Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Nem maradhatott visszhang nélkül a kormányzó párt, és ezzel Nicolas Sarkozy politikájának csúfos kudarca a regionális választásokon. A következmények: kormányátalakítás, kiállás a reformok folytatása mellett, esélylatolgatások a következő elnökválasztásokkal kapcsolatban, mozgolódás a politikai palettán és persze további kritikák a szocialisták részéről, miközben még nekik is szembe kell nézniük a saját pártjukon belüli feszültségekkel.

A súlyos vereség nyilvánvalóan nem maradhatott következmények nélkül a kormányon belül sem. Noha a miniszterelnök lemondását többen lebegtették, Fillon továbbra is a helyén maradt. Helyette a Xavier Darcos munkaügyi miniszter lett az áldozat, akinek helyét Éric Woerth vette át (eddig a költségvetési és közszolgálati tárcát vezette). Ezeket a feladatokat ezentúl François Baroin látja majd el, aki nem egyszer kritizálta már Sarkozyt, főleg annak nyitási kísérletét a baloldal felé. Bevették a kormányba a Dominique de Villepinhez, Sarkozy ellenlábasához közelálló Georges Tront is, aki Woerth felügyelete alatt a közszolgálatokkal fog foglalkozni. Többen úgy vélik, hogy ezekkel az átalakításokkal az elnök igyekszik maga köré gyűjteni a jobboldal különféle irányzatait. Távozni készült még ezenkívül Martin Hirsch szolidaritási főbiztos is, aki eddig a baloldali nyitás szimbóluma volt - számolt be a Kitekintő szakportál.

Sarkozy a választások második fordulója után csak három nappal jelent meg a nyilvánosság előtt, és ismét hangsúlyozta, hogy noha megérti a franciák türelmetlenségét, politikájának irányvonalain nem fog változtatni, mert szerinte a legnagyobb felelőtlenség az lenne, ha az eddig megkezdett reformokat visszafordítanák. Továbbra is napirenden marad a szén-dioxid-adó, a gazdaság élénkítésének, és a nyugdíjreform keresztülvitelének kérdése. Márpedig ez utóbbi még okozhat fejtörést Sarkozynek, hiszen egy ilyen átalakítás mindenhol megosztja a társadalmat, az érdekképviseleteket, és a politikai pártokat. Nincs ez másképp Franciaországban sem, ahol már hónapok óta napirenden van a kérdés.

Nem mond le a kormány és az elnök arról sem, hogy tovább vigye – az egyesek szerint női méltóságot sértő – burka viselését megtiltó törvényjavaslat kidolgozását. „A kormány be fogja nyújtani az általános jogelvekkel összhangban lévő tiltó-törvénytervezetét.” – mondta az államelnök, bár pontos időpontot nem jelölt meg. A kérdésben egyébként továbbra sincs egyetértés sem a társadalmon belül, sem a szakemberek és pártok között, de még magán az UMP-n belül sem, hiszen egy ilyen törtvény aggályokat vetne fel, mind az emberi jogok, mind a közbiztonság, mind a vallásszabadság terén. Januárban a problémát vizsgáló bizottság egy olyan javaslattal állt elő, amely csak bizonyos szektorokban – például a közszolgálatokban – tiltaná meg a teljes arcot és testet elfedő fátyol viseletét.

Lehet, hogy retorikájában hajthatatlannak tűnik az elnök, ám a választók szimpátiája mindennél fontosabb a politikai életben. A kormány már visszavonulót kényszerült fújni a szén-dioxid-adó kérdésében. Az új adónem a szén-dioxid kibocsátását kívánta szankcionálni, amely remélhetőleg ösztönözte volna a környezetvédelmet, és nem mellesleg jelentős bevételt is jelentett volna az államkassza számára. A gazdasági érdekcsoportok azonban hevesen támadták a tervezetet, mondván, hogy ha csak Franciaországban kényszerülnek a vállalkozók egy ilyen adó megfizetésére, az jelentősen rontja a versenyképességüket és hátrányba kerülnek a nemzetközi piacokon. Fronçois Fillon miniszterelnök most lényegében ezt az érvelést vette át, és kijelentette, hogy az adót vagy európai szinten vezetik be, vagy sehogy.

Sarkozy pedig a nép számára kedves dallamok pengetésébe kezdett. Az Európai Unió berkein belül hamarosan nagy vita várható a közös agrárpolitika reformjának mikéntjéről, ám a francia elnök kijelentette, hogy nem hagyja elsorvadni a francia mezőgazdaságot, ha kell, kész konfrontálódni európai kollégáival, még ha ez kisebb válsághoz is vezet az Unión belül. De a választók kedvében jár az elnök azokkal a kijelentéseivel is, miszerint javítani kell a biztonságot az országon belül, a gazdaság élénkítését pedig a foglalkoztatást és beruházásokat terhelő költségek csökkentésével kell megoldani.

Jean-François Copé a kormánypárt frakcióvezetője pedig a Le Figaro hasábjain lényegében egyfajta új társadalmi szerződés szükségességét vetette fel, amely teljes mértékben figyelembe veszi a franciák elvárásait és félelmeit, amelyeknek hangot is adtak a szavazás alkalmával. Javaslata három pilléren nyugszik. Az első pillért alkotják azok a reformok, amelyek alapvetőek a lakosság jövőjének – Copé szavaival élve „gyermekeink jövőjének” – szempontjából, úgymint a nyugdíjreform és az államadósság valamint a háztartások eladósodottságának csökkentése. A második pillérbe tartoznak az olyan sürgető kérdések, mint a foglalkoztatottság, a társadalmi igazságosság, a nemek közti egyenjogúság a munkaerőpiacon és a gazdasági versenyképességének javítása. A harmadik pillér pedig a Köztársaság értékeivel foglalkozik, amelyek megerősítésének és a tudatosításának szükségességét Copé szerint a Front National előretörése is bizonyít.

A szocialisták a választások után sem hagytak fel a kormányzó párt és az elnök kritizálásával. Szerintük a nép akarata süket fülekre talált az elnök háza táján. „Az ország válságban van, de a köztársasági elnök csak az UMP válságával törődik.” – mondta a PS szóvivője. Míg mások azt hangsúlyozták, hogy Franciaországnak politikai változásra van szüksége, és ezek a kisebbfajta átalakítások nem felelnek meg a franciák elvárásainak. Annak ténye, hogy Sarkozy most prioritásként emlegeti a biztonság megteremtését, lényegében saját kudarcának a bevallásaként értékelik, hiszen elnökkéválasztása előtt évekig vezette a belügyi tárcát.

Mindazonáltal a siker nem hozta el a megbékélést a szocialista párt berkein belül, és egyelőre úgy tűnik, hogy tovább folytatódik a hatalmi harc. Nem csökkent a feszültség Martine Aubry, Ségolene Royal és François Hollande a párt korábbi főtitkára és támogatóik között, de egyre többet merül fel Dominique Strauss-Kahn neve is, mint lehetséges baloldali köztársasági elnökjelölt.