Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Van, aki már meg sem próbálja: szép dolog a Musikverein Aranytermében élvezni a páratlan Újévi koncertet, no de jegyet szerezni, szinte képtelenség. Sebaj: otthon, meleg szobában, karosszékben is lehet teljes az élmény. Sőt. A sokmilliós – kívül rekedt – közönséget mintha csak kárpótlásként kényeztetnék a közvetítők évről évre izgalmas balettbetétekkel, amelyeket a jegyhez jutott szerencsések a helyszínen nem is láthatnak.

Úgy tűnik, az idős mester bevált. A két évvel ezelőtti siker után az idén is a 85 éves Georges Pretre vezényli a Bécsi Filharmonikusokat az Újévi Koncerten. A ma is igen energikus, franciás charme-jával mindenkit elbűvölő mester egykor Maria Callas legkedvesebb dirigense volt, bécsi kötelezettségei idején mindig szívesen vezényelt Strauss-műveket. Az osztrák zenekedvelők jól ismerik, sokan örültek, amikor két éve végre felkérték e megtisztelő feladatra.

Bemutatkozása ebben a szerepben 2008-ban némi „elfranciásodással” hozott újat, az idén viszont a tévé nézői örvendezhetnek izgalmas újdonságoknak. Most először a Szépművészeti Múzeum gyönyörű előcsarnokából közvetítik élőben a balettbetéteket. Ráadásul Renato Zanella, a Bécsi Operaház egykori balettmestere koreografálta a táncokat Johann Strauss fiának két zeneművére.

Hogy az olasz vonal teljes legyen, a táncosokat, a Bécsi Operaház 18 művészét (köztük egy olaszt) a legendás divattervező, Valentino öltöztette az alkalomra kreált ruhákba. A 75 éves mester tavaly búcsút mondott a divatbemutatók világának, s már akkor jelezte, hogy talán operajelmezeket fog tervezni. Most mindenesetre visszatér a balett világába, kérdés és meglepetés, vajon a rá oly jellemző élénkvörös szín elmarad-e. Mindez a Szépművészeti Múzeum mutatós előcsarnokában, a gyönyörű kupola alatt, az impozáns lépcsőfeljárót is helyszínül használva nagyszerű látványt nyújt – tanúsíthatják, akiknek volt szerencséjük a próbán jelen lenni.



A program maga persze már csak a koncert jellege miatt sem kínál különösebb meglepetéseket. A Denevér nyitánya a kezdet, utána sok-sok Strauss, egy kis Nicolai, Offenbach. Eltérések ugyan vannak a mindenkori karmester ízlése szerint, de a hangulat nem sokban különbözik.

Mióta is?

Gyökerét 1929-re vezetik vissza, pedig ez a salzburgi koncert nem kötődött az évváltáshoz, Johann Strausshoz annál inkább. Clemens Krauss vezényletével a kizárólag Strauss-művekből összeállított hangverseny sikere olyan átütő volt, hogy évente megismételték, egészen 1933-ig, kibővítve a zeneszerző-dinasztia más tagjainak műveivel is. Csak később született meg az újévi hangverseny ötlete: az elsőt egy örömünnepre igazán alkalmatlan esztendőben, 1939-ben tartották – ekkor még szilveszter napján, délben.

1941-ben került át a koncert január 1-jére, először Strauss hangverseny, később Filharmonikus Akadémia címmel. Clemens Krauss a háború éveiben is ragaszkodott az Ausztria zenei hitvallásának tekintett rendezvényhez, azzal az érveléssel, hogy a nehéz időkben még inkább szükség van valami reményre. A Strauss-művek emellett az osztrák kultúra függetlenségét voltak hivatottak jelképezni. Váratlan haláláig, 1954-ig Krauss maga vezényelte a hangversenyeket, s később is az volt a szokás, hogy a Bécsi Filharmonikusok zenei igazgatója álljon a pulpitusra. 1955 és 79 között Willi Boskovsky volt ez a muzsikus.



1980-tól Lorin Maazel vette át a feladatot, majd 1986-ban született a döntés: évente mást kérnek fel a vezénylésre, s egyúttal a program kialakítására.

Az idei, 65. Újévi Koncertet ismét közvetítik a világ minden szögletében, van ahol élőben, máshol felvételről, s ez nemcsak a nézőknek okoz örömet. Öregbíti Ausztria hírét a világban.

Ausztriával kapcsolatos további híreket a szervuszausztria.hu weblapon olvashatnak.