Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Kinek jutott eszébe leszállítani a választási korhatárt? – kérdezték a tavalyi parlamenti választás után azok az osztrákok, akiket elkeserített a jobboldal térnyerése, s az elemzésekből látták a fiatalok pártpreferenciáit. Nos, a nagyobbik kormányzó párt, az SPÖ harcolt azért, hogy 2007-től már a 16 évesek is voksolhassanak. Azt nem gondolták, hogy a döntés fő vesztesei éppen ők lesznek. Most viszont egyre hevesebben szorgalmazzák valamiféle politikai oktatás (tantárgy) bevezetését az iskolákban. SZÁSZI JÚLIA bécsi tudósítása.

Kinek jutott eszébe leszállítani a választási korhatárt? – kérdezték a tavalyi parlamenti választás után azok az osztrákok, akiket elkeserített a jobboldal térnyerése, s az elemzésekből látták a fiatalok pártpreferenciáit. Nos, a nagyobbik kormányzó párt, az SPÖ harcolt azért, hogy 2007-től már a 16 évesek is voksolhassanak. Azt nem gondolták, hogy a döntés fő vesztesei éppen ők lesznek. Most viszont egyre hevesebben szorgalmazzák valamiféle politikai oktatás (tantárgy) bevezetését az iskolákban. SZÁSZI JÚLIA bécsi tudósítása.

Kell-e vezér?

A felmérés még a 2008-as parlamenti választások eredményei alapján készült, és a SORA – Társadalomkutató és Elemző Intézet – mintha nem is feltétlenül a nyilvánosságnak szánta volna. Egy véletlen folytán került a sajtóba. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a benne foglaltak megfelelnek a valóságnak: egyre több fiatal vesz részt szélsőséges, idegenellenes, antiszemita megmozdulásokban.

Tény az is, hogy a 30 éven aluliak korosztályának összesen 43 százaléka szavazott a két szélsőjobboldali pártra (ez még a tavalyi parlamenti választás adata): 33 a Szabadságpártra (FPÖ) és 10 százalék a néhány éve Haider által alapított BZÖ-re. Még a fiatalok pártjának tartott Zöldek is csak 14 százalékuktól kaptak voksot. A BZÖ most nem érte el az ötszázalékos küszöböt, ám az FPÖ ismét erősödött, ha nem is a megjósolt mértékben. Csak minden negyedik fiatal szavaz a szociáldemokratákra.
A SORA felmérése nemcsak a pártpreferenciákat, hanem a fiatalok társadalompolitikai beállítottságát is vizsgálta. Az eredmény lesújtó.

A megkérdezetteknek csak 62 százaléka utasította el azt a feltételezést, hogy a kapitalizmus negatív vonásaiért a zsidók a felelősek. Mindössze 40 százalék helytelenítené a muzulmánok bevándorlásának tilalmát. Arra a kérdésre, vajon kell-e egy erős vezér, aki nemcsak a parlamenttel és a választásokkal törődik, a megkérdezetteknek alig harmada válaszolt határozott nemmel.

Különbség van a már munkában álló és a még tanuló fiatalok között. Előbbiek lényegesen nagyobb százalékban gyűlölik az idegeneket. Főleg a már Ausztriában született bevándorlóktól féltik állásukat.

Ami a pártokat illeti, a fiatalok nemigen értik, hol áll és mit képvisel a Szociáldemokrata, illetve a Néppárt. A Szabadságpárt és populista vezére, Heinz-Christian Strache igen egyszerűen megfogalmazott üzeneteivel sikeres. Nem kell sokat gondolkodni, lehet tudni, ki a jó, és kinek köszönhető a sok rossz.

Nem mintha...

Egyes körzetekben – például ott, ahol dúl a vita, épüljön-e minaret – kimutathatóan vonzza a fiatalokat a külföldellenesség. „Nem mintha az emigránsok ellen lennék, de...” – így kezdődnek a válaszok a kérdésre, miért fontos a bevándorlás korlátozása. A mondat folytatásaként a jobb közhelyeit szajkózzák, a munkahely miatti aggodalmukat, a saját értékek védelmének óhaját. Téved, aki azt hiszi, hogy az emigráns családban született osztrák állampolgárságú fiatalok másként gondolkodnak. Õket már csak saját megszerzett pozícióik miatti aggodalomból sem zavarja a további bevándorlók kirekesztése.

Másrészt a harminc éven aluliakat az átlagnál jobban taszítja a nagyobb pártok megmerevedett struktúrája, a lendület és merészség hiánya. Az első választók korosztályában a legnépesebb csoport még mindig a távolmaradóké (23 százalék). 22 százalék a Néppártra szavaz, 18 az FPÖ-re. Ám a szélesebb korcsoportban, a 16 és 24 év közöttiekében már a Szabadságpárt áll az élen 19 százalékkal.

A koalíciós pártok látják a problémát: mind az SPÖ, mind az ÖVP fiatal politikusra bízta az ifjúság meggyőzését. Kérdés, lesz-e eredménye ennek az erőfeszítésnek. Az is igaz, hogy a leszállított korhatárba nem tartoznak igazán sokan: az összes szavazó mindössze három százaléka. A probléma akkor sem becsülhető le, hiszen belőlük hamarosan „felnőtt szavazó” lesz, mögöttük ott sorakoznak az új nemzedékek, tehát a tendenciával kell kezdeni valamit.

Annál is inkább, mert Ausztriát valósággal sokkolták az elmúlt hetek-hónapok történései.
Fejükön harisnyát viselő fiatalok „Heil Hitler!” köszöntéssel masíroztak be az ebenseei koncentrációs tábor felszabadítására emlékezők rendezvényére, s tettlegesen bántalmazták a vendégek némelyikét. A letartóztatottak – 14–16 év közötti gyerekek – azt vallották, hogy csak provokálni akartak. Azok az iskolások, akik egy koncentrációs táborba szervezett kiránduláson idétlenül viccelődtek, antiszemita kijelentésekkel szórakoztatták egymást, még ennyit sem tudtak mondani a „miért?” kérdésre.

A bajok gyökere

Az osztrák igazságszolgáltatás megteszi a magáét: a fiatalkorú garázdák is büntetésre számíthatnak. De sejthető: ennyivel nem lehet beérni, a büntetés nem feltétlenül elrettentő. Különösen, mert a két eset csak egy hosszabb lista vége volt.

A probléma azért is ütötte szíven az oktatás, nevelés felelőseit, a politikusokat és a jóérzésű embereket, mert Ausztria az utóbbi években példamutatóan sokat tett a múlt feltárásáért. Most úgy tűnik, mégsem eleget. Az okokat elemzők közül sokan azt tartják a bajok gyökerének, hogy ezeknek a fiataloknak valószínűleg fogalmuk sincs, mit jelent a Hitler-köszöntés, mit éltek át azok, akiknek emlékünnepségét megzavarták, hány millió embert gyilkoltak meg pusztán származásuk miatt, és ebben Ausztria milyen szerepet játszott.

Különös az is, hogy az érintett fiatalok szülei nemigen veszik észre, gyermekük milyen társaságba jár. Nem néznek utána, mi az a sportlövészklub, ahol az idejét tölti. Újabban külön tanácsadó szolgálat segíti a családokat a neonáci tevékenység első jeleinek felismerésében. Nem kötelező tudni ugyanis, hogy a szülő számára nehezen elviselhető zene éppen újfasiszta divat, vagy hogy mit jelent a szokatlan öltözet, a gyereknek a megszokottól eltérő viselkedése, kommunikációs zavara.

Ha időben ismerik fel a tüneteket, akkor körültekintően elébe lehet vágni a tényleges radikalizálódásnak – vélik a szakemberek.
A szociáldemokrata kancellár most azt szorgalmazza, hogy az iskolai tárgyak közé iktassanak be egyfajta politikatant, amely konkrétan antifasizmusra oktat. Egyelőre ősztől a pedagógusok számára kötelező a továbbképzés, hogy alkalmasak legyenek az új tárgy oktatására. Egy alkalommal minden iskolásnak szervezett formában, osztályával együtt meg kell látogatnia egy emlékhelyet, volt koncentrációs tábort, ahol a helyszínen ismerkedhet a múlt e sötét fejezetével. Az oktatásügyi tárca szorosabb együttműködést alakít ki a Mauthausen-bizottsággal, megszervezik az iskolások találkozóit túlélőkkel, szemtanúkkal. Jelentős díjat írnak ki iskolai antifasizmus-programokra, kitüntetéseket alapítanak a rasszizmus és az intolerancia ellen fellépőknek.

Náci relikviák

A baj csak az, hogy eközben az osztrák törvényhozás szabadságpárti alelnöke, Martin Graf még mindig a helyén van, holott bebizonyosodott újfasiszta vonzalma, náci relikviákat vásárolt egy internetes cégtől. A személye körüli vitában súlyos sértésekkel illette az izraelita kultúrközösség vezetőjét. Csakhogy az újfasizmus ellen egyébként egységesen fellépő nagy pártok hónapok óta nem képesek megegyezni a politikus menesztésében. Kérdés, az ilyen példa nem árt-e az ifjúságot egyébként tiszteletre méltóan nevelni szándékozó program hatékonyságának.