Hetilap kereső

Svédasztal írása

Egy csomó mocskot bányásznak elő Ingvarral kapcsolatban. Tipikusan svéd viselkedés! – Ezt az Ikea alapítójának, Ingvar Kampradnak egyik barátja nyilatkozta az Expressen című esti újság egyik nemrég megjelent számában. Szavai apropóját az a tény adta, hogy Elisabeth Åsbrink És Wienerwaldban állnak még a fák* című könyvében új bizonyítékokat tárt fel Kampradnak a nácizmus iránti vonzalmáról.

Tipikusan svéd? Ezen a pontot igazat kell adnunk Kamprad** védelmezőjének, bár éppen ellenkező okból. Az ami tipikusan svéd az inkább az a szégyennel vegyes megkönnyebbülés, amellyel begyömöszöljük ezt a fajta szennyest olyan négyszögletes tároló dobozokba, amelyeket Kamprad cége hirdet őszi katalogusában. Emiatt a könyv miatt nagy valószínűséggel nem fognak megritkulni a sorok az Ikea kasszáinál. „Ha lenne egy kép, amely Kampradot náci karlendítés közben ábrázolja, talán más lenne a helyzet” – mondta a Dagens Media című újságnak egy rutinos kereskedelmi reklámszakember.




Ezért fontos elolvasni Elisabeth Åsbrink könyvét**, amely elsősorban nem Ingvar Kamprad náci meggyőződéséről szól, hanem egy sokkal ijesztőbb és összetettebb jelenségről. Az ami a könyvben igazán feltűnést kelt az azok az eddig ismeretlen adatok, melyek zsidó gyerekek titkos transzportjáról szólnak Svédországba, amiről a Dagens Nyheter könyvrovatában minap megjelent cikkben lehetett olvasni. Åsbrink dokumentációjából kitűnik, hogy a svéd egyház elöljárói, az érseket is beleértve, a nácik által megszállt Bécsből kimenekítették zsidó gyerekek egy csoportját, de azzal a feltétellel, hogy a gyerekek előbb kikeresztelkednek. Csak „jól nevelt és illedelmes” gyerekek jöhettek szóba, semmiképp sem „problémás és kellemetlen elemek”.

A megrázó történet azt bizonyítja, hogy a korszak antiszemitizmusa a svéd külügyi vezetést is nagy mértékben áthatotta. A svéd egyház bizonyos körei még a negyvenes években is ragaszkodtak a modern kor előtti zsidógyűlölet alaptételéhez, amely szerint a zsidók Krisztus gyilkosai. A svéd egyház hajlott arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz zsidók között. A svéd Izrael-misszió természetesen jót akart, meg akarta menteni a zsidókat – de nem annyira a nácizmustól, mint inkább a zsidóságuktól. „Nem az élet, hanem a kereszténység számára” – írja Åsbrink. Könyve megkerülhetetlen hozzájárulás a történetíráshoz a svéd történelemnek arról a szégyenteljes korszakáról, amelyet Kamprad elvbarátai minden erővel továbbra is szőnyeg alá akarnak söpörni.




Mintha csak megrendelésre történt volna, a Forum för levande historia (Az élő történelem fóruma) a héten nyilvánosságra hozta a svédországi antiszemitizmusról és iszlamofóbiáról szóló jelentését. A jelentés rámutat arra a tényre, hogy a zsidók és muszlimok ellen elkövetett bűncselekmények száma bizonyos nemzetközi események, terrorcselekmények vagy például a gázai háború kapcsán megemelkedik.

Időnként azt halljuk, hogy az antiszemitizmus már a szemétdombra került, és helyébe a muszlimok elleni gyűlölet lépett, ez lett a mai rasszisták fő előítélete. Ez az előítélet bármiből tud táplálkozni. A zsidógyűlöletnek azonban páratlan képessége van arra, hogy új alakban visszaszivárogjon a civilizált társadalmak vérkeringésébe. Ez az előitélet bármiből tud táplálkozni, háborúkból, gazdasági válságból kiváltképp. Ez utóbbira beszédes példa a mai Magyarország.




Könyve bevezetőjében Elisabeth Åsbrink saját példájára hivatkozik. Elmondja, hogy gyerekkorában anyja elhallgattatta, amikor a zs betűs szót akarta használni. Minél kevesebben tudnak a család zsidóságáról, annál jobb – érvelt az anya. Később pedig, amikor a lánya már felnőtt, ez a mondat hagyta el az ajkát: „Jó, hogy a gyerekeid apja nem zsidó, így legalább hígul a zsidó vér.”

Az európai zsidógyűlölet túlélőképességét aligha fejezték ki ennél szomorúbb módon.




A fenti írás utánközlés. Björn Wiman, a legnagyobb svéd napilap, a Dagens Nyheter publicistájának tollából, az újság kulturális debatt oldalán jelent meg, augusztus végén. Köszönet Rosenberg Ervinnek a fordításért.




* Elisabeth Åsbrink, a napokban kiadott Och i Wienerwald står träden kvar (És Wienerwaldban állnak még a fák) című könyvéből, ugyancsak a Dagens Nyheter hasábjain közölt egy részletet

** Ingvar Kamprad az IKEA alapítója. Az egykori német és svéd nacionalistákhoz való szoros kötődését és aktivitását az utóbbi években több Svédországban megjelent írás tárta a társadalom elé.