Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Új helyszínt keresnek – kényszerűségből – a Bécsi Korporációs Bál (WKB) szervezői. A Hofburg rendezvényszervező kft.-je – hat nagy bécsi szálloda és a Casino Austria egyesülése – jövőre már nem fogadja be a szélsőjobboldali diákegyesületek táncmulatságát, amelyen évről évre megjelenik az európai radikálisok színe-java. SZÁSZI JÚLIA bécsi helyzetjelentése.

Persze nem ma derült ki, hogy a Bécsi Korporációs Kör, amely 1968 óta a Hofburgba hívja bálozni vendégeit, a szélsőjobb egyik legmarkánsabb szervezete. Mégis több mint negyven éven át január utolsó péntek éjszakáján a Hofburg nagy báltermét a Burschenschaftok zászlaja díszítette, a parketten pedig ott keringőztek az egyesületük színes sapkáját viselő deli legények, fiatalabbak és idősebbek, többen immár magas pozícióban. Sokféle arc és termet – ami összeköti őket, az világnézetük, náci eszmeiségük, a holokauszt kisebb-nagyobb intenzitású tagadása, a német faj felsőbbségének dicsőítése.

Vagyis a Hofburg rendezvényszervezői első perctől kezdve elzárkózhattak volna e több mint gyanús társaság beeresztésétől, végtére a Hofburg nemcsak az eleganciát jelképezi, hanem az osztrák államot is.

Kardvívó tagok

Mindazonáltal a jobboldali ifjak gyülekezete egészen 1998-ig szinte észrevétlenül bálozott, legfeljebb kisebb fejcsóválást okozott a felismerés, hogy a bál védnöki bizottságában rendre ott volt az osztrák egyetemi elit (Norbert Burger, az újnáci NDP vezetője mellett).

A botrány 1998-ban nem Bécsben, hanem Münchenben tört ki, miután a Bild Zeitung riportban számolt be arról, hogyan ünnepelt a bajor műszaki egyetem rektora a jobboldali diákokkal. Később, amikor az FPÖ Bécsben kormányon volt, a bál az európai jobboldali radikálisok rangos társadalmi eseményének számított.

Kisebb tiltakozó tüntetések mindig voltak, de nem az ideihez foghatóak. Most az verte ki a biztosítékot, hogy a január utolsó pénteki hagyományos időpont ezúttal egybeesett Auschwitz felszabadulásának évfordulójával, a holokauszt emléknapjával. Ez már sok volt, a háromezer bálozót ugyanennyi tüntető fogadta, a tumultuózus jelenetek bekerültek a világ híradóiba. A rendezvényszervezők minden bizonnyal gyors fejszámolást végeztek, és az eredmény az volt: ez az egyetlen bál sokkal több más megrendelést veszélyeztethet.

A Burschenschaftok körül egyébként gyakori a vita. Az intézmény hagyományos a német nyelvterületen, amelynek minden valamirevaló egyetemén ma is működik ilyen diákegyesület. Az ausztriaiak konzervatívabbak, mint a németországiak, közöttük több a „kardvívó” címet is viseli, lévén, hogy a taggá avatás párbajhoz kötött.

A szabályokat és a hagyományőrzést tekintve persze nincs különbség.

A „nem németeket” mindenkor kirekesztő szabályzat Ausztria sajátos történelmi múltja miatt kényes helyzetet teremt. A legvehemensebb osztrák diákegyesületek hívei ma is tagadják Ausztria önálló állami létét, magukat németnek vallják. Igaz, a német kultúrkörhöz tartozás tekintetében a legtöbben, különösen a szintén szélsőjobboldali eszméket valló Szabadságpárt (FPÖ) politikusai óvatosabbak. Ilyen körülmények között kérdés, mit is jelent a demokratikus játékszabályok szerint engedéllyel működő Burschenschaftok mottója, a „becsület, hűség, haza” jelszó. Melyik is ez a haza?

Náci eszmék

Aki egyszer tag volt, az örökké az is marad, az egyetemi évek után az „idős úr” elnevezés illeti meg. Igazi kapcsolati háló ez, az egyesületi tagok ott segítik egymást, ahol csak tudják, és mi tagadás, az osztrák közéletben nem kevesen vannak. Az igazsághoz tartozik, hogy nem minden Burschenschaft jobboldali, vannak szociáldemokrata politikusok is, akiknek szelídebb egyetemi „legényegyletből” indult a karrierjük.

Minden radikálisan jobboldali fórum (mint például a hol betiltott, hol újra visszaszivárgó Alpen-Donau-Homepage) mögött valamelyik hasonló eszmeiségű legényegylet egykori tagja áll. A náci eszmék ellen küzdők nagyobb bajnak tartják, hogy az „idős urak” ott vannak a legmagasabb politikai körökben. Martin Graf, az osztrák parlament harmadik alelnöke, az Olympia diákegylet „idős ura” nemcsak a szélsőséges egyesülethez tartozása, hanem a megnyilatkozásai miatt is időről időre feltűnést kelt. Mindhiába, mivel óvatosan fogalmaz, a törvényes kereteket nem lépi át, legfeljebb saját pártja, a Szabadságpárt tehetne ellene valamit.

Nem tesz. Aki hallotta a pártelnök, Heinz-Christian Strache kijelentéseit a botrányos korporációs bálon, az biztos lehet ebben. Strache a bál és az újfasizmus elleni tüntetést a kristályéjszakához hasonlította. Megjegyezve még, hogy „mi vagyunk az új zsidók”.

Az írás teljes terjedelmében a 168 Óra legfrissebb számában olvasható.

Antifasiszta tüntetés a bál estéjén: