Hetilap kereső

Kulcsár István írása

Gyülekezési szabadságot követelve és a xenofóbia ellen tüntettek ősszel több alkalommal is, majd az év utolsó napján ismét a demokrácia hívei Moszkvában. A hatalom falán azonban nem ez jelzi az igazi repedéseket, hanem az orosz városokban kirobbant tömeges, szélsőséges nacionalista megmozdulások. KULCSÁR ISTVÁN írása.

A különféle idegengyűlölő, szkinhed, rasszista, sőt fasiszta csoportocskák tevékenysége nem újdonság Oroszországban. Az utóbbi években heti gyakorisággal vertek véresre, gyilkoltak meg kaukázusi és közép-ázsiai, „vágott szemű”, továbbá afrikai és amerikai fekete bőrű embereket. A Szláv Szövetség, a Szláv Erő, az Orosz Menetelés nevű illegális csoportokról, merényleteikről, néha a tettesek elfogásáról, elítéléséről, nemegyszer a rendőrség elnéző magatartásáról ugyan itt-ott jelentek meg cikkek az orosz sajtóban, ám ez a téma csak a legutóbbi időben került a figyelem középpontjába.

Kis virágok

December elején például a Moszkva környéki Balasihában, majd magában a fővárosban tartóztattak le terrorakciókra készülő személyeket.

A házkutatáskor a lőfegyvereken és robbanóanyagon kívül Hitlert dicsőítő könyveket foglaltak le. Egy másik, a Nemzeti Szocialista Társaság nevet viselő csoport gyilkossággal vádolt vezéréről, Makszim Baziljovról ugyan megállapították, hogy skizofréniában szenved, arra azonban a hatóságoknak nem sikerült rájönniük, hogy ki pénzeli – a bankszámláján 200 millió rubel (1,4 milliárd forint) volt. Ám amint az orosz mondás tartja: ezek csupán a kis virágok voltak, a gyümölcsök csak ezután következtek.



December közepén a Szpartak Moszkva egyik mérkőzése után a fővárosi csapat fanatikus hívei összeverekedtek az Észak-Kaukázusból származó szurkolókkal, és ennek során az utóbbiak megöltek egy Jegor Szviridov nevű drukkert. Az ügyészség – saját állítása szerint a törvényeknek megfelelően – kisvártatva szabadlábra helyezte a gyilkosság gyanúsítottjait.

Ezek után Moszkvában elszabadult a pokol. Először csak a Kronstadt bulváron tartottak néhány százan – a rendőrség által engedélyezett – felvonulást az „Oroszország az oroszoké” jelszó jegyében, a következő napokban azonban a megmozdulás már tömegessé vált, és zavargásokba csapott át. Az orosz főváros központi terén, a Manyezsnaján nacionalista jelszavakat kiáltozva már sok ezren randalíroztak, támadtak rá a rohamrendőrökre, majd kirakatokat zúztak be, szétvertek több metróállomást, -szerelvényt. Számos „tüntető”, valamint rendőr sebesült meg és került kórházba.

A zavargások még néhány napig folytatódtak, különösen az első „fehér” áldozat temetésének napján, és e pogromokban megint csak több „kaukázusi nemzetiségű” személy vesztette életét, vagy szenvedett súlyos sérülést. Szentpéterváron, Volgográdban, Nyizsnyij Novgorodban és több más vidéki városban hasonló tüntetéseken ezrek – nem kis részben középiskolások – fejezték ki szolidaritásukat moszkvai „bajtársaikkal”.

Egy asztalnál

A kilengésekben részt vevők számáról nem keveset árul el az a hivatalos adat, amely szerint a megmozdulásokról csupán Moszkvában és Moszkva megyében a rendőrség kétezer személyt állított elő. A rendőrségen külön osztályt hoztak létre az „etnobűnözés” elleni harcra.

A hatalom berkeiben felismerték, hogy többről van szó, mint közönséges futballhuliganizmuról, noha a 2018. évi labdarúgó-világbajnokság megrendezésének jogát frissen elnyert Oroszország számára a külvilág előtt kétszeresen kínos a Szpartak-fanatikusok megmozdulása nyomán kirobbant zavargássorozat. Anatolij Medvegyev elnök a legerélyesebben elítélte a randalírozókat, és komoly büntetést helyezett kilátásba. Rendre, biztonságra intette az oroszokat Kirill pátriárka is. Vlagyimir Putyin miniszterelnök talán még keményebb volt, mint az államfő, ugyanakkor vette magának a fáradságot, és ellátogatott az egy asztalhoz ültetett moszkvai és kaukázusi szurkolókhoz, hogy megpróbáljon a lelkükre beszélni. Az orosz vezetők nem titkolják, hogy a nemzetiségi és vallási ellentétek alááshatják soknemzetiségű, többvallású országuk stabilitását.

Puskaporos hordó

A moszkvai szurkoló halálát követő kilengések hátteréről szólva találóan írta a Süddeutsche Zeitung, hogy a szociális feszültségekkel, jelentős munkanélküliséggel, növekvő inflációval küszködő, ideológiai vákuumba süllyedt Oroszországban „puskaporos hordóba esett a szikra”. Lényegében ezt a gondolatot vitte tovább Andrej Nyecsajev volt orosz gazdasági miniszter, amikor annak a véleményének adott hangot, hogy „ha szociális robbanás következik be, az nem demokratikus jellegű lesz, mint az 1980-as években, hanem nacionalista, radikális-balos vagy barna-vörös”.

Valamiféle robbanást márpedig nem lehet kizárni. Alig néhány nappal a moszkvai kilengések után vették őrizetbe a hatóságok Vlagyimir Kvacskovot, a „Minyin–Pozsarszkij-féle Népfelkelés” nevű illegális szervezet „vezérkari főnökét” és társait. (A névadók a 17. század elején vitték győzelemre a lengyel–litván–svéd megszállókat Moszkvából kiűző népfelkelést.) Kvacskov a GRU (katonai hírszerzés) nyugállományú ezredese, aki 2005-ben merényletet kísérelt meg Anatolij Csubajsz volt miniszterelnök-helyettes ellen, igaz, az esküdtszék kétszer is felmentette e vád alól. Most azzal bukott le, hogy emberei Szamarában, Togliattiban, Vlagyimirban, Jaroszlavlban, Nyizsnyij Novgorodban, továbbá más nagyvárosokban illegális szervezkedésbe fogtak „hazafias ifjak” és a haderőreform során leszerelt katonatisztek körében. Céljuk állítólag az volt, hogy lefegyverzik városukban a katonai egységeket, és „útközben újabb és újabb felkelőkkel kiegészülve” indulnak Moszkva ellen. Magyarán szólva: polgárháborúra, katonai hatalomátvételre készültek.

Koncepciós per

Bővebb részletek egyelőre nem ismeretesek, mint ahogyan azt sem tudni, kapcsolatban álltak-e Kvacskov „népfelkelői” más radikális szervezetekkel. Az utóbbi napokban mindenesetre nem ezzel volt tele az orosz média, hanem az „Oroszország mindenkié” és „a fasizmus nem tör át” jelszavakkal békésen tüntető moszkvaiakról szóló hírekkel.

A Triumfalnaja térre vonuló néhány száz demokrata és jogvédő december 31-én az alkotmány gyülekezési szabadságot szavatoló 31. cikkelyének tiszteletben tartását követelte a hatóságoktól, amelyek viszont őrizetbe vették a gyülekezőket. Borisz Nyemcov liberális politikust, volt miniszterelnök-helyettest tizenöt napi elzárásra ítélték a hatósággal való szembeszegülés címén. Ugyanazokban a napokban őrizetbe vettek több olyan tüntetőt is, aki a Putyin ellen fenekedő Mihail Hodorkovszkij egykori olajmilliárdos második, immár szembetűnően koncepciós perében hozott elmarasztaló ítélet ellen tiltakozott.

Úgy tűnhet hát, hogy a Kreml két-, sőt, talán többfrontos harcot folytat. Csak a jelek szerint egyelőre azt nem tudja eldönteni, hogy melyik front a veszélyesebb.