOLT szerint az 1,6 literes motorral szerelt S80-as jobb a vártnál.

Néha akadnak furcsa, hirtelen változások az iparban, amelyek egész autógenerációk jellegét meghatározzák. Az okuk általában valamilyen fontos piacon bevezetett, központi rendelet. Zavaros voltam? Szolgálok egy-két példával, mindjárt érthetővé válik.

Bizonyára láttak már amerikai verziós, hetvenes évekbeli autót, de ha nem emlékeznek ilyenre, akkor a Dallas-sorozat nyilván rémlik még mindenkinek, amelyben Bobby és Jockey Ewing egyaránt „amerikás” európai kocsit, nagy Mercedest hajtott. Ezeken az autókon a karosszéria stílusából kilógó, szinte barkácsoltnak tűnő, hatalmas ütközők voltak. És nemcsak a Mercedeseken, hanem az összes akkori amerikai importkocsin is. Az MGB sportautót az eredetihez képest magasabb rugókkal megemelték, és a korábbi, gyönyörű króm lökhárító és maszk helyett csúnya gumiorrot kapott, a Renault-kra hatalmas, legókockákra hasonlító lökhárítókat tettek, a két legismertebb olasz kabrión, az Alfa Romeo Spideren és a Fiat 124 Spideren szintén óriási, stílustalan ütközők jelentek meg. Mindez egy hetvenes évek elején bevezetett, amerikai biztonsági törvény miatt.


Néha a másik irányban is történnek lépések. Például Japánban igen sok apró, sárga rendszámos autót látni az utcán, ezek a Kei-carok. A legnagyobb hossz 3,4 méter, a motor legnagyobb lökettérfogata 660 köbcentiméter, a maximális teljesítmény 64 lóerő lehet – ezek az előírások vonatkoznak rájuk. A tulajdonosok komoly adókedvezményben részesülnek, s az ilyen járművekhez az önkormányzatok nem követelik meg a saját parkolóhely igazolását.

A Kei-car kategória a második világháború után született, hogy az általános szegénységben segítse az ország polgárait az autóhoz jutásban. A kedvezmények azóta is megmaradtak, de a mai Kei-carok erényeit már a túlzsúfoltság elleni harcban számolják.

Japán, Amerika megvolt. Európán a sor. Kontinensünk kormányai mind szigorúbban veszik a környezetszennyezést, ezért a nagyvárosokban – ahol a szmogveszély a legsúlyosabb – szén-dioxid-kibocsátási korlátozásokat vezettek be. Az egyik legelterjedtebb határ a 130 g/km-es érték – amelyik autóból ennél több jön ki, annak a tulajdonosa nem hajthat be a belső zónába egyes időszakokban (néhol egész nap), illetve büntetést fizet, ha mégis behajt.

Igen ám, de a divat éppen ellentmond ennek az irányzatnak. Mind nagyobb autókkal járunk, egy mai családi kompakt külső méreteit, teljesítményét tekintve vetekszik a három generációval ezelőtti nagy limuzinokkal. És a szabadidőautó-mánia sem lankad. Pedig a kilók és a lóerők nem tesznek jót az emissziónak.

A presztízskocsikat gyártó cégek fontolgatják, hogy kisebb motorral szerelt nagy autókat kellene árusítani. Óvatos próbálkozások már történtek – gondoljanak csak a pár hete a 168 Órában megjelent Alfa Romeo 159-es bemutatójára –, de az első, európai nagyvároskonform nagy limuzint a svédek mutatták be.

A Volvo az S80-asba szerelt, egyébként széles körben használt egyenmotort a francia PSA-konszerntől (Peugeot, Citroën) veszi. Lökettérfogata mindössze 1,6 liter, ám a szofisztikált turbófeltöltésnek köszönhetően elég fickós: 109 lóerős. Mondom én, hogy fickós, bár leginkább azokban az autókban, amelyekbe eredetileg szánták, ám azok tipikusan két mérettel kisebbek az S80-asnál. Ami pedig elég 1,2-1,4 tonna dinamikus mozgatásához, az nem biztos, hogy könnyen megbirkózik bő 16 mázsával... Bizonyára sokan a keblükre ölelik ezt a szerény kibocsátású, barátságos, nagy autót, de előre tudom, hogy a kevés lóerő és a nagy tömeg kombinációja hallatán tömegestül jönnek majd a fanyalgók is.

Csaknem egy hétig jártam egy ilyen Volvóval, és mindkét tábornak igazat tudok adni. Valóban, itt jobban oda kell figyelni a váltásokra, mint más autókban, különben az ember sokszor kelletlennek érzi a kocsit. És tény, hogy országúton, autópályán ez a motor éppen csak elég ahhoz, hogy biztonságos lendületet vegyünk előzésekhez. De elég. Aki egy ilyen nagy, elegáns autóhoz száguldozást és óriási erőtartalékokat társít, az elégedetlen lesz.

Mindenki másnak tökéletesen megfelel ez a Volvo. Az 1,6-os motor többnyire jól álcázza, milyen kevés lóerőből gazdálkodik, és igen csendesen teszi a dolgát. A jól megválasztott áttételezés miatt az S80-as autópályán végtelen nyugalommal tartja a 130-at, és könnyedén képes többre is. De most jön a csattanó: főként Budapesten, dugóban jártam vele, ennek ellenére a fogyasztás 6,5 liter alatt maradt. Ami szenzációs. És ezt egy bőrbelsős, tolatóradaros, kétzónás klímaberendezéssel temperált, a legtöbb elvárható egyéb luxussal és biztonsági berendezéssel ellátott, hatalmas belső terű autótól kaptam. Ha ilyen lesz a szmogmentes autózás a jövőben, állok elébe.