Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Az emberiség történelme elválaszthatatlanul összefügg a terrorizmussal. A kezdetektől fogva szinte a világ minden részén jelen volt. Mégis a legnagyobb változás talán éppen az elmúlt évszázad alatt következett be. A korábbiakkal ellentétben a támadások egyre inkább ártatlanok ellen irányulnak.

A kifejezetten egy-egy vezetőt célzó merényletek száma ma már szinte eltörpül a tömegek elleni akcióknak. Ráadásul a terrorcselekmények földrajzi elterjedésében sem húzhatóak éles határvonalak. Bárhol, bármikor robbanhat a lőporos hordó. Afrikára jellemzően nehéz kiragadni a legfőbb mozgatórugókat. Éppen ezért nem lehet egyértelműen megnevezni, hogy mely államok felelősek a terrorizmus afrikai terjedéséért.

Egyes államok valóban hajlanak a terroristatámadások támogatására, de ez aligha mondható el egyöntetűen az egész földrészről. Az erőszakos események főként olyan tevékenységhez kapcsolódnak, mint a pénzmosás és a csempészet, vagy éppen az iszlamisták és a helyiek közötti kereskedelem, esetleg menedéknyújtás vagy a személyes iratokkal (pl. útlevél) történő visszaélés.

Az azonban minden esetben kijelenthető, hogy az állam gyengesége a legfőbb tényező. Így van ez Észak-Afrikában is, ahol jelentősen előretört az egyre komolyabb támadásokat végrehajtó algériai terrorista szervezet, az Ima és Harc Szalafista Csoport, amely számos szélsőséges muzulmán társaság regionális központi egységévé vált.

A szervezet először 1992-ben bukkant fel. Az algériai katonai kormányzat ekkor semmisítette meg a választások eredményét, attól való félelmében, hogy a mérsékelt és szélsőséges muzulmán szervezetekből létrejött Iszlám Felszabadítási Front kerül hatalomra. Ekkor a muzulmán szervezetek közös összefogással indítottak harcot a kormányzat ellen. Válaszul az algériai kormányzat harcot hirdetett a terrorista szervezetek ellen, amelyben anyagi, kiképzési, hírszerzési és diplomáciai területen is nagy segítséget kapott az Amerikai Egyesült Államoktól és Franciaországtól.

A folyamat igazán akkor hozta meg gyümölcsét, mikor széleskörű amnesztiát hirdettek a kormány ellen harcolók számára, így a lázadók 28 000 fős létszáma rövidesen néhány száz főre csökkent. Ez a látszólagos nyugalom csak az iraki és afganisztáni események kiteljesedéséig tartott. Az ottani eseményeket a muzulmánok az egész iszlám világ elleni nyugati támadásnak tekintették. Emiatt ismét egyre többen csatlakoztak az Ima és Harc Szalafista Csoport önkénteseihez, illetve az Iszlám Felszabadítási Front is újra megerősödött.


Az izgalmas elemzés folytatását elolvashatja az AfriPort.hu oldalán!