2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Porig égett egy óvoda
2012. február 9. 17:42
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Nem fizet tovább az EU
2012. február 9. 21:45
ORSZÁGOLDALAK HÍREI
Valami nagyon nem oké a kínai főrendőr „betegszabadsága” körül
Thu, 09 Feb 2012 19:10:30 +0000. 0. 2012
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szombat, 2010. augusztus 7. 09:08
Aczél Endre
írása
Zsákutca: süketnek tetteti magát a kormányfő
Megbonthatatlan kötelékek?
Az izraeli–palesztin „békefolyamat” most éppen ott tart, hogy lesznek-e közvetlen tárgyalások Netanjahu miniszterelnök, illetve Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke között. Azaz: sehol. A mából visszanézve tökéletesen terméketlennek mondható a még George W. Bush által óriási fanfárhangok közepette összehívott annapolisi értekezlet; ugyanilyennek Barack Obama nem kevesebb reklámmal körített „nyitása” az arab és a muszlim világ felé; és hasonló minősítést érdemel az írországi béketeremtésben hervadhatatlan érdemeket szerző George Mitchell (volt) szenátor immár másfél éves közvetítő missziója. És akkor még nem is említettük a „négyes” (USA, Oroszország, EU, ENSZ) vagy épp Tony Blair erőfeszítéseinek hiábavalóságát. ACZÉL ENDRE írása.
Noha papíron úgy fest, hogy az izraeli kormány és a palesztinok dialógusa a gázai övezet ellen indított izraeli bosszúhadjárat következtében szakadt meg, a felújítására ezerszer kínálkozott volna mód, ha közben a jeruzsálemi kormány élén Ehud Olmertet nem a „héjának” ismert Benjamin Netanjahu váltja fel. Onnantól kezdve dupla lendületet vett az izraeli településfejlesztés, amelyen az 1967-ben megszállt ciszjordániai (palesztin) területek zsidó telepekkel való „beszórása”, illetve a meglevő telepek bővítése értendő. Noha Netanjahu kemény amerikai presszió nyomán idén szeptemberig – Jeruzsálem kivételével – tíz hónapra befagyasztatta az építkezéseket, tudni való, hogy az általa vezetett koalíció csak a vallásos pártok támogatásával életképes, márpedig azok megszállottan „telepespártiak”.
Abban nincs vita, hogy az egykori palesztin (brit) mandátumterületen két külön államnak kell léteznie, egy izraelinek és egy palesztinnak. Abban viszont annál nagyobb, hogy a palesztin állam mekkora legyen (akár területcserék révén); még nagyobb, hogy ennek az államnak, államocskának milyen mértékben legyen korlátozott a szuverenitása; abban pedig a legnagyobb, hogy Jeruzsálem kinek a fővárosa, illetve mekkora darab illeti meg belőle a palesztinokat. Arról pedig, hogy a milliós palesztin diaszpóra elűzöttjei visszatérhessenek eredeti lakóhelyeikre – a mai Izrael állam városaiba, településeire –, az izraeliek hallani sem akarnak.
Obama berág
Egy ponton – az idei tavaszon – Barack Obama (pestiesen szólva) „berágott”. Ennek oka alighanem az volt, hogy alelnökét, Joe Bident az izraeliek azzal a hírrel fogadták Jeruzsálemben, hogy újabb építési engedélyeket adtak ki a fővárost amúgy is koszorúba fogó – palesztin területeken létesített – települések bővítésére. Körülbelül ekkor mondta ki a szenátus előtt (a ma már Afganisztánban szolgáló) Petraeus tábornok, az öszszes közel-keleti amerikai erő főparancsnoka, hogy ha nem lesz izraeli–palesztin megállapodás, akkor Amerika stratégiai érdekei sérülnek.
A kimondatlan következtetés az volt, hogy Izrael nem annyira „érték”, mint amennyire „tehertétel”. Mármint egy olyan térségben, amelynek az olaja nélkül az Egyesült Államok egyszerűen nem lehet meg. Ennek megfelelően Barack Obama minden protokolláris szívélyességet nélkülöző módon fogadta a Fehér Házban Netanjahut, s a világ arról kezdett beszélni, hogy talán mégsem annyira „megbonthatatlan” az a szövetség, amely Izraelt és az Egyesült Államokat egymáshoz köti.
Tavasz múltán azonban összedőlt néhány prekoncepció. Maguk az amerikaiak kezdtek kevésbé hinni abban, hogy az izraeli–palesztin konfliktus megoldása vagy meg nem oldása közvetlen oksági összefüggésben van iraki és afganisztáni pozícióikkal. S valóban, nem kevés képzelőerő kell ahhoz, hogy valaki úgy vélje, az iraki szunniták és síiták meg nem szűnő, véres konfliktusa vagy épp a tálib lázadás ereje attól erősödik vagy apad, hogy épül-e egy-két új zsidó telep, vagy hogy mit hagynak meg az izraeliek a palesztinoknak Kelet-Jeruzsálemből.
Nyílt konfliktus
Ami április és július között az amerikaiakat igazán felizgathatta, az két addigi, szövetségesnek tekintett jó barát, Izrael és a NATO-tag Törökország nyílt konfliktusa volt. Az a bizonyos, szerencsétlen izraeli kommandóakció a Gázai övezet blokádjának megtörésére szervezett török – valószínűleg Hamasz-barát, iszlamista – flotilla ellen. Ennek a több halottal (mind török állampolgárok) járó támadásnak a részleteit most nem idézném fel, csak a következményt: Izrael enyhített a gázaiak blokádján, elébe menve ezzel nemcsak Törökország, nemcsak az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok óhajának is. Netanjahu megmutatta, tud rugalmas is lenni, ha nincs más út.
Ennyi pozitívum, úgy fest, elegendő volt Obamának ahhoz, hogy megnyomja a számítógép „újrakezdés” (reset) gombját. Júliusban a Fehér Ház már ismét „a megbonthatatlan amerikai–izraeli barátság” szellemében üdvözölte Netanjahut, aki természetesen egy szóval nem ellenezte, hogy megint közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzék Mahmúd Abbásszal.
De ekkor különös dolgok történtek – és tartanak mind a mai napig. Úgy fest, hogy a Palesztin Hatóság fél jobban a közvetlen tárgyalásoktól, mint az izraeliek. Mahmúd Abbász egyáltalán nem óhajt „szabadulni” az amerikai közvetítéstől, Mitchell szenátor szolgálataitól. Úgy érzi, csapdába sétál, ha leül Netanjahuval, mert nem lesznek ott az amerikaiak, akiktől sokkal több rokonszenvet, megértést, pártatlanságot, kiegyensúlyozottságot remél, mint az izraeli kormány képviselőitől.
E sorok írásakor kiderült, a Palesztin Hatóság egy – saját nézete szerint – minden eddiginél rugalmasabb és nagyvonalúbb békeajánlatot juttatott el Mitchellhez, éspedig abban a reményben, hogy az amerikai közvetítéssel jut majd el Netanjahuhoz. Izrael állítja, nem tud semmiről. Megint egy zsákutca, amelynek a háttere nem ismert. Az azonban bizonyos, hogy a palesztinok csak úgy hajlandók közvetlenül tárgyalni (megint) az izraeliekkel, ha a napirendjét, tartalmát stb. az amerikaiak közbejöttével alkudják ki. Ez ugyan nem lehetetlen, de feltűnő, hogy az izraeli kormányelnök süketnek tetteti magát. Ő azt ismétli egyfolytában, hogy augusztus közepén „megkezdődhetnek” a két fél közötti közvetlen tárgyalások.
Áruló rendszerek
Rendben. De akkor mi van a Hamásszal? Ez az iszlamista szervezet, amely korlátlan úr Gázában, természetesen úgy gondolja, hogy a Ciszjordániát és Gázát magában foglaló független palesztin állam jövőjéről őnélküle sem tárgyalni, sem dönteni nem lehet. Ennélfogva eltagadja Abbász jogát arra, hogy „valamennyi palesztin” nevében alkudozzon. Várja, hogy bevonják s ennélfogva – mint „terrorszervezetet” – legitimálják. Maga mögött tudja Szíriát, Iránt és a libanoniak jelentős részét is. És azt is tudja, hogy Abbászéknak plusz az egyiptomiaknak meg a jordániaiaknak nincs szebb álmuk, mint hogy őket kifüstöljék. De olyan magabiztos, mint még soha. Utóda, leszármazottja annak az iszlamista „Muszlim Testvériségnek”, amely türelmesen várja, hogy az olyan konzervatív, általa árulónak minősített rendszerek, mint Mubarak elnök Egyiptomja vagy Abdallah király Jordániája, a tátott szája felé gravitáljanak.
Ilyen hátországgal én is hátradőlve, kávét szürcsölgetve várnám, hogy mire viszik egymással az ellenségeim.
MTI-fotó
Benjamin Netanjahu és Mahmúd Abbász Barack Obamánál
Abban nincs vita, hogy az egykori palesztin (brit) mandátumterületen két külön államnak kell léteznie, egy izraelinek és egy palesztinnak. Abban viszont annál nagyobb, hogy a palesztin állam mekkora legyen (akár területcserék révén); még nagyobb, hogy ennek az államnak, államocskának milyen mértékben legyen korlátozott a szuverenitása; abban pedig a legnagyobb, hogy Jeruzsálem kinek a fővárosa, illetve mekkora darab illeti meg belőle a palesztinokat. Arról pedig, hogy a milliós palesztin diaszpóra elűzöttjei visszatérhessenek eredeti lakóhelyeikre – a mai Izrael állam városaiba, településeire –, az izraeliek hallani sem akarnak.
Obama berág
Egy ponton – az idei tavaszon – Barack Obama (pestiesen szólva) „berágott”. Ennek oka alighanem az volt, hogy alelnökét, Joe Bident az izraeliek azzal a hírrel fogadták Jeruzsálemben, hogy újabb építési engedélyeket adtak ki a fővárost amúgy is koszorúba fogó – palesztin területeken létesített – települések bővítésére. Körülbelül ekkor mondta ki a szenátus előtt (a ma már Afganisztánban szolgáló) Petraeus tábornok, az öszszes közel-keleti amerikai erő főparancsnoka, hogy ha nem lesz izraeli–palesztin megállapodás, akkor Amerika stratégiai érdekei sérülnek.
A kimondatlan következtetés az volt, hogy Izrael nem annyira „érték”, mint amennyire „tehertétel”. Mármint egy olyan térségben, amelynek az olaja nélkül az Egyesült Államok egyszerűen nem lehet meg. Ennek megfelelően Barack Obama minden protokolláris szívélyességet nélkülöző módon fogadta a Fehér Házban Netanjahut, s a világ arról kezdett beszélni, hogy talán mégsem annyira „megbonthatatlan” az a szövetség, amely Izraelt és az Egyesült Államokat egymáshoz köti.
Tavasz múltán azonban összedőlt néhány prekoncepció. Maguk az amerikaiak kezdtek kevésbé hinni abban, hogy az izraeli–palesztin konfliktus megoldása vagy meg nem oldása közvetlen oksági összefüggésben van iraki és afganisztáni pozícióikkal. S valóban, nem kevés képzelőerő kell ahhoz, hogy valaki úgy vélje, az iraki szunniták és síiták meg nem szűnő, véres konfliktusa vagy épp a tálib lázadás ereje attól erősödik vagy apad, hogy épül-e egy-két új zsidó telep, vagy hogy mit hagynak meg az izraeliek a palesztinoknak Kelet-Jeruzsálemből.
Nyílt konfliktus
Ami április és július között az amerikaiakat igazán felizgathatta, az két addigi, szövetségesnek tekintett jó barát, Izrael és a NATO-tag Törökország nyílt konfliktusa volt. Az a bizonyos, szerencsétlen izraeli kommandóakció a Gázai övezet blokádjának megtörésére szervezett török – valószínűleg Hamasz-barát, iszlamista – flotilla ellen. Ennek a több halottal (mind török állampolgárok) járó támadásnak a részleteit most nem idézném fel, csak a következményt: Izrael enyhített a gázaiak blokádján, elébe menve ezzel nemcsak Törökország, nemcsak az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok óhajának is. Netanjahu megmutatta, tud rugalmas is lenni, ha nincs más út.
Ennyi pozitívum, úgy fest, elegendő volt Obamának ahhoz, hogy megnyomja a számítógép „újrakezdés” (reset) gombját. Júliusban a Fehér Ház már ismét „a megbonthatatlan amerikai–izraeli barátság” szellemében üdvözölte Netanjahut, aki természetesen egy szóval nem ellenezte, hogy megint közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzék Mahmúd Abbásszal.
De ekkor különös dolgok történtek – és tartanak mind a mai napig. Úgy fest, hogy a Palesztin Hatóság fél jobban a közvetlen tárgyalásoktól, mint az izraeliek. Mahmúd Abbász egyáltalán nem óhajt „szabadulni” az amerikai közvetítéstől, Mitchell szenátor szolgálataitól. Úgy érzi, csapdába sétál, ha leül Netanjahuval, mert nem lesznek ott az amerikaiak, akiktől sokkal több rokonszenvet, megértést, pártatlanságot, kiegyensúlyozottságot remél, mint az izraeli kormány képviselőitől.
E sorok írásakor kiderült, a Palesztin Hatóság egy – saját nézete szerint – minden eddiginél rugalmasabb és nagyvonalúbb békeajánlatot juttatott el Mitchellhez, éspedig abban a reményben, hogy az amerikai közvetítéssel jut majd el Netanjahuhoz. Izrael állítja, nem tud semmiről. Megint egy zsákutca, amelynek a háttere nem ismert. Az azonban bizonyos, hogy a palesztinok csak úgy hajlandók közvetlenül tárgyalni (megint) az izraeliekkel, ha a napirendjét, tartalmát stb. az amerikaiak közbejöttével alkudják ki. Ez ugyan nem lehetetlen, de feltűnő, hogy az izraeli kormányelnök süketnek tetteti magát. Ő azt ismétli egyfolytában, hogy augusztus közepén „megkezdődhetnek” a két fél közötti közvetlen tárgyalások.
Áruló rendszerek
Rendben. De akkor mi van a Hamásszal? Ez az iszlamista szervezet, amely korlátlan úr Gázában, természetesen úgy gondolja, hogy a Ciszjordániát és Gázát magában foglaló független palesztin állam jövőjéről őnélküle sem tárgyalni, sem dönteni nem lehet. Ennélfogva eltagadja Abbász jogát arra, hogy „valamennyi palesztin” nevében alkudozzon. Várja, hogy bevonják s ennélfogva – mint „terrorszervezetet” – legitimálják. Maga mögött tudja Szíriát, Iránt és a libanoniak jelentős részét is. És azt is tudja, hogy Abbászéknak plusz az egyiptomiaknak meg a jordániaiaknak nincs szebb álmuk, mint hogy őket kifüstöljék. De olyan magabiztos, mint még soha. Utóda, leszármazottja annak az iszlamista „Muszlim Testvériségnek”, amely türelmesen várja, hogy az olyan konzervatív, általa árulónak minősített rendszerek, mint Mubarak elnök Egyiptomja vagy Abdallah király Jordániája, a tátott szája felé gravitáljanak.
Ilyen hátországgal én is hátradőlve, kávét szürcsölgetve várnám, hogy mire viszik egymással az ellenségeim.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
200 ezer tüntető: meg kell állítani a "narancsos pestist"
2012. február 6. 06:09
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 18 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Hazudik Acél Endre amikor azt állitja, hogy mit hagynak az izraeliek Kelet-Jeruzsálemből az araboknak. Az arabok nem Jeruzsálemnek hivják hanem El-Kudsz-nak.Az arabok a telepesek a zsidók az őslakosok.
A The Guardian és a főbb angol média világok Izrael gyülőlők és antiszemiták.Amikor a török hajó eseményeit tálalta akkor nem tért ki arra, hogy a török hajón nem segély munkások utaztak, hanem olyan ütlegekkel stb . felfegyverkezett férfiak akik halálukra megfogadták és nyilvánosan megesküdtek, hogy megtámadják a hajóra érkező ellenőrzést végző Izraeli katonákat.Irán egyenesen Izrael és a zsidók megsemmisitését tüzte ki legfőbb muzulmán céljának.Iránnal szinte az egész világ barátságos jó üzleti viszonyt tart fenn sőt az utóbbi években regionális hatalommá vált.Adolf Hitler is nyiltan hirdette a zsidók megsemmisitését és már csak akkor fordultak el tőle partnerei amikor már őket is akarta pusztitani.
Igen civilizációs értelemben a "keresztény világ az egyik legfőbb oka /a másik a muzulmánok/ a zsidók, Izrael és a Judaizmus tragédiájának amit antiszemitizmusnak nevezünk. A török hajón történtek megismétlődtek /vagy hasonló volt/ most a napokban csak szárazföldön a libanoni határnál.Itt is Izrael előre bejelentette határkeritést javit a libanoni Hezbolla tüzet nyitott, majd az ENSZ és a BT, EU, muzulmán világ egy kalap alá vette a Izraelt az agressziót folyamatosan elkövető terrorszervezettel.Nem kell /mert nincs értelme/ állandóan emlegetni azt hogy "Izraelnek van a legerősebb hadserege" ami egyébként valótlanság.A legutóbbi Hezbolla -Izrael háborúban ahol Izrael vesztett /mert egyik célját sem érte el/ megmutatkozott ezen antiszemita izü állitás valótlansága.
Egen. A videókon jól látható és hallható minden. Az első izraeli katona "salom" (béke) köszöntése is, valamint az is, hogy a fedélzeten tartózkodók éppen békésen sakkozgattak, amint az el is várható blokádtörőktől. A blokádtörés már önmagában véve a békés szándék félreérthetetlen kifejezésmódja.
Amint persze nyilvánvalóan a figyelmeztető lövésnek is az az értelme, hogy a figyelmeztetett azonnal békésen belehaljon. De ez a libanoni eset.
Az Eilátra irányuló lövedékek célja sem lehetett más, mint az hogy feldobják kicsit a a városban tartózkodó nyaralók unalmas napjait.
A jordániai Akabában ez az alkalmi jópofinak szánt tréfa csak 4 ember életébe került, akik feltehetőleg a röhögésbe haltak bele.
Kiskakasnak teljesen igaza van.Mindenki antiszemita,aki nem ért egyet pl.a török hajón történtekkel.
Igen érdekes az amikor állítólag rátámadnak az állig felfegyverkezett katonákra a hajón tartózkodók,ráadásul úgy,hogy ahogy klopédia is írja,késsel és botokkal.
Ki az a hülye,aki felveszi a harcot egy teljesen kiképzett,felfegyverkezett katonával?
A The Guardian című brit lap szombati száma szerint a kilenc embert összesen harminc golyóval ölték meg, és több áldozatra közvetlen közelről adtak le lövéseket.
A lap a boncolásért felelős török törvényszéki orvostani tanács vezető-helyettesét idézve azt írta, az egyik hatvanéves férfi négy találatot kapott: egy-egy golyó találta el a halántékát, a mellkasát, a csípőjét és a hátát. Yalcin Büyük szerint egy másik áldozatra, az amerikai-török állampolgárságú férfire ötször lőttek rá: közelről arcon lőtték, de találatot kapott a tarkója, a háta és mindkét lába is. A lap szerint két további áldozatot is négyszer lőttek meg, és a kilenc halott közül ötre a háta mögül adtak lövést.
Az izraeli hatóságok és a hajón utazó aktivisták eltérő módon adták elő az elmúlt napokban, hogy mi történt a hétfő hajnali rajtaütés során. Izrael azt állítja, kommandósai azután nyitottak tüzet, hogy a hajón utazók késekkel, pisztolyokkal és más fegyverekkel támadtak rájuk. Bülent Yildirim, a hajókaravánt szervező iszlamista segélyszervezet (IHH) vezetője szerint azonban az aktivisták önvédelemből fogtak fémrácsokat, miután a kommandósok lövöldözni kezdtek rájuk.
Abban igaz van klopédiának,hogy a katona azt teszi amire parancsot kap.
Az a bökkenő,hogy ezt már Nürnbergben sem fogadták el.
#13!
Ebből az egészből annyi igaz, hogy Izraelé a térség legerősebb hadserege, és világviszonylatban is a harmadik legerősebbként tartják számon.
Tudom javasolni minden szépléleknek, hogy amennyiben késsel, bottal, egyéb gyilokkal támadnak rá, akkor a támadóját hívja meg téázni!
Általánosan bevett szokás a világ minden hadseregében, hogy a katona azt teszi, amire parancsot kap. Sajnos az első parancs hibás volt, a második későn érkezett.
nem értem.
a keresztény világ, kifejezetten az USA antiszemita lenne?
nem kapja Izrael az USAtól évente a Földön a legnagyobb összegű segélyt?
Izrael nem atomnagyhatalom? nincs világszínvonalú hadserege, flottája?
azért mert a török hajón való öldöklésért elítélték Izraelt, már antiszemita az ENSZ és EU?
A valóságban az sem igaz , hogy "sehol" sem tartanak az izraeli-arab tárgyalások.A valóság az hogy az izraelieket a "világok" -tehát a keresztény, muzulmán , és ezek hatalmi befolyási övezeteihez tartozó népek államok- pária létre szoritották antiszemitizmusukkal.Most ott tartunk, hogy egy libanoni terrorszervezet és egy arab terrorszervezet tartja blokád alatt Izraelt az Eu,és az ENSZ támogatásával.
Téved Acél Endre /mint már sokszor/ amikor azt irja "hogy nincs vita két állam"-nak kell léteznie azon a kis földrajzi térségen ahol most Izrael létezik.A fő gond most is az hogy ha létrejön az arab Palesztina /az emlitett arab diaszpóra kb. 5-8 millió "visszatérésével"/ akkor megszünik -e Izrael.Izrael a zsidók és a Judaizmus létezési és veszélyeztetettségi problémáit a két civilizációs antiszemitizmust okozó a Jézustörténetes kereszténység és az Iszmail történetes muzulmánok idézték elő.Miközben egymással is hegemonizálnak Izrael rovására.Izrael sohasem volt anyagi vagy stratégiai "érték" az USA számára /sem Európa számára/ mindig az USA önkéntes jelentkezésén múlott az amerikai-izraeli viszony.Azon a területen ahol most Izrael állama van soha nem volt más állam.Szerintem primitiv feltételezés azt sugalni, hogy munkálkodjunk Izrael megsemmisitésén azzal, hogy erőszakosan létrehozzuk az arab Palesztinát és akkor keveseb lesz a veszteségünk Afganisztánban stb.Ki kell vonulni a Judaizmusból és saját Isteneket kell mindenkinek a saját származásában felfedezni rögtön megoldódik Izrael és az arabok problémája is.
Angliában nincs olyan dokumentum vagy jogszabályok összessége, amit alkotmánynak lehetne nevezni. Ergo: nincs írott alkotmányuk. A Magna Charta nem alkotmány.
gaza az egy nagy getto, utazzatok oda es latni fogjatok
az egyiptomi blokad nem teljesen igaz: ott bekefenntartok vannak, es a sinai felsziget 3 bizytonsagi zonabol all, ahol korlatozva van sok minden!!!
klopedia: UK-nak van alkotmanya, csak tortenelmi (nekunk is az volt 1949-ig). igazad van ez nem a XII keruleti bohozat, ez a kozel-keleti. Sosem lesz beke, 1x nagyon kozel alltak, de Rabint megoltek, nem is tudom kik (tan izraeli szelsojobb, mert olyan is van).
http://www.youtube.com/watch?v=8ash6IUbfDs&feature=player_embedded
Ezek az olajfacsemeték pont annyira igazak, mint a lerombolt falu. A "házak". Láttad egyáltalán mit romboltak le?
A Negevben olajfa? Ha ezt megtudnád oldani víz és föld nélkül a köveken valószínűleg te lennél a Negev főkertésze. Pályázd meg!
Egyiptom eszerint beleavatkozik Gáza belügyeibe? Ezt még nem hallottam, nem olvastam sehol. De azt sem, hogy bárki tiltakozna az egyiptomi blokád miatt. Meg még azt sem, hogy a blokádot Egyiptom felől akarnák áttörni segélyszállítmányokkal?
Vajon miért elfogadható az egyiptomi blokád, és miért elfogadhatatlan az izraeli?
Néhány hónapja Gázából áttörték az egyiptomi betonfalat. Úgy zavarták vissza őket, hogy csak még. Vajon miért? Egyiptomot még csak nem is lövik.
klopédia
Az, hogy Egyiptom is blokád alatt tartja a lényegen nem változtat.
Érdekelne viszont hogy a beduin házak mellett az olajfacsemetéket miért forgathatták vajon ki a földből? Nem volt engedélyük?
#2!
Szíves figyelmébe ajánlom, hogy az Egyesült Királyságnak sincs alkotmánya. Ettől még elég jól elvannak.
#1!
Nem csak Izrael tartja blokád alatt Gázát, hanem Egyiptom is. Ha ez eddig nem tűnt volna még fel. Egyiptom viszont nem enyhít egy jottányit sem a blokádján. Bizonyára jó oka van rá.
A hivatkozott híranyag így nem pontos, nem ez történt. Úgy viszont igaz, hogy egy beduin faluban 3o engedély nélkül felhúzott épületet eldózerolt.
Ugyanezt teszi az úgynevezett Nyugati Parton zsidó telepesek által engedély nélkül felhúzott épületekkel is. (Ezek vannak többen.)
Hiába a tiltakozás, nincs kivétel. Nincs engedély, nincs építmény.
Ez nem a XII. kerületi turul című többfelvonásos bohózat.
'Izrael enyhített a gázaiak blokádján' a valóságban vajon jelent ez bármit is vagy megint csak szavakkal dobálóznak?
A gázaiak megválasztották a Hamaszt, ez Izraelnek nem tetszett, blokád alá vonta, tehát valamilyen szinten a belügyeibe avatkozik be.
Mellesleg cikkezett róla a 168 óra hogy 2 hete Izrael földig rombolt egy teljes arab falut? Mert a Hamasz bombáiról egész tisztességesen tudósít.