Hetilap kereső

Parászka Boróka írása

Példátlan erők fogtak össze Romániában a legyőzhetetlenként emlegetett államelnök, Traian Bãsesu megbuktatására. Kezet nyújtottak egymásnak a következetesen szavazó és mély jobboldali gyökerekkel rendelkező liberálisok, az állampárti utódszervezetként számon tartott szociáldemokraták és a kisebbségi szervezetek, hogy vonzóbb politikai alternatívát kínáljanak a populista politikája folytán népszerű Bãsescu ellen. Sikertelenül. A romániai elnökválasztás hátterét PARÁSZKA BORÓKA foglalja össze.

A szociáldemokrata elnökjelölt szinte hátralépett, és nem is saját személyével, hanem az önkormányzati szférából érkező nagyszebeni polgármester imágójával kampányolt. A szász Klaus Johannist nevezte meg potenciális miniszterelnökként a szociáldemokrata Mircea Geoanã, szakértői kormányt, radikális válságkezelést ígért, az egykulcsos adó reformját a válságba süppedt országnak.

Romániában hónapok óta ügyvezető kabinet irányítja az ország dolgait az ellenzék és a kormánypárt között kiélesedett konfliktusok miatt, gyakorlatilag leállt a gazdaság, ellehetetlenedett a döntéshozás. Az elnökválasztás második fordulója előtt úgy tűnt: azzal, hogy Geoanã új kormányt, népszerű miniszterelnököt jelöl, megnyerte a választást.

Nem így történt.

A döntés súlya

A választás előtti napokban sorra vesztette el a szociáldemokrata–liberális szövetség a kampánycsatákat. A demokraták soha nem látott intenzitással rohanták le a román választópolgárokat: Románia minden városában jelen voltak, szavazótól szavazóig haladva buzdítottak Bãsescu megválasztására. A demokrata jelölt – akit eddig is hírhedtté tett radikális retorikája, agresszív kommunikációja – valósággal lehengerelte karrierdiplomatából lett ellenfelét, Mircea Geoanãt.

Bár a Bãsescu iránti elégedetlenség mellett a politikából való kiábrándulás is érezhető volt az országban, a romániai választás második fordulójában rekordarányú volt a részvétel: a lakosság 57 százaléka az urnák elé vonult választani. Románia jelentős része felmérte a döntés súlyát: már az első felmérések arról számoltak be, hogy két táborra szakadt az ország, és a két jelölt fej fej mellett haladva közelít a cél felé.

Urnazárás után mindkét jelölt a saját győzelmét jelentette be, ám ez az optimizmus nem a szokásos választási retorika része volt. Valóban nehéz volt felmérni, kié a győzelem: a mérleg nyelve néhány tizedszázalék erejéig hol egyik, hol másik jelölt felé mozdult.

A mérleg nyelve

Úgy tűnik, mindkét jelölt sikeresen mozgósította a saját szavazótáborát. Lemorzsolódás, átszavazás alig volt. A liberálisok viszont hiába ígérték meg a szociáldemokrata jelöltnek a támogatást, szavazóik nem teljesítették a pártvezetés kérését: nem szavaztak baloldali jelöltre. A magyar szavazók sem hozták a tőlük elvárt eredményt.

A többségi magyar megyék messze nem érték el az országos választási részvételt. A második forduló előtt az RMDSZ – feltételekkel ugyan, de – támogatta Geoanã jelölését, többek között azért, hogy Romániának kisebbségi miniszterelnöke lehessen. A Magyar Polgári Párt és élén Szász Jenő viszont ellentétes utasításokat adott. Hol a választások bojkottálására szólított fel, hol Bãsescu támogatására.

Székelyföld végül döntött – és otthon maradt. Aki elment, és az első fordulóban még az RMDSZ jelöltjét, Kelemen Hunort támogatta, most vasárnap már a szövetség útmutatása ellenére Bãsescura adta szavazatát. Elsősorban azért, mert a székelyföldi voksolók rendszerint jobbra voksolnak, Bãsescu választási profilja pedig megfelelt nekik, bár az újraválasztott elnök elutasította az autonómia gondolatát. A másik ok: a szociáldemokraták meg sem próbálták meggyőzni a magyar szavazókat, a kisebbségek számára alig volt értékelhető politikai ígéretük.

Harmadsorban az is sokat nyomhatott a latban, hogy Mircea Geoanãval ellentétben Bãsescu számított a magyar szavazókra, az RMDSZ-t megkerülve kampányolt a Székelyföldön és a magyarlakta területeken. Többször, több kontextusban is felmerült az Orbán Viktorral kialakított jó kapcsolata, és jelentek meg olyan szóróanyagok, amelyeken a demokrata jelölt a Fidesz jelöltjével látható.

A hétvégi eredményt a Magyar Polgári Párt saját győzelmének tekinti – a rendkívül alacsony székelyföldi részvétel azonban arra enged következtetni, hogy nem a mozgósítás, hanem a politikai nehézkedési erő vitte urnák elé az embereket.

Ami Bãsescu jövőjét illeti: túlélésre akkor van esélye, ha több hónap után sikerül megfelelő körülményeket és parlamenti támogatást biztosítania egy döntésképes kormány felállításához. Evégett a demokraták várhatóan tárgyalóasztalhoz ülnek majd eddigi ellenzékükkel, a liberálisokkal, sőt az RMDSZ-szel is – bár a közös kormányzás idejéből igen sok konfliktus emlékét hordozzák magukban.

Ha nem sikerül kiegyezni, és előrehozott választások következnek, a demokrata–liberális párt még az eddiginél is sokkal rosszabb pozícióba kerülhet. Bãsescu kénytelen lesz kiegyezni a liberálisokkal és az RMDSZ-szel, hogy biztosítsa a kormányzati stabilitást. Ha ez sikerül, akkor Romániában a következő három évben nem kerül sor új választásra.

Mi lesz most?

A helyzet többesélyes. A választás eredményét még megóvhatják a szociáldemokraták. Ha Bãsescu mégsem maradhat az elnöki székben, valószínűleg elhúzódó konfliktussorozattal néz szembe az ország, hiszen párttársai még a második forduló előtt új „narancsos forradalmat” ígértek és imitáltak több romániai nagyváros utcáin. Egy ilyen összetűzés tovább rontaná az amúgy is instabil ország egyensúlyát. A bukaresti parlamentben ülő erdélyi magyar képviselet most óvatos politikával és jó taktikával megint a mérleg nyelve lehet, akár Bãsescu mellett, akár ellene kötelezi el magát.