Hetilap kereső

ger-mania.hu írása

Nem biztos, hogy a magyar politikai erők tudják, mi fenyeget a szélsőjobb irányából: nem csak azok jelentik a veszélyt, akiket ma látnak - hallhattuk Gert Weisskirchentől. Az ismert német szociáldemokrata politikus-kutató az Ebert Alapítvány rendezésében beszélt a Közép-európai Egyetemen.

Figyelemreméltó módon Dorothee Janetzke-Wenzel budapesti német nagykövet is jelen volt az esten, amelyen a vendég, a potsdami Alkalmazott Tudományok Egyetemének kutatója meglehetősen borús képet festett a szélsőjobb pártok és mozgalmak gyorsuló erősödéséről Európában s ennek következményeiről. Hat évvel a volt kommunista országoknak az EU-ba való felvétele után e tekintetben kisebb lett a különbség Európa keleti és nyugati fele között, de nem úgy, ahogy várták. Tévedés volt azt hinni, hogy a szélsőjobb (és szélsőbal) radikális eszmék elsősorban a kommunizmusból kilábalt országokban találnak táptalajra.

A globalizációból eredő bizonytalanság, a gazdasági válság hatására ezek az irányzatok példátlanul megerősödtek fejlett nyugat-európai demokráciákban is: Franciaországban, Dániában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Svédországban és másutt. Márpedig a történelem pontosan mutatja, hogy adott gazdasági helyzetben hová vezettek ilyen mozgalmak. Azokban most is közös a nacionalizmus, amely az összetartozás érzését adja a különböző formációknak. Ez egyúttal megakadályozza összeurópai együttműködésüket, de fennáll a lehetőség, hogy a szélsőjobb saját frakcióhoz juthat az Európai Parlamentben. A gazdasági bizonytalanságok közepette egyébként bizonyos általános jobbra-tolódás figyelhető meg: alább szállt a centrista pártok ingerküszöbe, ami a szélsőjobbot illeti, a válság légkörében már az elit körében is elfogadottabbá vált az idegen-gyűlölet. Azaz: „lehet, hogy immár az elit is része a problémának.”

Weisskirchen szerint egyesíti a szélsőségeseket az idegen-gyűlölet is, bár Európa nyugati és keleti része között különbség van: míg nyugaton a bevándorlókat utasítják el, keleten a gyűlölet az őshonos kisebbségek ellen is fordul. A német kutató úgy vélte, hogy a hagyományos középpártok (azaz a konzervatív néppártok és a szociáldemokraták) meggyengültek s ennek következtében nehezebben veszik fel a harcot a szélsőjobbal. Holott fel kell ismerniük, hogy ebben a harcban csak akkor van esélyük sikerre, ha megújulnak, ha a helyzetet elemezve reális távlatokat tudnak nyújtani társadalmuknak – nem engedve azt át a szélsőjobb népszerű, de használhatatlan vízióinak. Rossz példaként említette az a német magatartást, amikor a válságban a maguk takarékossági modelljét akarják más országokra, például Görögországra erőltetni – míg azok a maguk sajátosságaira hivatkozva nem kérnek a német módszerből.

A globalizációt „politikailag irányíthatóvá kell tenni” - így Weisskirchen. Tény, hogy a szigorú takarékosságra néha szükség van, de annak okait meg kell értetni az emberekkel ahhoz, hogy a gondokat meg is tudják oldani. Ebben megújuló szociáldemokrata pártoknak fontos szerepe lehet. E vonatkozásban az előadó utalt rá, hogy az MSZP-nek tagozatai helyett össze kellene zárnia sorait, hiszen „nem tudni, ki jöhet Orbán Viktor után, ha az kudarcot szenvedne”.