Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Ausztriában a háború utáni újjáépítéskor kialakult szociális partnerség, a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek önkéntes együttműködése a mai napig a gazdasági élet meghatározója – írja Szászi Júlia, a Szervuszausztria.hu szerkesztője. A felek partnerként fogadják el egymást, szembenállás helyett az együttműködés, egymás kölcsönös elismerése és a mindegyik fél által elismert „játékszabályok” dominálnak. Az állam csak a keretfeltételeket határozza meg, közvetlenül nem avatkozik be, tiszteletben tartja a munkaadók és a munkavállalók autonóm tárgyalásait és megállapodását, amely ágazatonként a kollektív szerződésekben valósul meg. A magángazdaságban foglalkoztatott munkavállalók 90-95 százaléka esik a kollektív szerződések hatálya alá. A kormány semmilyen, a munka világára vonatkozó döntést nem hoz a szociális partner beleegyezése nélkül.

Franciaországban 125 évre tekint vissza a szakszervezeti mozgalom, a politikailag különféle irányultságú öt országos reprezentatív szakszervezetnek hozzávetőleg 1,7 millió tagja van (az aktív munkavállalók 5-6 százaléka), de mozgósítási képességük ennek többszöröse – írja Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztője. A nyugdíjreform ellen az országos szakszervezetek több alkalommal is 1-3 milliós megmozdulásokat szerveztek. Sikerült elérniük, hogy változatlanul hagyják a különféle ágazatok dolgozóinak nyugdíjkedvezményeit. A gazdasági világválság nyomán 2009 végére az előző évi 8 százalékról 9,9 százalékra ugrott fel a munkanélküliségi mutató. A gazdaság lassú beindulása és a munkahelyvédő intézkedések következtében – részmunkaidős foglalkoztatás, munkabérek befagyasztása, átképzési alap létesítése – 2010 utolsó negyedében 9,3 százalékra mérséklődött a munkanélküliségi ráta, s 2011-ben várhatóan 9,1 százalékra javul.

Oroszországban a hatvanórás munkahét bevezetése ellen tiltakozik a szervezett dolgozók mintegy 95 százalékát egyesítő „kormányközeli” Független Szakszervezeti Szövetség – írja Pogány Ira, az Oroszline.hu szerkesztője. A 2002-es kódex munkáltatói kijátszásai miatt éppen mostanra csődölt be a kollektív szerződés intézménye, ugyanakkor az elavult törvénykönyv eléggé megköti a munkáltatók kezét ahhoz, hogy ez gátolja a gazdaság fejlődését. Azonban ezekre a folyamatokra a hatalom által ellenőrzött erőtlen szakszervezeteknek nincs tényleges befolyásuk. Közben a regisztrált munkanélküliek száma idén februárban visszaesett a 2008-as válság előtti szintre, és azóta is kismértékben, de folyamatosan csökken.

Nagy-Britanniában annál több jog illeti meg a munkavállalót, minél több időt dolgozott ugyanannál a munkaadónál. A munkavállalói jogok teljeskörűségéhez egy év kell – írja Markó Beáta, az Angolosan.hu szerkesztője. A mintegy 6,5 millió tagot és 50 tagszervezetet képviselő brit szakszervezeti szövetség (TUC) keményen védi az alkalmazottak jogait; idetartozik többek között a minimálbér, négy hét fizetett szabadság, szülési és apasági szabadság, valamint a diszkriminációval és a két év után életbe lépő, írásos indoklás nélküli, „tisztességtelen elbocsátással” szembeni védelem. Munkaügyi perekben, fegyelmi ügyekben a szakszervezet tanácsadással és jogi képviselettel segíti tagjait. Az említett egyéves periódust a kormány a jelenlegi megszorításokra hivatkozva két évre akarja felemelni, ami ellen a TUC máris tiltakozott, mivel ez legalább hárommillió embert érintene hátrányosan.