Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A május 6-i választások után alakult koalíciós kormány sikeresen vette az első száz napot, a választók kedvezően ítélik meg a kormányfő és minisztereinek eddigi munkáját. A beharangozott megszorítások ellenére Cameron népszerűsége töretlen, ám a külpolitikai teljesítményét illetően kevésbé elégedettek a szigetország lakói: rövid időn belül meglehetősen sok, diplomáciai szempontból kínos megjegyzést tett külföldi útjai során.

Az első száz nap minden kormány számára fontos mérföldkő, David Cameron és emberei pedig igazán nem panaszkodhatnak: mind az általuk végrehajtott reformok, mind azok megítélésének terén meglehetősen jól állnak. Cameron nyaralása miatt a jelenleg ügyvezetői szerepkörben lévő miniszterelnök-helyettes, Nick Clegg értékelte a kormány száznapos teljesítményét. A kisebb belső konfliktusok ellenére a liberális demokrata pártvezér szerint a kormány stabil, és kitöltik az ötéves ciklust, melyre felhatalmazást kaptak.

Augusztus elején tette közzé a YouGov közvélemény-kutató cég a koalíciós kormányról és annak politikájáról szóló felmérését. A kormány támogatottsága 40 százalék körül mozog, és a komolyabb költségcsökkentő intézkedések bevezetése kapcsán sem volt tapasztalható lényeges változás. A koalíciós partnerek együttműködéséről és a Liberális Demokraták vezetőjéről is pozitív véleménnyel van a lakosság, akit a kormány második legjelentősebb személyének tartanak - írta a Kitekintő.

A felmérés során konkrétan is rákérdeztek a kormány eddigi teljesítményére, vagyis az eddig meghozott rendelkezésekről kértek véleményt. Ez alapján a legnépszerűbb intézkedés az Afganisztánban állomásozó csapatok kivonása 2015-ig (80%), ezt követi az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) költségvetésének megkímélése, a képviselők számának csökkentése és a lakbérpótlék korlátozása. A legkevésbé az ingyenes iskola és az áfa növelése nyerte el a szigetlakók tetszését.

David Cameron személyes megítélése a kormányénál is jobb: a felnőtt lakosság 56 százaléka gondolja, hogy összességében jó miniszterelnök. A személyével összefüggő kérdések közül a legrosszabb eredményt a külpolitikai teljesítménye kapta: a megkérdezettek 43 százaléka nem tartja jó külpolitikusnak, további 27 százalék eddigi teljesítménye alapján nem tudja Cameront a nemzetközi színtéren megítélni.

Az elődök

A YouGov a megkérdezetteket arra is kérte, hogy David Cameron külpolitikai szereplését hasonlítsák össze két elődje, Gordon Brown és Tony Blair teljesítményével. Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányfő diplomáciai rátermettségét kétely övezi, lényegesen jobb a megítélése, mint elődjének: a megkérdezettek 45 százaléka úgy látja jobban ért a nemzetközi kapcsolatok építéséhez, mint Brown, 27 százalék szerint viszont kevésbé.

Tony Blair esetében érdekesebbek a számok, hiszen annak ellenére, hogy a belpolitika és az iraki háború kapcsán megosztó személyiségnek számít, külpolitikai jártasságát azonban nem vitatják el. A válaszadók 30 százaléka szerint Cameron jobban fog teljesíteni a külpolitika terén, 41 százalékuk szerint viszont nem tudja megugrani a Blair által magasra tett lécet.

Jelzésértékén túl azonban korai lenne messzemenő következtetéseket levonni a felmérésből, hiszen bármennyire fontos is az első száz nap, az ötéves ciklus megítélését feltehetően nem ez fogja megalapozni. Ráadásul ennek az időszaknak a nagy része a belpolitikai kérdésekkel, azon belül is a gazdaság talpra állításával telt el, a konkrét külpolitikai kérdések csak az utóbbi időben váltak hangsúlyossá. Ugyanakkor ezek is David Cameron személyéhez köthetők, nem pedig William Hague külügyminiszterhez.

Egy kis gubanc

Az első külföldi nyilatkozat, melyet otthon nem fogadtak kitörő lelkesedéssel az Egyesült Királyság II. világháborús szerepével volt kapcsolatban. David Cameron az Egyesült Államokban tett látogatása második napján a brit-amerikai kapcsolatot elemezte: „Fontos, hogy az életben a tényeknek megfelelően beszéljünk, és a helyzet az, hogy ugyan nagyon hatékony szövetségese, de csak junior partnere vagyunk Amerikának. 1940-ben is azok voltunk, amikor a nácik ellen harcoltunk”.

A kijelentés elsősorban nem a brit-amerikai viszony megfogalmazása, hanem a történelmi pontatlansága miatt kapott kritikát. Ugyan az Egyesült Államok ellátta fegyverrel a Szövetségeseket, csak négy nappal a több ezer amerikai katona halálát okozó, Pearl Harbort ért légitámadás után, a 1941. december 11-i német hadüzenetet követően lépett be a háborúba.

A Munkáspárt részéről David Miliband elhibázottnak és sértőnek nevezte a történteket, hiszen a II. világháborús helytállás fontos alkotóeleme a brit történelemnek, így a miniszterelnöknek nem lenne szabad ilyet mondania. A veteránokat érintette a legérzékenyebben a nyilatkozat, hiszen számukra ez egyet jelent a háborúban életüket a hazáért feláldozók semmibe vételével. A brit sajtó pedig azt találgatta, vajon egy kormányfőnek mennyire kell tisztában lennie a történelmi eseményekkel.

Downing Street szóvivői természetesen igyekeztek tompítani a nyilatkozat élét. A miniszterelnök nem akarta kisebbíteni a brit csapatok szerepét, hiszen nagyrabecsüli a fegyveres erőket, megjegyzésével csak a különleges kapcsolat jelenlegi helyzetét kívánta megvilágítani. A BBC által megkérdezett szakértők szerint az eredeti cél Nagy-Britannia realistább újrapozícionálása lett volna a nemzetközi porondon, ám meglehetősen rosszul sült el a dolog. Cameron és kormánya a nemzeti érdekek következetesebb képviseletét ígérte külpolitikájában, így az amerikai érdemek növelése a brittel szemben nem nyerte el a választók tetszését.