Hetilap kereső

Thomas Schreiber írása

Mostanában keveset szerepel Magyarország a francia médiában. Az 1956 vagy az 1989 utáni időkben rendszeresen és általános rokonszenvvel foglalkozott a francia sajtó a magyar ügyekkel, eseményekkel. THOMAS SCHREIBER írása Párizsból.

Bajnai Gordon legutóbbi munkalátogatása egybeesett a francia–magyar emlékbizottság által rendezett ’56-os ünnepségekkel. Személyesen tapasztalhatta, hogy a párizsi magyarok idén is példamutató egységben vettek részt a rendezvényeken.

A miniszterelnök nemcsak ezért tartózkodott Párizsban, hanem hogy találkozzék Sarkozy elnökkel, Fillon miniszterelnökkel. Tárgyalásokat folytatott a gazdasági élet vezető képviselőivel, előadást tartott a munkaadók szövetségében, találkozott a magyar diaszpóra tagjaival is, akik közül jó néhányan fontos szerepet játszanak a bilaterális kapcsolatok fejlesztésében.

Ördög a falon?

Természetesen a tárgyalásokon ismételten szóba került a Pécsi Vízmű ügye (lásd 168 Óra, október 22.). Jó pár héttel a miniszterelnöki munkalátogatás után még mindig bőven hallani erről a „vízi háborúról”. Egyes megfigyelők szerint (itt az „egyeseken” főként befolyásos franciák értendők) a pécsi ügy (és az ehhez hasonlók) megnyugtató rendezés hiányában kihatással lehetnek az egyébként kiváló francia–magyar kapcsolatok jövőjére.

Szerencsére nem kell attól tartani, hogy bármiféle veszély fenyegetné az utóbbi évek talán legnagyobb franciaországi magyar „sikersztoriját”: a „fogturizmust”. Sokan a budapesti vagy vidéki fogorvosi rendelő „látogatását” követően ismerkedtek meg az idegenforgalmi nevezetességekkel, és rendszeresen visszajárnak; családi és baráti körökben népszerűsítik Magyarországot.

A másik időnként visszatérő téma a Magyar Gárda, amelyért azonban errefelé sem bal-, sem jobboldalon nem lelkesednek. A fekete egyenruhás, bakancsos, morcos hazafiak a német megszállás alatti milíciára emlékeztetnek... (Bár azoknak nem volt árpádsávos karszalagjuk.)

Jóllehet a fentiekben idézett megfigyelőknek nincs szándékukban „az ördögöt a falra festeni”, ám azzal gyanúsítják a pécsi ügy elindítóit – vagyis az ellenzéki önkormányzatot, amelynek budapesti szövetségesei a tavaszi országgyűlési választások után hatalomra készülődnek –, hogy a „vízi háború” kirobbantásával demonstrálni akarják: büszke magyar hazafiak nem félnek a nyugati befektetőktől. Ráadásul dafke egy francia céggel háborúznak.

Baráti társaságok

Innen már csak egy lépés az egészet „felvezetni” – Trianonhoz. Talán primitív módon arra számítva, hogy a „győztes Orbánék” 2010-ben követelni fogják a békeszerződés felülvizsgálását. Amely esetben a pécsi önkormányzat bevonul a magyar történelembe, mint amely 2009-ben hősiesen szembeszegült a „karvalytőkével”... Azonban a külföldi befektetők – tehát nem csupán a franciák – elrettentése nem lehet érdeke egy felelős budapesti kormánynak, s ezt természetesen a Fidesz vezetői is jól tudják.

Szerencsére Párizsban szép számmal vannak olyan magyarok vagy magyar származású franciák, akik politikai nézeteiktől függetlenül ezentúl is mindent elkövetnek a rendszerváltozás óta kölcsönös megelégedést kiváltó jó viszony ápolásáért. Mint például a Párizsi Magyar Intézet baráti köre, a katolikus misszió, az emberi jogok magyar ligája és mindazok a magyar–francia baráti társaságok, amelyek vagy tucatnyi vidéki városban működnek: magyarországi (és erdélyi) utazásokat, diákcseréket szerveznek, kulturális előadásokat rendeznek.

Családi látogatás

Néhány hónap óta a „magyar imázs” lelkes ápolói közé tartozik a Francia Köztársaság elnökének édesapja, aki sokáig enyhén szólva visszafogottan nyilatkozott őshazájáról. A megszólalásig fiát idéző, elegáns, nyolcvanegy éves Paul Sarkozy de Nagybocsa sikeres és változatos karrierje után szürrealista festőként szerepel, és különféle országokban kiállításokat rendez. Állítólag ebben is tehetséges.

Nemrégiben a Sarkozy papa a szolnoki levéltárban, egykori iskolájában, szülei sírjánál és a család hajdani lakóházainál járt, majd Alattyánban, gyermekkorának legfőbb színhelyén. Anyagot gyűjtött készülő önéletrajzi könyvéhez, amely a neves párizsi Plon Kiadó gondozásában a jövő év folyamán fog megjelenni. Monsieur Sarkozy mostanában előszeretettel hangsúlyozza, hogy három házasságából született öt gyermekével (négy fiú, egy lány) együtt szeretne majd hazalátogatni, hogy valamennyien megismerjék az ősi földet.