Hetilap kereső

CRUISER írása

Vajon miért bukott meg Magyarországon a Dacia Logan, noha kifejezetten a miénkhez hasonló piacokra tervezték? A szedán forgalmazását beszüntette az importőr, átadta helyét a vonzóbb Sanderónak, igaz, a kombi változat továbbra is kapható marad.

Ám a tervek nem ilyesmiről szóltak. A Dacia 1999 óta a Renault többségi tulajdona, és a francia cég meg akarta ismételni a Volkswagen sikerét, amelyet a németek a Skodával vittek véghez. Minden hasonlóan indult Romániában: először Renault-részegységekkel feljavították az akkori modellt (a SuperNovát), de az így született Solenzát még nem exportálták.

Majd jött a nagy terv, hogy meghódítják a világot a hivatalos verzió szerint 5000 eurós Daciával. Ez lett a Logan, amelyet Európa-szerte bevezettek 2004-től, bizonyos helyeken Renault, máshol Dacia márkanéven. A Logan több üzemben is készül, a romániai Pitesti mellett Marokkóban, Oroszországban, Brazíliában, Indiában, Iránban gyártják, illetve szerelik össze.

Amikor megérkezett Magyarországra a típus, az importőr két dologtól félhetett: egyrészt a Logan árthatott a korábban nagy sikerrel árusított Renault Thaliának, továbbá a márkanév finoman szólva sem csengett túl jól mifelénk. A szocialista éra vége felé minden más típusra éveket kellett várni a Merkurnál, addig a Daciákat várakozás nélkül lehetett megkapni – ebben nagy szerepet játszott az, hogy a Daciák kezdeti kiváló minősége ekkorra már átment csapnivalóba, s a végszerelést általában a tulajdonosoknak kellett befejezniük.

Pedig a Logan mindent tud, amiről azt hihették, hogy jó lesz Magyarországra: óriási utastér, hatalmas csomagtartóval kombinálva, kedvező ár, jó finanszírozási konstrukciók, kis szervizigény. Igaz, ára nem 5000 euró – közelebb áll a 8000-hez, amely jelentős eltérés. De a helyi árviszonyok között talán elmegy – gondolhatták.

Először minden jól indult, főleg vidéken, ahol ráharaptak a nagy csomagterű kocsira. Az első töredék évben hamar elfogyott 1500 darab, de a tervek lényegesen többről szóltak a teljes évekre: 5000 Logan. Ez az, ami sosem jött össze. A számok 3000 darabnál tetőztek, de 2007-re már 1300 darab alá estek vissza – úgy, hogy ebben már az időközben bemutatott kombi is benne volt. Az idén meg is szüntették a szedán változat importját, a gigantikus, akár hét üléssel is megvásárolható kombi (Logan MCV) mellett az új, ötajtós Sanderót árusítják inkább, amely inkább városi jellegű autó, lényegesen kisebb csomagtartóval, ám vonzóbb formával.

Magyarországon valószínűleg megkönnyítette volna a típus dolgát, ha Renault néven árulják, mint például Oroszországban. Mert ugye a francia és német nyugdíjasokban nem idéz fel rossz emlékeket a név, nekik jó, ha Dacia, a lényeg, hogy olcsó legyen. Nálunk viszont családi autónak vennék, és ha már „benne van egy élet munkája” miért választanának egy Daciát, ha alig többért akár Opel Astra Classic is kapható? Igaz, az Opel egy generációval korábbi modell, de még így sem annyira egyszerű – azt is mondhatnám: primitív – mint a Logan. Ráadásul ha bármi extrát szeretne az ember (például a szervokormány, nem fekete lökhárító, satöbbi) – egykettőre az autószerűbb autók ártartományában találta magát az ember. És lett egy gyanús nevű, fapados Daciája, furcsán esetlen formával, sprőd anyagokból megépített utastérrel, furcsa szaggal, nagy, de variálhatatlan csomagtartóval. A Logannak végül a kormány adta meg a kegyelemdöfést a megszorításokkal. Pont a legkisebb pénzűek voltak kénytelenek törölni autóvásárlási terveiket. Ők a Logan vevői.

Azért érdekes mindez, mert a velünk hasonló sorsú Romániában a pénzügyi válság kitöréséig szárnyaltak a Logan limuzin eladásai (2008 első félév: 30 000 db). Igaz, odaát létezik még mezítlábasabb, egy légzsákos alapmodell 6500 euróért, de a szomszédaink kedvelik a klímás, könnyűfém felnis verziókat is, sőt, pickup és furgon kivitel is kapható belőle. Odaát a nemzeti büszkeség is a Daciák mellett szól, noha kábé annyira román fejlesztés, mint amennyire a mi Suzukink magyar.

Az időközben megkozmetikázott Logan már nem kapott sanszot Magyarországon, eltűnt az importőr árlistáiról. Mi, magyarok nem tudtuk vállalni, hogy itt tartunk, ez a realitás – miközben irigyeltük a románokat, akik a román gazdaság szárnyalásából kifolyólag meg tudták engedni maguknak, hogy Logant vegyenek. Flancosabb, nevesebb, gyorsabb és szebb autókra vágytunk, túl sznobok voltunk hozzá. Most aztán vehetünk megint Thaliát – ha bírunk.