Hetilap kereső

Aczél Endre írása

Görögországnak március 20-án 14,4 milliárd eurót kell törlesztenie a magánhitelezőkkel szemben fennálló adósságából. Ezt a pénzt a piacokon már nem tudja fölvenni. A törlesztéshez újabb hatalmas mentőhitelre van szüksége, szűk két éven belül már a másodikra, mivel időközben a helyzete nem javult, hanem drámaian romlott. A teljes görög államadósság az ország 220 milliárdos összjövedelmének (GDP) 160 százalékára rúg; ennek csökkentésére most a „trojka” – az unió, az IMF és az Európai Központi Bank – jóvoltából 130 milliárdos mentőhitelkerethez és a külföldi bankokkal szembeni adósságainak úgy 100 milliárdos leírásához jut. Kegyetlen feltételekkel. ACZÉL ENDRE írása.

Az úgynevezett „takarékossági csomagot” vasárnap éjszaka szavazta meg a görög parlament. A fizetésképtelenség bejelentéséhez képest más választása nem volt. A Papademosz miniszterelnök vezette technokrata kormány – háta mögött a hajdani kormánypárt és a hajdani ellenzék kétharmados többségével – gyakorlatilag mindenbe belement, amit a „trojka” követelt tőle.

A hír hallatán Athénban zavargások törtek ki, a korábbi békés, de csaknem százezres tiltakozó megmozdulás néhány száz résztvevője törni-zúzni, gyújtogatni kezdett. Üzletek, kávéházak, mozik, bankfiókok lobbantak lángra, a sísapkás, maszkos alakok még a városházát is célba vették. A rohamrendőrség könnygázzal és gumibotokkal válaszolt, és ami ilyenkor szokásos: nemcsak a randalírozók és a rendőrök, hanem az ártatlan járókelők között is akadtak sérültek. A teljes felfordulás hétfőn hajnalra megszűnt ugyan, de a politikusokkal szembeni érzelmek, amelyek a „csalók!”, „rablók!” jelszavakban, valamint a mindent elöntő unió- és németellenességben manifesztálódtak, az otthonokban, a hivatalokban és a munkahelyeken megmaradtak.

Az előzményekhez tartozik, hogy Görögország nem „tegnap óta” az euróövezet legproblematikusabb országa. Erején felül költekezett, messze lehetőségeit (adóbevételeit) meghaladó módon élt, amióta csak bevezette az eurót. Ilyenkor ugyan nem szokás feszegetni, hogy „miként” vezette be – adathamisítással, közönséges csalással, s ehhez buzgón ministrált a görög politikai elit és az unió egyaránt –, de a közös valuta birtoklása módot adott a kormánynak arra, hogy számolatlanul öntse a pénzt ilyen-olyan beruházásokba (például a kizárólag presztízsokokból vállalt 2004-es nyári olimpiai játékok megrendezésébe), és megduplázza a közalkalmazottak fizetését. Arra, hogy közben az ország neve az adóelkerülés szinonimájává lett, senki se figyelt.

Amikor aztán 2008-ban beütött a nemzetközi pénzügyi válság, a görögök ott álltak, teljesen kiszolgáltatva. Mármint a hitelszűkének. Noha addig is sejthették, hogy a GDP 110 százalékát meghaladó hitelállományukat se így, se úgy nem fogják tudni tartósan finanszírozni, a pénzcsapok hirtelen lezárása oda vezetett, hogy 2010 májusában 110 milliárdos mentőhitelért kellett folyamodniuk az unióhoz. Cserébe megígérték: a közpénzekkel immár takarékosan fognak gazdálkodni, a balközép kormány bevezette az első megszorító intézkedéseket, de alapjában semmilyen érdemi változás nem állt be. Az államháztartás deficitje nőtt, s már a múlt év októberében világossá vált: ha az unió meg akarja tartani a görögöket az euróövezetben, akkor nem lesz elég az sem, hogy az athéni kormánynak hitelező bankok egyszerűen leírják az adósság felét.

Ezt nevezik „hajvágásnak”, ami technikailag annyit jelent, hogy a száz egység névértékű görög kötelezvényeket ötvenesre cserélik ki. Újabb mentőhitelre van tehát szükség. S nem kevésbé: olyan kormányra, amelynek a feje nem a közelgő választásokra gondol, s haszonlesésből a megszorítások ellen kampányol, hanem olyanra, amely a parlamenti többség kényszerű bizalmából valóban az államháztartás szanálását viszi végbe. Ezért mondott le Papandreu, a szocialista miniszterelnök, s lépett a helyére Lukasz Papademosz, a görög nemzeti bank volt kormányzója, az Európai Központi Bank volt alelnöke.

Kétpárti (szocialista és konzervatív) támogatással Papademosz sokféle új megszorítást vállalt, de az euróövezeti pénzügyminiszterek múlt csütörtökön közölték vele: nem elég!

Az írás teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.