Hetilap kereső

E. Fehér Pál írása

Mire e sorok megjelennek, talán újra szünet lesz az európai „gázháborúban”, amelynek tehetetlen szemlélői lettünk. Holott valójában nem is a gáz az ukrán–orosz konfliktusok lényege. Hanem mi? E. FEHÉR PÁL írása.

Európát minden évben meglepi, hogy Moszkva és Kijev hol dühödten, hol kisebb haraggal keveredik konfliktusba a gáz ára, a tranzit, a számlák miatt. Menetrendszerűen adja elő a világhírű orosz óriásvállalat, a Gazprom: ukránok megcsapolják a tranzitvezetékeket. Lopnak. Ukrajna felháborodik, és unalmas magyarázatokkal áltatja a közvéleményt.
A mostani harc a korábbinál is keményebb és szívósabb. Kezdeti szakaszában az EU soros elnöki tisztét betöltő cseh kormány volt a nem csekély naivitással megáldott európai fél, amely „két nagyvállalat üzleteit” vitatta mulatságos érveléseivel.

A brüsszeli elnökségben fél évig vendégszereplő prágaiaknak azonban gyorsan rá kellett döbbenniük arra:
a perlekedő felek mindig „jóindulatúak”, s makacsul hangsúlyozzák megegyezési készségüket, szerződéstervezeteket lobogtatnak és írogatnak alá, ugyanazt a papírt néha többször is, miközben fogadják fél Európát. A gáz viszont nem jön.
Az ok pofonegyszerű. Ukrajna katasztrofális gazdasági helyzetben vergődik. Még mindig nem tudott dönteni arról, hogy Nyugatra vagy Keletre tartson-e. Nem tudni, mennyire szorgalmazza komolyan, hogy belátható időn belül a NATO tagja legyen. Ha igen, akkor az oroszok ellenségességével kell számolnia. Kérdéses az is: az ukrajnai politikai elit mikor nő fel a feladathoz, amelyet ennek az 50 milliós államnak az irányítása jelent.

Klánok háborúja

Ukrajnának két komoly jövedelemforrása van: a fémipar és (főként) a gáztranzit. De mert a fémipar a gázválság miatt nem virágzik, marad a tranzitdíj. Ám pillanatnyilag mint bevétel ez sem létezik. Nagy valószínűséggel azért, mert az ukrán gazdasági és a velük összefonódó politikai klánok nem tudnak megegyezni.

Három jelentős ukrán gazdasági csoport is egzisztál az országban. Viktor Juscsenko elnök híveinek egyre zsugorodó tábora, Julija Timosenko miniszterelnöknő támogatóinak növekvő köre és végül a Moszkvával nyíltan paktáló orosz Janukovics, hajdani miniszterelnök pártja. Találgatni sem érdemes: Juscsenkóék vállalatai, Julija Timosenko üzletei vagy Janukovics keletukrán–orosz klánja erősebb-e. Tény: stabil kölcsönösségi viszonyban állnak Moszkvában, otthon és külföldön. S bár olykor úgy látszik, Timosenko szövetkezik Janukoviccsal Juscsenko megbuktatására, de az ilyen látszatok tiszavirág-életűek.

Az biztos: Moszkva nagyon is szeretné Juscsenkót hatalmon kívül látni végre, mert „amcsi ügynöknek” tekinti. Moszkvának pedig ez fontos ideológiai fegyvere.

Ukrajna 50 milliós „országocska”, ám Moszkva számára fontos a „jószomszédságnak” legalább a látszata, hiszen a Medvegyev–Putyin-kettős számára döntő, hogy az orosz állammal és gazdasággal megbízható partnerként számolnak-e Európában. Nemcsak gázügyletekben, hanem az élet minden területén. Ukrajna már rég nem hitelképes. De ha efféle konfliktusok torzítják az orosz–ukrán viszonyt, az Orosz Föderáció is hamarosan a kijeviek mellett találhatja magát.

Európát nem érdekli, miért nem jön a gáz. A kontinens nyugati felén csupán a gáz hiányát nézik, mégpedig egyre jobban szorongva. De a másik oldalon sem jobb a helyzet, hiszen Oroszország számára érzékeny veszteség a gázkereskedés szüneteltetése. Az emiatt kieső jövedelmei naponta 150 millió dollárt tesznek ki. Orosz vezetők ezért jelezték: az elmaradó dollármilliárdos veszteséget az ukránokon fogják behajtani. Kijevben viszont nincs ennyi pénz... Ezt az oroszok is tudják, ezért fenyegetésük inkább jelképes követelésnek számít, hiszen rögtön azt is felajánlották: szívesen meghitelezik az ukránoknak ezt a nem csekély adósságot. Csupán egyetlen feltételt szabott az orosz fél: az Európai Unió is kölcsönözzön a koldusszegény ukránoknak.

A tekintélyesnek számító tallinni napilap, a Postimees orosz nyelvű kiadásának elemzője így ír: „Tavaly az ukrán belpolitikai vitákat még jobban elmérgesítette Ukrajna egyre siralmasabb helyzete. Könnyű arra a következtetésre jutni: Ukrajnának nincs pénze, hogy Oroszországgal szerződjön... Az ország vezetése kétségbeesetten próbálja polgárainak jogilag nem épp kifogástalan eszközökkel biztosítani a téli meleget. Az ukrán helyzet Putyin és Medvegyev számára jeladás: eljött a cselekvés órája! Elzárva az Ukrajnába tartó vezetékeket, az európai partnereket meleg nélkül, sorsukra hagyva megmutathatják, ki az úr a háznál.”

Ezzel pedig leszámoltak a tranzitvezetékek rendszeres megdézsmálóival, miközben Európának is a tudtára adták: azt akartátok, hogy a „mi” Ukrajnánk a „ti” védelmetek alá kerüljön. Hát tessék.

Fegyver és béke

A Kreml-barátnak nem nevezhető moszkvai Novaja Gazeta szerint „a helyzetet azzal összefüggésben kell értékelni, amilyen politikát a Kreml folytat az »oroszellenes« vonalat követő posztszovjet utódállamok kapcsán. Putyin kormányzása idején ez többé-kevésbé visszafogottnak látszott. Ám a grúz konfliktussal Moszkva megmutatta: Oroszország kész kíméletlenül fellépni”. Ahogy annak idején a grúzok, most az ukránok rimánkodhatnak a remélt NATO-támogatásért. Hiába. Európa vezető államai nem szeretnének Oroszhonnal keménykedni.

Lehetséges, sőt kívánatos, hogy megérkezzen végre a hőn áhított gáz a fagyban. Ám világosan látni kell: nem a gázról van igazán szó. A konfliktusban még a pénz is mellékes tényező. A gáztalan közép-európai országok jövőjéről és érdekeiről szól a történet. Az a kérdés, milyen modus vivendit talál a politikában Oroszország, Ukrajna, Lengyelország, Magyarország vagy épp Szerbia. A gáz csak fegyver ebben a tisztátalan küzdelemben. Biztonságos és stabil gázellátás pedig – ukrajnai tranzittal – mindaddig nem lesz ebben a szomorú térségben, amíg meg nem születik a belső béke.