2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Halálbüntetést kérnek a volt tunéziai elnökre
2012. május 24. 13:45
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Álomlakás a fideszes államtitkárnak: havi nettó 231 ezerért
Halász János
2012. május 24. 20:10
ORSZÁGOLDALAK HÍREI
Egy sebesült afrikai elnök Párizsban
Thu, 24 May 2012 17:37:09 +0000. 0. 2012
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2010. január 22. 10:27
Kasza László
írása
Népszavazással fenyegetnek a politikai kalandorok
A népszavazás kísértete
A minaretépítést betiltó svájci népszavazás nyomán világszerte fellángolt a vita arról, hogy a közvetlen demokráciának ez a formája összeegyeztethető-e a jogállamiság 21. századi követelményeivel, biztosítja-e a kisebbségi jogokat, nyújt-e védelmet populisták ellen. KASZA LÁSZLÓ írása.
„Kísértet járja be Európát, a népszavazás kísértete!” – parafrazálja a klasszikus mondást a német Süddeutsche Zeitung. Az angol BBC-ben is ezzel a mottóval vitáztak politikusok, történészek, újságírók. Való igaz, a népszavazás intézménye megkísértette a közéletet. Az utóbbi években a politikai gyakorlat fontos eszközévé, a létjogosultságáról folyó viták középpontjává vált. Mindenekelőtt a nemzetközi politika szempontjából.
Vox populi
A lisszaboni szerződés aláírását elhalasztó ír, holland és francia plebiszcitum hatással volt az EU valamennyi tagállamának jövőjére. De népszavazással fenyegettek az angol és a lengyel konzervatívok, valamint Klaus cseh államfő is arra az esetre, ha a szerződésben nem rögzítik követeléseiket.
A bajorok szűkebb marokkal mérnek: ott most szorgos kezek arra gyűjtötték össze a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat, hogy az Oktoberfest sörsátraiban is tiltsák be a dohányzást.
Kaliforniában fordított a helyzet. Ott arra gyűjtenek aláírást, hogy húzzák ki az állam alkotmányából a népszavazást engedélyező paragrafust. Ugyanis a választók közvetlen véleménynyilvánítása minden kérdésben ellehetetleníti a részben emiatt eladósodott állam kormányzását.
Nagyapám, aki a 19. század végén latin nyelvű keresztlevelével utazta be akadály nélkül Európát, azt a tapasztalatát hagyta a családra, hogy Svájc a világ legdemokratikusabb országa. Ott ugyanis – mondta – arról is népszavazással döntenek, hogy kitegyék-e az asztalokat nyáron a kávéház előtti járdára.
„Vox populi vox Dei!” – ez volt a jelszó. A népszavazást évtizedek óta a közvetlen demokrácia progresszív megnyilvánulásának tekintettük. Generációk nőttek fel abban a hitben, hogy ez orvosság a politikával szembeni közönyre, és mérsékli a pártok túlhatalmát is.
A lisszaboni szerződést ellenző népszavazások eredménye gondolkoztatott el sokakat arról, hogy a 21. században valóban helyettesíthető-e népszavazással a képviseleti demokrácia. A felelős parlamentek nemegyszer a szerződés aláírása mellett voltak. Felmerült a kérdés, hogy nem nyújt-e fórumot, lehetőséget populista eszméknek, kalandoroknak a társadalom félrevezetésére.
Nekünk nem kell messzire mennünk olyan példákért, amelyek a kételyek jogosságát igazolják. Egy politikai kalandor éppolyan sikerrel gyűjtött maga mögé népszavazó tömegeket, mint egy populista érvekkel tündöklő politikai párt.
Öt évvel ezelőtt egy Patrubány Miklós nevű egyén a Magyarok Világszövetsége nevében kierőszakolta a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Pedig tudnia kellett, hogy ha a többség nemmel szavaz – ez volt a valószínű –, évtizedekre szembefordítja egymással az anyaországi és a határokon kívüli magyarságot. Amitől féltünk, bekövetkezett. A népszavazás érvénytelen volt, mert sem a támogatók, sem az ellenzők nem szerezték meg a szavazatok több mint felét. De elgondolkoztató, hogy amikor saját érdekeit látta veszélyeztetve a nemzeti egység fontosságát oly nagy hangon hirdető társadalmunk, csak a szavazók tizenkilenc százaléka voksolt a kettős állampolgárság mellett.
Demagóg csőcselék
Patrubányt azóta nyilvánosan is politikai kalandornak tartják, kapcsolatba hozzák a román Securitatéval, amelynek célja lehetett a magyarság két csoportjának szembefordítása. Szellemi színvonalára pedig jellemző, hogy Makó mellett táltos segítségével osztotta fel (az óramutató mozgásával ellentétes irányban) a vélt föld alatti olajtelepeket a „magyar nemzet tagjai között”.
A dologban az a legszomorúbb, hogy ezt a figurát támogatta pillanatnyi népszerűség-növelés végett az ellenzékben lévő Orbán Viktor is, holott néhány évvel korábban, miniszterelnöksége idején „felelőtlennek” nevezte a népszavazás javaslatát a kettős állampolgárság ügyében.
De ez a populista magatartás később sem volt idegen a Fidesztől és elnökétől. Népszavazást hirdetett a társadalom jövője szempontjából létfontosságú egészségügyi reformok ellen. Nyert, mert meggyőzte az embereket arról, hogy a háromszáz forintos vizitdíj akkor is nélkülözhetetlen a családi kasszából, ha összeomlik az egészségügy. (Az eredmény jövőbe mutató a népszavazás kezdeményezői számára, hiszen a vizitdíj bármikor behelyettesíthető napi egy, kettő, három stb. ingyensör igénylésével.)
Demagóg kezdeményezésekre a svájciak is fogékonyak. Különösen, ha vallási kérdésekről van szó. 1848-ban betiltották a jezsuita rendet, 1893-ban a zsidó sakterek működését, 1980-ban elvetették (négyötödös többséggel) az állam és az egyház szétválasztásának javaslatát, és 2009-ben alkotmányba vették a minaretépítés tilalmát.
Ezek a döntések felhívják a figyelmet a népszavazás egyik legnagyobb veszélyére: a kisebbségek alkotmányos jogainak megsértésére. A svájci alkotmány – csakúgy, mint valamennyi demokratikus ország alaptörvénye – biztosítja a vallás szabad gyakorlását. A jezsuiták működésének betiltása, a sakterolás megtagadása, a minaretépítési tilalom korlátozza azt. Vagyis ellentmond az alkotmánynak.
A Svájcban elterjedt népszavazási gyakorlat veszélyétől óvott már Max Weber is: „A nemzetek nem engedhetik meg maguknak az elsvájciasodást” (Verschwejzerung). A „többség diktatúrájától” óvtak az amerikai alkotmány megfogalmazói, és ennek veszélyére hívta fel a figyelmet Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill is.
De a népszavazás járhat fordított eredménnyel is: segítségével egy kisebbség erőszakolhatja rá akaratát a többségre. Tanúi lehettünk ennek a lisszaboni szerződés körüli vitában. Ez különösen most, a globalizáció korában kínos, amikor egy országos népszavazásnak nemzetközi hatása is lehet. Persze ez sem új keletű. Már Platón is a kisebbségben lévő „demagóg csőcselék” athéni uralmáról beszélt.
Többség, kisebbség
A népszavazás eredményeként egy bizonyos kérdésben létrejött többségi (minaretépítés) vagy kisebbségi (lisszaboni szerződés) vélemény nem feltétlenül konform az alkotmány előírásaival. Ralf Dahrendorf német politológus szerint: „A demokrácia több az üres, népszavazás jelentette statisztikai adatoknál, szavazási procedúránál. A demokrácia értékközösség, amely tiszteli és védi tagjait.
A népszavazásban megnyilvánuló többségi akarat nem feltétlenül az igazság vagy alkotmányosság kifejezése. Az az ország bizonyára nem példás demokrácia, amely népszavazás eredményére hivatkozva semmibe veszi az emberi vagy kisebbségi jogokat. Ez a rosszul értelmezett statisztikademokrácia megnyilvánulása.”
A modern képviseleti demokráciákban az egész társadalmat érintő viták színhelye a parlament. Ahol – szemben a népszavazás adta igen/nem lehetőséggel – lehet érvelni, árnyalni, kompromisszumot kötni.
Ez persze nem zárja ki a kis, helyi dolgokban a népszavazás lehetőségét. Ha kívánatos, népszavazzanak arról, hogy nyáron kitegyék-e az asztalokat a kávéház előtti járdára. És akkor legalább nagyapámnak sem kell forognia a sírjában.
Vox populi
A lisszaboni szerződés aláírását elhalasztó ír, holland és francia plebiszcitum hatással volt az EU valamennyi tagállamának jövőjére. De népszavazással fenyegettek az angol és a lengyel konzervatívok, valamint Klaus cseh államfő is arra az esetre, ha a szerződésben nem rögzítik követeléseiket.
A bajorok szűkebb marokkal mérnek: ott most szorgos kezek arra gyűjtötték össze a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat, hogy az Oktoberfest sörsátraiban is tiltsák be a dohányzást.
Kaliforniában fordított a helyzet. Ott arra gyűjtenek aláírást, hogy húzzák ki az állam alkotmányából a népszavazást engedélyező paragrafust. Ugyanis a választók közvetlen véleménynyilvánítása minden kérdésben ellehetetleníti a részben emiatt eladósodott állam kormányzását.
Nagyapám, aki a 19. század végén latin nyelvű keresztlevelével utazta be akadály nélkül Európát, azt a tapasztalatát hagyta a családra, hogy Svájc a világ legdemokratikusabb országa. Ott ugyanis – mondta – arról is népszavazással döntenek, hogy kitegyék-e az asztalokat nyáron a kávéház előtti járdára.
„Vox populi vox Dei!” – ez volt a jelszó. A népszavazást évtizedek óta a közvetlen demokrácia progresszív megnyilvánulásának tekintettük. Generációk nőttek fel abban a hitben, hogy ez orvosság a politikával szembeni közönyre, és mérsékli a pártok túlhatalmát is.
A lisszaboni szerződést ellenző népszavazások eredménye gondolkoztatott el sokakat arról, hogy a 21. században valóban helyettesíthető-e népszavazással a képviseleti demokrácia. A felelős parlamentek nemegyszer a szerződés aláírása mellett voltak. Felmerült a kérdés, hogy nem nyújt-e fórumot, lehetőséget populista eszméknek, kalandoroknak a társadalom félrevezetésére.
Nekünk nem kell messzire mennünk olyan példákért, amelyek a kételyek jogosságát igazolják. Egy politikai kalandor éppolyan sikerrel gyűjtött maga mögé népszavazó tömegeket, mint egy populista érvekkel tündöklő politikai párt.
Reuters-fotó
Öt évvel ezelőtt egy Patrubány Miklós nevű egyén a Magyarok Világszövetsége nevében kierőszakolta a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Pedig tudnia kellett, hogy ha a többség nemmel szavaz – ez volt a valószínű –, évtizedekre szembefordítja egymással az anyaországi és a határokon kívüli magyarságot. Amitől féltünk, bekövetkezett. A népszavazás érvénytelen volt, mert sem a támogatók, sem az ellenzők nem szerezték meg a szavazatok több mint felét. De elgondolkoztató, hogy amikor saját érdekeit látta veszélyeztetve a nemzeti egység fontosságát oly nagy hangon hirdető társadalmunk, csak a szavazók tizenkilenc százaléka voksolt a kettős állampolgárság mellett.
Demagóg csőcselék
Patrubányt azóta nyilvánosan is politikai kalandornak tartják, kapcsolatba hozzák a román Securitatéval, amelynek célja lehetett a magyarság két csoportjának szembefordítása. Szellemi színvonalára pedig jellemző, hogy Makó mellett táltos segítségével osztotta fel (az óramutató mozgásával ellentétes irányban) a vélt föld alatti olajtelepeket a „magyar nemzet tagjai között”.
A dologban az a legszomorúbb, hogy ezt a figurát támogatta pillanatnyi népszerűség-növelés végett az ellenzékben lévő Orbán Viktor is, holott néhány évvel korábban, miniszterelnöksége idején „felelőtlennek” nevezte a népszavazás javaslatát a kettős állampolgárság ügyében.
De ez a populista magatartás később sem volt idegen a Fidesztől és elnökétől. Népszavazást hirdetett a társadalom jövője szempontjából létfontosságú egészségügyi reformok ellen. Nyert, mert meggyőzte az embereket arról, hogy a háromszáz forintos vizitdíj akkor is nélkülözhetetlen a családi kasszából, ha összeomlik az egészségügy. (Az eredmény jövőbe mutató a népszavazás kezdeményezői számára, hiszen a vizitdíj bármikor behelyettesíthető napi egy, kettő, három stb. ingyensör igénylésével.)
Demagóg kezdeményezésekre a svájciak is fogékonyak. Különösen, ha vallási kérdésekről van szó. 1848-ban betiltották a jezsuita rendet, 1893-ban a zsidó sakterek működését, 1980-ban elvetették (négyötödös többséggel) az állam és az egyház szétválasztásának javaslatát, és 2009-ben alkotmányba vették a minaretépítés tilalmát.
Ezek a döntések felhívják a figyelmet a népszavazás egyik legnagyobb veszélyére: a kisebbségek alkotmányos jogainak megsértésére. A svájci alkotmány – csakúgy, mint valamennyi demokratikus ország alaptörvénye – biztosítja a vallás szabad gyakorlását. A jezsuiták működésének betiltása, a sakterolás megtagadása, a minaretépítési tilalom korlátozza azt. Vagyis ellentmond az alkotmánynak.
A Svájcban elterjedt népszavazási gyakorlat veszélyétől óvott már Max Weber is: „A nemzetek nem engedhetik meg maguknak az elsvájciasodást” (Verschwejzerung). A „többség diktatúrájától” óvtak az amerikai alkotmány megfogalmazói, és ennek veszélyére hívta fel a figyelmet Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill is.
De a népszavazás járhat fordított eredménnyel is: segítségével egy kisebbség erőszakolhatja rá akaratát a többségre. Tanúi lehettünk ennek a lisszaboni szerződés körüli vitában. Ez különösen most, a globalizáció korában kínos, amikor egy országos népszavazásnak nemzetközi hatása is lehet. Persze ez sem új keletű. Már Platón is a kisebbségben lévő „demagóg csőcselék” athéni uralmáról beszélt.
Többség, kisebbség
A népszavazás eredményeként egy bizonyos kérdésben létrejött többségi (minaretépítés) vagy kisebbségi (lisszaboni szerződés) vélemény nem feltétlenül konform az alkotmány előírásaival. Ralf Dahrendorf német politológus szerint: „A demokrácia több az üres, népszavazás jelentette statisztikai adatoknál, szavazási procedúránál. A demokrácia értékközösség, amely tiszteli és védi tagjait.
A népszavazásban megnyilvánuló többségi akarat nem feltétlenül az igazság vagy alkotmányosság kifejezése. Az az ország bizonyára nem példás demokrácia, amely népszavazás eredményére hivatkozva semmibe veszi az emberi vagy kisebbségi jogokat. Ez a rosszul értelmezett statisztikademokrácia megnyilvánulása.”
A modern képviseleti demokráciákban az egész társadalmat érintő viták színhelye a parlament. Ahol – szemben a népszavazás adta igen/nem lehetőséggel – lehet érvelni, árnyalni, kompromisszumot kötni.
Ez persze nem zárja ki a kis, helyi dolgokban a népszavazás lehetőségét. Ha kívánatos, népszavazzanak arról, hogy nyáron kitegyék-e az asztalokat a kávéház előtti járdára. És akkor legalább nagyapámnak sem kell forognia a sírjában.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 3. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
A nap izéje
Áder János választása
Varánusz
A görögök a Jobbikra szavaztak
Fideszfigyelő
Tegnap Pintér, ma Balsai
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 13 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
chili2010-01-23 01:54:23 #12
1. Ez a dolgok egy lehetséges értelmezése.
De mi van akkor, ha a klímaváltozás miatt népvándorlás következik be ? Ugye, azt te sem gondolod, hogy a négyszézmilliós Európának egy fél kontinensnyi négert be kellene fogadni és jól kellene tartani ? És ugye azt te sem gondolod, hogy akkor az őslakó "kaukázusi típusúaknak" ( hogy PC legyek, már itt a szezson végén ) kellene a betelepülőkhöz alkalmazkodnia ? Mert ha mégis ezt gondolnád, az nagyon életidegen lenne ...
2. Nem tudom, miért kell minden külpolitikai cikket beloplitikai konotáciákkal ellátni.
De ha már itt vagyunk : szerintem (sajnos) nem vadászta még le a baloldalt a jobboldal. A baloldalnál még mindig jelentős pozíciók vannak ( egy kevésbé triviális : Felcsuti Péter, a Rafi CEOja és a Bankszövetség volt elnöke p.l. büszke arra, hogy ők otthon az 1896os forradalmat "ellenforradalomnak" nevezték ).
Nemzet szétszakításában azért a baloldal és Gyurcsány is ott volt ( ugye, ki akarta a veszett rókákat telepre csukni és ki lövetett X. 23án ? ).
Nemzet szétszakívásának ügyében egyébként az volt a döntő, hogy a (poszt?)kommunistákat nagyon sok ember nem csípte, mint ahogy azt sem, hogy rendszerváltás ide vagy oda ezek az emberek átmentették a hatalmukat ( és a 2o évből 12t kormányon voltak ). Ezt az ellenérzést vette észre Orbán és használta ki.
Ennek az ellenérzésnek érzelmi és anyagi okai is voltak. Érzelmi okok : mit érzehet az, akinek a padlását 1952ben lesöpörték és 199oben látja, hogy a lesöprő jól menő zöldbáró lett ?
Anyagi okok : az mszmpsek ott szúrták el, hogy mindent maguknak akartak. Nem vették tudomásul, hogy vbannak itt rétegek, akiknek nem elég az, hogy négy évente száraz tésztét meg 19.ooo forintokat kapnak az mszptől. Ezzel szemben a munkájuk és szorgalmuk alapján akarják valamire vinni, és nem tartoznak az újlipótvárosi értelmiségi körbe meg nem hivatalosak Hujbert elvtárshoz.
De olyan unalmas, hogy ezt mindig le kell írni, már 1o éve. Mindezt csak azért írom le, hogy a "zOrbán" nem tudott volna "megosztani", ha ezek az érzések nincsnek jelen az emberekben.
A tisztelt baloldal meg csak ne féljen : nincsenek levadászva és még sokáig velünk maradnak ( és veszélyeztetik a boldogulásunkat ), jórészt annak az erőforrásnak köszönhetően, melyet az ország többszöri lerablása által ( 1988, 1994, 2oo3 től napjainkig ) szereztek.
Legyenek nyugodtak, hogy a jobboldaliak továbbra is idegeskedni fognak választásokkor, hogy visszajön a baloldal, és agyonadóztat, mindent ellop, mindent elkúr és aki ezellen tüntetni merészel annak jutalmul kilövi a szemét. Bennünk ugyanis az elmúlt 8 év "sikerei" ellenére ez maradt meg.
Kar, hogy a tobbseg nem akarja felfogni, hogy egy orszag nyugodt fejlodese erdekeben, az az idealis, ha az allam/nemzet polgarai nem gyulolkodnek, es nem egymas jogainak korlatozasaban elik ki magukat--errol szol a cikk. Felvilagosultabb naciok, svedek, danok, finnek, tudjak, hogy a szegenyebb retegek tamogatasa kifizetodik, es hosszu tavon mindenki nyer vele. Orban es a jobbik csak pirrhuszi gyozelmet arathat a kirekeszto politizalassal, de boldogga es sikeresse ezt az orszagot nem fogjak tudni tenni. Sikerult levadaszniuk a baloldalt, de ezen es a nemzet szetszakitasan kivul mas sikerrel nem dicsekedhetnek. Drukkolok, hogy aprilisig jojjon meg a nep esze, es szavazzon a nyugati demokraciakhoz valo tartozas iranyaba, es nem az autokrata keleti tekintelyelvu berendezkedesre.
Zanza2010-01-22 18:02:51 #10
1. Zanza,
nem gondolod, hogy akkor a "liberalizmusban" mint eszmerendszerben egy akkora diskrepancia van, mint az ólajtó ?
Mert egyfelől az egyént, mint individuumot a közösség felé helyezi ( v.ö : a "nemzetállam elavult" mondás ).
Másfelől viszont mégis az egyéntől egy "magasabb szempont" alapján azt kéri, hogy az önös érdekeit rendelje "valaminek" alá.
Akkor hogy is van ez ?
2. Nagy igazság van abban, amit mondasz.
"Az egyén sokszor nem lát túl a pillanatnyi önérdeken, nem látja a saját közép- vagy hosszú távú boldogulásának kulcsát. Itt vannak például a reformok. Hosszú távon mindenkinek jól felfogott anyagi érdeke fűződne hozzájuk. "
Az ellentmondás feloldása a "hitelesség" fogalma. Mert "valakinek" prioritásokat kell felállítani az érdekek között. Ez a "valaki" az esetek igen jelentős részében az elit.
amennyiben az egyének halmaza elhiszi, hogy az elit valamilyen szempontból "optimálisan" dönt, akkor hajlandó (esetleg) elfogadni az önérdekkorlátozást.
Ez az elv magyar viszonylatban úgy fordítódik le, hogy nehogy már azok prédikáljanak itt "reformokról", akik a fél országot többször ellopták, mintegy 15.ooo milliárd HUF adósságot csináltak és nyolc év alatt csak az "objektív felelősségig" vitték.
Nemzetközi szinten pedig nehogy azok prédikáljanak itt minaretekről meg önérdekkorlátozásról, akiknek egy szavuk sem volt a hitellufi ellen, akik szerint Dick Fuld a"Wall Street sztárja volt", egészen bukásáig és akik valószínűleg bevándorlót, négert, arabot, cigányt maximum csak festményen vagy könyvben meg természetfilmben láttak. Mert tuti, hogy az ő negyedükben egy sem lakik belőlük. Ugyanis azt a drága ingatlanárak meg a szeku védi ellenük.
Szóval van itt egy óriási hitelvesztés, és nyoma sincs annak, hogy ki és mi oldaná ezt meg.
Irónikus módon a liberalizmus és a szekularizáció tűzzel vassal harcol azellen, ami ezt el tudná fogadtatni : az Egyház ellen. Ugyanis a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" elv lenne az egyetlen, ami itt működik.
3. Azt is értem, hogy a globalizáció logikája teszi a bevándorlókérdést és a multikulturális problémákat állandó napirendi ponttá. A tőkének ugyanis mindegy, hogy hol szed profitot. Lényeg az, hogy ezt minél rendezettebb, kockázatmentesebb körülmények között szedje. Kockázatot jelentenek tk. a a faji, vallási stb. zavargások, ill. összetűzések.
Az "elit" mindenképpen nyer a dologgal. Mivel én az elmúlt 2o évben a liberális logikát megtanultam, azt vizsgálom, hogy én nyerek e. Egy darabig igen, ugyanis nekem is jól jön az olcsó alsógatya meg iPod. Egy szint felett ( éppen a fenti faji és vallási súrlódások miatt ) ÉN, személy szerint szopóágra kerülök.
Én csak abból tudok jól megélni, ha szakmailag minél jobb vagyok. namost, megsüthetem a szaktudásomat, ha a magas kvalifikációt igénylő állások IS ( igen, bezony ) Indiába és Kínába mennek. Ott az én évi fizetésem ötödéért dolgoznak.
Én meg itt maradok a bevándorlókkal : nem az elit negyedeit özönlik el majd ( arra nincs pénzük, meg azt MINDIG jól fogják védeni ) hanem az én lakókerületemet. Engem nem véd a szeku : a kassza ugyanis nem nekem csörög, így nincs pénzem szekut fizetni.
szóval őgy vélem, hogy a liberalizmus ( mint a gazdasági mint az emberi jogi és ideológiai) ha nem is vallott még totális csődöt, de afelé halad.
Elvi diskrepanciák aknázzák alá, és szépen megágyazott a faji feszültségnek álcázott kenyérharcnak.
na mindegy, majd meglátjuk, a vak is azt mondta.
Diffeomorfizmus sorai elgondolkodtatóak.
Kérdés, a többség akaratát kell a kormányzatnak szem előtt tartani, vagy a többség érdekeit? A kettő nem ugyanaz. Az egyén sokszor nem lát túl a pillanatnyi önérdeken, nem látja a saját közép- vagy hosszú távú boldogulásának kulcsát. Itt vannak például a reformok. Hosszú távon mindenkinek jól felfogott anyagi érdeke fűződne hozzájuk. Nem megszorításokról beszélek, reformokról. Vagy a kisebbségek kérdése. A többségnek nem lehet érdeke hagyni teljesen lecsúszni egész néprétegeket, hiszen visszahúzzák az egész társadalmat, anyagilag és erkölcsileg is. A megoldások módján lehet vitatkozni, a szükségességén nem.
Nem, nem kedvencem Slota. A felvidéki magyarok meg a cigányok helyzetét ne hasonlítsuk már!
jobbikos "7
Ugy látom kedvenced slota mert ezek az ő mondatai.
DONJ!
A balliberálisok miért csak végletekben tudnak gondolkodni? Fix ideájuk, hogyha valakinek nem szimpatikus egy népcsoport, akkor az bizonyosan ki akarja irtani őket.
ERRŐL SZÓ NINCS!
Arról van szó csak, hogyha a magyar többség nem kér a kisebbségből, akkor ne a többség legyen toleráns a kisebbség felé és ne ők alkalmazkodjanak a kisebbséghez, valamint ne őket támogassák pozitív diszkriminációval és elfogult igazságszolgáltatással!
Egyre több embernek van elege ebből a multikulti-toleráns-demokratikus-emberijogos agyrémből. Mert csak a kisebbség jogaiért állnak ki, a többségéért soha.
DONJ2010-01-22 13:34:35 #4
Nem tudom, de a gondolatmenetében egy óriási logikai hiba van, úgye észrevette ?
Ugye, ha az ember az autópályán nyolcvannal megy és gázt ad, annak nem (feltétlenül) az a következménye, hogy ennek következtében a megengedett sebességet túllépi.
Sajnos ez a megjegyzése éppen olyan demagóg, mint a Jobbik néhány megnyilatkozása vagy éppen maga a cikk.
1.
"ez a formája összeegyeztethető-e a jogállamiság 21. századi követelményeivel, biztosítja-e a kisebbségi jogokat, nyújt-e védelmet populisták ellen."
Nem értem, miben különbözik a "jogállamiság XXI. századi formája" a jogállamiság egyéb formáitól ? Ezt kellett volna a szerzőnek kifejtenie.
2. A szerző a demagógiát ostorozta. Egy külpolitikai rovatba írt glosszaszerű izét. Mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és a cikk terjedelmének kb. 4o%ban Orbánt stb. savazta .( elég demagóg érvekkel : hogy függ össze a svájci minarettilalom az áramutatóval meg a sámánnal ? )
Érdekes diskrepancia.
3. A dolog lényegi részéről.
Manapság a kommunikációs, a PR és a médiamenedzserekkel Dunát ( Rajnát ) lehet rekeszteni. Hát akkor tessék úgy elmagyarázni a dolgokat a többségnek, hogy az megértse, hogy az adótt dolog nem veszélyes rá nézve.
Ja, hogy a nyilvánvaló veszélyességet és érdekellentétet még a kommunikációs menedzserek sem tudják elmagyarázni ?
A kapitalizmus nem az önérdekkövetésen alapszik ? Ha igen, akkor a derék svájciak csak jól megtanulták a leckét.
vagy fel kellene valahol függeszteni az önérdekkövetést ? Ki mondja meg, hogy hol ? A PC szempontokból való önérdekkorlátozás, az kóser, az egyéb szempontokból ( p.l. emberiesség : ugyan már, ne dobjuk ki a becsődölt adóst télvíz idején a lakásából, stb ) az meg szentimentális érzelgés ?
És vajon milyen érdekek vezetik azokat, akik a fenti érdekkövetés határait megszabják ?
Nos, inkább ezekről a dolgokról kellett volna értekezni, nem pedig arról, hogy a sámán milyen irányban járja körül az olajkutat. A cikknek biztos javára vált volna.
#3 hozzászólásának utolsó mondata elgondolkodtatott.
Az Ö gondolatvilágát folytatva, ha a keresztény igaz magyar többség, nem kér a kissebségekből, ki kell irtani Őket? Mintha valahol már hallottam, vagy olvastam volna ezt a szöveget. Lehet, hogy az illető a pártprogramjukból idéz?
Európa jelenlegi vezetőinek csak akkor fontos a nép hangja, ha azt mondja amit ők hallani akarnak, lásd lisszaboni szerződés. Előtte az EP alkotmányából tanultak, miután elbukott Franciaországban és Hollandiában is, hogy ezentúl nem kérdezzük meg a népet.
Amúgy a cikk iszonyú demagóg. A demokrácia azt jelenti, hogy a nép akarata, a többség akarata dönt. Nem pedig azt, hogy a többség meghunyászkodjon a kisebbség előtt. Szintén nem azt, hogy az történik, amit a liberális jogvédők akarnak.
Ha a keresztény többség nem kér a minaretekből (nagyon helyesen), akkor a minaretépítést megtiltani DEMOKRATIKUS dolog.
Bizony bizony kellemetlen az amikor egyes csoportopk érdekeit sérti a demokracia intézménye. Hat igen a nepszavazas az arrol szól, hogy a népnek es ezen belül a többségnek a véleménye szembe mehet a vezetöség érdekeivel. Ennek persze vannak és lehetnek következményei de a dolog, a demokrácia igy müködik. Az idézett svaci példa mellett azt is tudni kell, hogy a Helvét köztarsasag több mint 700 éve müködik igy. Ugyhogy nem lehet ez olyan rossz. Talan nem csak a minarett szavazast kellene megemliteni de mast is. PL Svajci népszavazas megszavazott olyat is, hogy az AFA-t emeljék mert érezték, ho9gy szükség van pénzre a nyugdijalapokban. Megszavaztak olyat is, hogy az egykor "ingyenes" autopalya hasznalatért fizetni kelljen a jövöben (matrica). akkor az istenadta nép nem volt hülye! A minarettnél akkor "hulye volt"?
Állítólag a demokrácia a többség akaratának a megvalósítása!Bizony ez néha szembe mehet a kisebbség érdekeivel, és még sértheti is azokat!
Ma Európában divat védeni mindenféle kisebbséget, még ha azok belepusztulnak is!Példa rá a cigányság védelme, nem kell kötelezni őket, hogy a gyerekeiket iskolába járassák, majd csak ellesznek tudatlanulis!Minden muszlim közösség építhet mecsetet, minaretet, ahonnan aztán a mollahok Isten nevében küldhetik a fanatizált fiatalokat robbantani!Tudom, ezek szélsőséges példák, de szándékosan írtam, mert nem mindig automatikusan a kisebbség jogait kell előtérbe helyezni.