Hetilap kereső

Svédasztal írása

A NATO csütörtök reggel átvette a Líbia elleni ENSZ-embargó, illetve a térségben elrendelt repülési tilalom ellenőrzésének katonai irányítását. Ezt közvetlenül megelőzően, Anders Fogh Rasmussen főtitkár informális levelet küldött Carl Bildt külügyminiszternek, sürgetve a svédek katonai- és anyagi hozzájárulását a líbiai fellépéshez.

Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT), előzően meghozott döntése lehetővé teszi a svéd részvételt, Bildt, a 90-es évek balkáni háborúiban közvetítői tapasztalataival a háta mögött, nyomban indítványozta a svéd kormány aktív fellépését. Mint más esetekben is, amikor diktátoraikkal szembeszálló, demokratikus irányban elmozdulni vágyó társadalmak támogatásáról van szó. Ráadásul, a közvélemény-kutatások szerint, a polgárok mintegy kétharmada (!) már a líbiai megmozdulások első napjaiban úgy foglalt állást: igen, küldjünk oda mi is Gripeneket.


Azonban a kormány kivárt, amíg bizonyossá nem vált, hogy a NATO valóban átveszi az operatív irányítást. Rasmussen hétfői levelére reagálva, a keddre összehívott rendkívüli kormányülésen döntöttek is: azt javasolják a parlamentnek, hogy járuljon hozzá a társulásra kész svéd haderő – nyolc Gripen harcigép, egy felderítőgép, egy Hercules szállítógép és 130 katona – három hónapon át tartó részvételéhez. Feladatuk a líbiai térségre vonatkozó repülési tilalom fenntartásában és a civilek védelmét szolgáló tevékenységben való részvétel, az Észak-Atlanti Szövetség szárnyai alatt. A svéd haderő nem kapcsolódik be szárazföldi célpontok elleni támadásokban és az esetleges szárazföldi katonai megmozdulásokba sem. Az akció költsége 200 millió korona lesz, melyet a svéd honvédelmi minisztérium fedez. A Reinfeldt-kormány indítványáról, az ellenzéki pártok beterjesztéseit is értékelve, pénteken dönt a parlament.

Ennek előtte azonban, Anders Fogh Rasmussen ma délelőtt villámlátogatást tett Stockholmban, hogy még egy kört fusson a Rosenbad, a svéd miniszterelnöki hivatal, a honvédelmi minisztérium és a Parlament között – nem hagyva ki egy rövid látogatást a Királyi Palotában sem (az alkotmány szerint, az amúgy a napi ügyekben szerepet nem játszó király is részese a kormány, illetve a parlament katonai- és külpolitikai ügyekben hozott döntéseinek).

Rasmussen heves politikai udvarlással szerette volna rávenni vendéglátóit arra, hogy Svédország – jóllehet nem tartozik a NATO tagjainak sorába, csupán társország – vállaljon nagyobb kötelezettséget az Észak-Atlanti Szövetség líbiai vállalásaiban. Ragadozó külsejét nem meghazudtolva, a rapid és kemény partner hírében álló Rasmussen, a tőle megszokott kedves rámenősséggel érvelt, s élénken dicsérte az afganisztáni svéd részvételt – ám mindez mégsem bizonyult elegendőnek.


Reinfedt nem adta be a derekát, mindazonáltal megjegyezte: miután a lehető legszélesebb parlamenti elfogadásra törekszik, s figyelembe akarja venni a szociáldemokraták aggodalmát meg a zöldek s a baloldaliak kétségeit a líbiai svéd részvétel és annak esetleges fejleményének, egy szárazföldi katonai akcióinak kockázatai miatt. vagyis nem ment bele egyéb ígéretbe, mint a légi biztosításban való részvételbe. Ám, mint azt a Rasmussennel tartott közös sajtótájékoztatón megjegyezte: ha pusztán saját (Mérsékelt Konzervatív) pártja és liberális-konzervatív koalíciójának platformján kellett volna mérlegelnie, talán progresszívabb döntést hozott volna.

Mindkét politikus egyetértett abban, hogy a NATO és a vele társult Svédország első számú feladata Líbiában a civilek védelme s hogy az ország belső békéje a lehető legkevesebb vér árán jöjjön létre. Kitértek arra is, hogy katonai és hírszerzési információk alátámasztják: a Kadhafi által uralt hadigépezet egyre veszít pénzügyi, fizikai és morális erejéből, ezért – mint Rasmussen hangsúlyozta – a rezsim ellen felkelők kívülről történő felfegyverzése felesleges, és komoly hiba volna. A NATO fő feladata – az BT határozatával összhangban – a Kadhafi harci kedvét és -képességét kifárasztani célzó hadiembargó ellenőrzése, a lakosság védelme, valamint a Földközi-tenger nemzetközi vizeinek óvása.

Megjegyzés: minthogy Svédország nem tagja a NATO-nak, saját területének védelmében – egyebek mellett – összesen 204 Gripen felett rendelkezik, melyek hármas funkcióra (felderítés, elfogás, támadás) kialakított, NATO-kompatibilis gépek. A SAAB konszern gyártja őket, s 580 millió koronába kerül darabja.

Forrás: Dagens Nyheter, Svenska Dagbladet, SVT (svéd közlevízió)

Kapcsolódó korábbi cikkeim:
Kadhafi-milliárdok Svédországban
Semleges marad?