2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Halálbüntetést kérnek a volt tunéziai elnökre
2012. május 24. 13:45
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Kutyások kontra kormány
2012. május 25. 05:14
ORSZÁGOLDALAK HÍREI
Egy sebesült afrikai elnök Párizsban
Thu, 24 May 2012 17:37:09 +0000. 0. 2012
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2011. október 7. 09:16
Aczél Endre
írása
Nincs magasztosabb nemzeti célkitűzés
A palesztin államiság
Az Egyesült Államok és Izrael erős nyomást gyakorolt a Palesztin Hatóságra, hogy az önálló palesztin állam elismerését ne vigye az ENSZ elé. Dacára ennek, Mahmúd Abbász elnök megjelent New Yorkban, a világszervezet közgyűlésén, és előállt az ENSZ-tagság igényével. Tette ezt abban a biztos tudatban, hogy ha a kérés a Biztonsági Tanács elé kerül, ott Amerika vétózni fog (amit, tekintettel az arab és az iszlám világhoz fűződő kapcsolatainak egészére, nagyon nem szeretne), de akkor még mindig ott van a közgyűlés, ahol a palesztinok iránti mérhetően többségi rokonszenv a palesztin államnak „megfigyelői” státust szavazhat meg. Ilyennel rendelkezik pillanatnyilag a Vatikán, de volt idő, amikor még az NSZK se vitte többre. ACZÉL ENDRE írása.
Ha az ENSZ közgyűlése e tárgyban – inkább utóbb, mint előbb – határozatot hozna, az megerősítené a palesztinok jogát az önálló független államra, de minden ésszerű feltételezés szerint tartalmazna kitételt arra nézve is, hogy a palesztinok elismerik Izraelt, szavatolják annak biztonságát; hogy a két állam végleges határának „valahol” az 1967-es határok mentén kellene húzódnia (megfelelő területcserék után), s hogy megosztoznak Jeruzsálemen. Egészen bizonyos, hogy egy ilyen határozat a palesztinok számára volna kedvező, egyszersmind demonstrálná, hogy a nemzetek közössége az ő oldalukon áll. Tudván ezt, az Amerikából hazatérő Abbászt nemzeti hősnek kijáró fogadtatásban részesítették a Palesztin Hatóság székhelyén, Ramallahban. Két okból is. Egyrészt nem volt gyáva alkudozó: beváltotta ígéretét. Másrészt az önálló államiság eszméjénél ma az Izrael által megszállt nyugati partvidéken (a majdani palesztin állam nagyobbik felén, amelyet Ciszjordániának is neveznek) nincs magasztosabb nemzeti célkitűzés.
Mindettől függetlenül él azonban az „ellenjavallat” – hogy tudniillik bő két és fél éves szünet után az izraeliek és a palesztinok vegyék föl ismét a tárgyalások fonalát, és a „két állam” modalitásait alkudják ki egymás között. Ez az ellenjavallat az úgynevezett kvartett (ENSZ, Európai Unió, Egyesült Államok, Oroszország) nevéhez fűződik, és lényeges eleme, hogy egyik fél se támasszon előfeltételeket.
Sajnálatos módon azonban vannak előfeltételek mindkét oldalon. Ezek közül a palesztin nagyon nagy mértékben méltányolható, az izraeli több mint sunyi. Olyan, mint Benjamin Netanjahunak a szélsőjobboldalra, az ortodox szélsőségesekre és a telepesekre támaszkodó politikája.
A palesztinok azt mondják, amíg az izraeliek nem állítják le a megszállt területek zsidó telepekkel való „beszórását” – ami, ha a térképre nézünk, szinte virtuálissá teszi egy majdani palesztin állam létét –, addig nem tárgyalnak. Miért is tárgyalnának, kérdezhetné bárki, ha még a londoni The Economist, a világ legtekintélyesebb politikai-gazdasági hetilapja is úgy gondolja – a balliberális izraeliekről nem is beszélve –, hogy az egyik fél, a Netanjahu-kormány tárgyalásokat ajánl „egy pizza megosztásáról, miközben egyfolytában föleszi azt”. Válaszként Netanjahuék kitalálták, hogy a palesztinoknak nem egyszerűen az Izraeli Államot kell elismerniük (ami már rég megtörtént), hanem Izraelt „zsidó államként” tartoznak elismerni, ami ugye abszurdum, lévén ennek az államnak minden ötödik polgára arab. (A mintát ismerjük. Izrael, amelyről egyik legismertebb publicistája már 1999-ben megmondta, hogy „egyre kevésbé izraeli, és egyre inkább zsidó”, szinte minden jobboldali-nacionalista kormányzás idején megkísérli nemzetállamként definiálni önmagát, mintha polgárai között nem volna föllelhető jelentékeny kisebbség. Ugyanilyen törekvéseket láttunk a magyarok kárára Romániában és Szlovákiában.)
Ha a palesztinok Izraelt hivatalosan „zsidó államként” ismernék el (egyébiránt szokás így emlegetni, de ennek jogi konzekvenciái nincsenek), akkor ezzel biankó fölhatalmazást adnának bármely izraeli kormánynak, hogy a törvény erejével kényszerítse lojalitásra az ottani arabokat nem Izrael, hanem egy „zsidó” állam iránt, aminek jeleivel a Netanjahu-kormányzás idején már eddig is találkoztunk.
Ilyen körülmények között a tárgyalásoknak pillanatnyilag semmilyen egészséges távlata nincs. Izrael bőszen terjeszkedik Ciszjordániában, miniszterelnöke az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem palesztin fővárosként való elismeréséről hallani sem akar, voltaképp tárgyalni nem kíván, legalábbis addig, amíg maga mögött érzi az Egyesült Államok „vasba-vértbe” öltöztetett támogatását. Ebben a szindrómában maga Barack Obama is erősen részes. Mert minél közelebb kerülünk a 2012-es elnökválasztáshoz, annál inkább tűnik elő az elnök de facto visszavonulása az izraeli–palesztin béketeremtéstől, holott épp ő volt az, aki másfél évvel ezelőtt Kairóban még azt jósolgatta, hogy hamarosan béke lesz a felek között, s „az ENSZ egy új tagállammal” (Palesztinával) gyarapodhat. Azóta Obama valósággal meghátrált Netanjahu és az egész, hatalmasnak mondható s alapjában az elnök republikánus ellenfeleire támaszkodó izraeli lobbi előtt.
De ami a palesztin államiságot illeti, a liberálisnak mondott Amerika is Izrael mellett van, egyszóval Obamának taktikai szempontból jó oka van arra, hogy a palesztinok melletti kiállással ne sodorja veszélybe önnön újraválasztási esélyeit. (Az amerikai elnökök hosszú sorában nem ő az első, és nem is az utolsó mellesleg, aki ilyen útra „téved”.)
Ha nem Amerika, akkor Európa. Ez is közhely. A Palesztin Hatóságot ma alapjában az unió finanszírozza. Kontinensünkön elvileg egyetértésnek kellene lennie abban, hogy a palesztin államképződmény (amely, ismételjük, Ciszjordániában izraeli megszállás alatt él) minimum megfigyelői státust kapjon az ENSZ-ben. Avagy akár hivatalos tagságot. De, mint szinte minden más ügyben, Európa megosztott. Vannak megrögzött Izrael-barátok (Németország, Hollandia), és igen szép számban olyanok, akik – Spanyolországgal és talán Franciaországgal az élen – a palesztin ügyet pártfogolják. Egy biztos: huszonhét tagország huszonhét szavazatát ez idő szerint egyetlen opció mögé sem lehet felsorakoztatni. (A magyar diplomácia kuka: nem akar szembekerülni sem Amerikával, sem a palesztinbarát uniós testvérekkel, inkább a „feltétel nélküli tárgyalásokat” szorgalmazó kvartettel takarózik.)
A történet nemcsak ezért nem szép. Lent, a „terepen” se szép – és akkor még finom kifejezést használok. Tudniillik a palesztin államképződmény kisebbik, gázai felén egy olyan, Abbászt még Izraelnél is jobban utáló iszlamista párt, a Hamasz uralkodik, amely az Izraeli Államot se izraeliként, se zsidóként nem ismeri el, viszont az izraeliek kivonulása után mindenfajta külső segélyből vígan él és gyarapodik, s hirdeti a maga „mindent vissza!” jelszavú, egy arab többségű, Izraelt is magában foglaló palesztin államban reménykedő irredentizmusát. A Hamasz szemében a Palesztin Hatóság egy „hamis palesztin öntudat” hordozója, gyáva és túlságosan hajlékony, ráadásul magának követeli ki az ENSZ-ben egész Palesztina képviseletét, ügyet sem vetve arra, hogy szava nincs abban, mi történik Gázában. (Jellemző, hogy a Hamasz biztonsági emberei Gázában börtönbe vetettek egy kocsmárost, aki Abbász ENSZ-béli beszédére kapcsolta át a televíziót.)
A Hamasz abban reménykedik, hogy az „arab tavasz” szívében, Egyiptomban előbb-utóbb iszlamista hatalomátvétel lesz, s akkor még a mostaninál is könnyebben jut fegyverekhez, építőanyagokhoz, segélyekhez. Meglehet, de tennék itt egy erős felkiáltójelet. Törökország, amelynek „mérsékelten iszlamista” miniszterelnöke, Erdogan rokonszenvezik minden palesztinnal (így a Hamasszal is), nemcsak „motorja” a palesztin államiság ENSZ-béli elismertetésének, hanem épp arra intette az egyiptomiakat (meg a tunéziaiakat, líbiaiakat is), hogy forradalmaikat fordítsák világias irányba, azaz határolódjanak el az iráni mintától. Ezek után nemigen értem, hogy Netanjahu, amikor egy amerikai tévéinterjúban „a telhetetlen, minket reggelire lenyelni kész iszlamisták” sugározta veszélyről elmélkedett, miért volt olyan képmutató, amilyen. Iszlamista veszély kétségkívül létezik, de a térség ma legnépszerűbbnek, legbefolyásosabbnak tetsző muszlim állama, Törökország közvetve épp ettől a veszélytől akarta kímélni az általa egyébként keményen kritizált Izraelt. Ennél nagyobb szolgálatot nem is tehetett volna neki.
Mindettől függetlenül él azonban az „ellenjavallat” – hogy tudniillik bő két és fél éves szünet után az izraeliek és a palesztinok vegyék föl ismét a tárgyalások fonalát, és a „két állam” modalitásait alkudják ki egymás között. Ez az ellenjavallat az úgynevezett kvartett (ENSZ, Európai Unió, Egyesült Államok, Oroszország) nevéhez fűződik, és lényeges eleme, hogy egyik fél se támasszon előfeltételeket.
Sajnálatos módon azonban vannak előfeltételek mindkét oldalon. Ezek közül a palesztin nagyon nagy mértékben méltányolható, az izraeli több mint sunyi. Olyan, mint Benjamin Netanjahunak a szélsőjobboldalra, az ortodox szélsőségesekre és a telepesekre támaszkodó politikája.
A palesztinok azt mondják, amíg az izraeliek nem állítják le a megszállt területek zsidó telepekkel való „beszórását” – ami, ha a térképre nézünk, szinte virtuálissá teszi egy majdani palesztin állam létét –, addig nem tárgyalnak. Miért is tárgyalnának, kérdezhetné bárki, ha még a londoni The Economist, a világ legtekintélyesebb politikai-gazdasági hetilapja is úgy gondolja – a balliberális izraeliekről nem is beszélve –, hogy az egyik fél, a Netanjahu-kormány tárgyalásokat ajánl „egy pizza megosztásáról, miközben egyfolytában föleszi azt”. Válaszként Netanjahuék kitalálták, hogy a palesztinoknak nem egyszerűen az Izraeli Államot kell elismerniük (ami már rég megtörtént), hanem Izraelt „zsidó államként” tartoznak elismerni, ami ugye abszurdum, lévén ennek az államnak minden ötödik polgára arab. (A mintát ismerjük. Izrael, amelyről egyik legismertebb publicistája már 1999-ben megmondta, hogy „egyre kevésbé izraeli, és egyre inkább zsidó”, szinte minden jobboldali-nacionalista kormányzás idején megkísérli nemzetállamként definiálni önmagát, mintha polgárai között nem volna föllelhető jelentékeny kisebbség. Ugyanilyen törekvéseket láttunk a magyarok kárára Romániában és Szlovákiában.)
Ha a palesztinok Izraelt hivatalosan „zsidó államként” ismernék el (egyébiránt szokás így emlegetni, de ennek jogi konzekvenciái nincsenek), akkor ezzel biankó fölhatalmazást adnának bármely izraeli kormánynak, hogy a törvény erejével kényszerítse lojalitásra az ottani arabokat nem Izrael, hanem egy „zsidó” állam iránt, aminek jeleivel a Netanjahu-kormányzás idején már eddig is találkoztunk.
Ilyen körülmények között a tárgyalásoknak pillanatnyilag semmilyen egészséges távlata nincs. Izrael bőszen terjeszkedik Ciszjordániában, miniszterelnöke az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem palesztin fővárosként való elismeréséről hallani sem akar, voltaképp tárgyalni nem kíván, legalábbis addig, amíg maga mögött érzi az Egyesült Államok „vasba-vértbe” öltöztetett támogatását. Ebben a szindrómában maga Barack Obama is erősen részes. Mert minél közelebb kerülünk a 2012-es elnökválasztáshoz, annál inkább tűnik elő az elnök de facto visszavonulása az izraeli–palesztin béketeremtéstől, holott épp ő volt az, aki másfél évvel ezelőtt Kairóban még azt jósolgatta, hogy hamarosan béke lesz a felek között, s „az ENSZ egy új tagállammal” (Palesztinával) gyarapodhat. Azóta Obama valósággal meghátrált Netanjahu és az egész, hatalmasnak mondható s alapjában az elnök republikánus ellenfeleire támaszkodó izraeli lobbi előtt.
De ami a palesztin államiságot illeti, a liberálisnak mondott Amerika is Izrael mellett van, egyszóval Obamának taktikai szempontból jó oka van arra, hogy a palesztinok melletti kiállással ne sodorja veszélybe önnön újraválasztási esélyeit. (Az amerikai elnökök hosszú sorában nem ő az első, és nem is az utolsó mellesleg, aki ilyen útra „téved”.)
Ha nem Amerika, akkor Európa. Ez is közhely. A Palesztin Hatóságot ma alapjában az unió finanszírozza. Kontinensünkön elvileg egyetértésnek kellene lennie abban, hogy a palesztin államképződmény (amely, ismételjük, Ciszjordániában izraeli megszállás alatt él) minimum megfigyelői státust kapjon az ENSZ-ben. Avagy akár hivatalos tagságot. De, mint szinte minden más ügyben, Európa megosztott. Vannak megrögzött Izrael-barátok (Németország, Hollandia), és igen szép számban olyanok, akik – Spanyolországgal és talán Franciaországgal az élen – a palesztin ügyet pártfogolják. Egy biztos: huszonhét tagország huszonhét szavazatát ez idő szerint egyetlen opció mögé sem lehet felsorakoztatni. (A magyar diplomácia kuka: nem akar szembekerülni sem Amerikával, sem a palesztinbarát uniós testvérekkel, inkább a „feltétel nélküli tárgyalásokat” szorgalmazó kvartettel takarózik.)
A történet nemcsak ezért nem szép. Lent, a „terepen” se szép – és akkor még finom kifejezést használok. Tudniillik a palesztin államképződmény kisebbik, gázai felén egy olyan, Abbászt még Izraelnél is jobban utáló iszlamista párt, a Hamasz uralkodik, amely az Izraeli Államot se izraeliként, se zsidóként nem ismeri el, viszont az izraeliek kivonulása után mindenfajta külső segélyből vígan él és gyarapodik, s hirdeti a maga „mindent vissza!” jelszavú, egy arab többségű, Izraelt is magában foglaló palesztin államban reménykedő irredentizmusát. A Hamasz szemében a Palesztin Hatóság egy „hamis palesztin öntudat” hordozója, gyáva és túlságosan hajlékony, ráadásul magának követeli ki az ENSZ-ben egész Palesztina képviseletét, ügyet sem vetve arra, hogy szava nincs abban, mi történik Gázában. (Jellemző, hogy a Hamasz biztonsági emberei Gázában börtönbe vetettek egy kocsmárost, aki Abbász ENSZ-béli beszédére kapcsolta át a televíziót.)
A Hamasz abban reménykedik, hogy az „arab tavasz” szívében, Egyiptomban előbb-utóbb iszlamista hatalomátvétel lesz, s akkor még a mostaninál is könnyebben jut fegyverekhez, építőanyagokhoz, segélyekhez. Meglehet, de tennék itt egy erős felkiáltójelet. Törökország, amelynek „mérsékelten iszlamista” miniszterelnöke, Erdogan rokonszenvezik minden palesztinnal (így a Hamasszal is), nemcsak „motorja” a palesztin államiság ENSZ-béli elismertetésének, hanem épp arra intette az egyiptomiakat (meg a tunéziaiakat, líbiaiakat is), hogy forradalmaikat fordítsák világias irányba, azaz határolódjanak el az iráni mintától. Ezek után nemigen értem, hogy Netanjahu, amikor egy amerikai tévéinterjúban „a telhetetlen, minket reggelire lenyelni kész iszlamisták” sugározta veszélyről elmélkedett, miért volt olyan képmutató, amilyen. Iszlamista veszély kétségkívül létezik, de a térség ma legnépszerűbbnek, legbefolyásosabbnak tetsző muszlim állama, Törökország közvetve épp ettől a veszélytől akarta kímélni az általa egyébként keményen kritizált Izraelt. Ennél nagyobb szolgálatot nem is tehetett volna neki.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXIII. évfolyam 39. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
A nap izéje
Áder János választása
Varánusz
A görögök a Jobbikra szavaztak
Fideszfigyelő
Tegnap Pintér, ma Balsai
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 13 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Minek Állam ennek a terrorista arab csürhének?
Van 22 arab Állam!
Adjanak nekik ők Állampolgárságot,és az Izraeli arabok közül is azoknak,akik nem teszik le az Izraeli hűség-esküt!
A békés,dolgozni kívánó arab kisebbség meg nyugodtan élhet közel-kelet egyetlen demokráciájában:IZRAELBEN!
Úgy emlékszem, néhány évtizeddel ezelőtt volt Mo.-on egy kiváló hetilap, néhány kiemelkedő képességű újságíróval. Ennél a hetilapnál dolgozott az akkor fiatal Aczél Endre is. Ennek az újságnak a főszerkesztője egyszer a következőket mondta: Néha úgy tűnik, hogy az igazságnak több arca van. Az újságíró feladata az, hogy megmutassa az igazit!
Úgy tűnik, A.E. ennél a kijelentésnél "hiányzott".
Egyébként ajánjom A.E. figyelmébe Zalán Eszter alábbi írását:
http://nol.hu/kulfold/20111008-messiasok_kerestetnek
Sokat tanulhat belőle.
Tanika!
Saját állitásával is ellentmondásba került ez a hazugsága alapja.Az angolok -az arabokkal együtt- mint megszállók közreműködtek a zsidó őslakosok kiirtásában pl. az 1929-es pogromok során , és az európai Holokauszt poklából menekülő zsidókat pedig kifosztotta.Az 1947-ben valóban volt ENSZ határozat de Ben-Gurion csak az izraeli államot kiállthatta ki.Az arabok nem ismerték el azóta sem ezt a határozatot.Az arabok és az iszlám világ -kereszténységgel együtt- tarja gettóba a zsidókat és magát Izraelt is.Népirtást az iszlám világ -arabok is és a keresztény európa- követett el a zsidó néppel szemben.Az ENSZ határozat nem volt egyoldalu mert azt Ön is elismerte, hogy két államot emlitett, amelyet Izrael elismert az arabok nem, hanem támadást intéztek Izrael ellen ahol több százezer Holokauszt túlélő zsufolódott össze akik egyrészét menekülési utjukon az angolok kifosztottak.
A tegnapi hirekben hallottam, hogy a szir elnök közölte a török vezetővel, hogy ha a NATO /tehát nem Izrael !!/ megtámadja beavatkozás szerűen Sziriát /mint azt Libiában tette/ akkor Sziria rakétákkal fogja pusztitani Izraelt és még Tel-Avivot is lerombolja.
Tanika !
Ön által elképzelt "demokratikusan érző empátiával rendelkező stb.stb." ember nem tud a palesztin államiság kérdésében a "zsidó állam" mellett voksolni ? Tehát akkor mégis igaz az hogy a "demokrácia" hangoztatása ürügyén a palesztin államisággal megakarják szüntetni erőszakkal Izraelt az el nem ismert zsidó államot és leakarják gyilkolni a zsidókat. Ugyanis ha nem olvasta volna még a cikk hazudozó szerzője is elismerte, hogy az izraeli vezetők pontosan azt kérik a világoktól -és jelenlegi szomszédaiktól- hogy ismerjék el zsidó államnak Izraelt.Tehát Ön szerint még az is előfordulhat hogy az ilyen "demokratikusan" gondolkodó emberek, társadalmak stb. részt vehetnek és elősegithetik egy újabb zsidó Holokauszt bekövetkeztét ?
Egyaltalan van olyan nep,hogy palesztin?Letezik palesztin nyelv?Irasbeliseg?Tortenelem?Mi is a kulonbseg mondjuk egy jordaniai arab es egy gazai palesztin kozott?Miert is nem szivta fel az arab vilag a "palesztin" menekulteket?Hely van boven Marokkotol az Arab-felsziget deli vegeig.Penzuk mint a tenger.Lasd Szaud-Arabia,Kuwait,Qatar,Oman stb.Ja,ha nincs hozza politikai akarat,igy mar ertheto.A lazadas-intifada-nagyon jovedelmezo tud am lenni.Annak,aki vezeti.Anno Jasszer Arafat a baboskendojeben kezdte a PFSZ alapitasat.Amikor megdoglott vegre,valszeg ugyanazt a baboskendojet viselte,de az mellett meg 4 milliard dollaros vagyont hagyott a felesegere.Mibol?S hol is van most a PFSZ?Sehol.Le merem fogadni,hogy ez az Abbasz fiu is eleg jol megel a szabadsagharcosdibol.
Tisztelt Aczél Úr!
Már megbocsásson de szégyellje magát a nagyon is méltatlan és a legkevésbé sem igazságos, elfogulatlan véleménynyilvánításáért! Netanjahu beszéde után - javaslom olvassa el megint alaposan, elérhető magyarul is teljes terjedelmében a neten - egyszerűen rosszindulatú, elvakult hazugság azt állítani, hogy a zsidó vélemény, kérés, megfogalmazott feltételek sunyik!!! Meg olyat állítani, hogy nem akarnak tárgyalni???!! Ön, mint nagyon tájékozott külpolitikai újságíró, hol él??!! Már elnézést, de méltányosnak érzi azt a palesztin hozzáállást, amire az Ön által használt sunyi szó, a lehető legeufemisztikusabb megfogalmazás lenne???!!
Őszintén szólva nem vártam volna magától ezt a hozzáállást! Azért gondolkodjon el, hogy ha ma választani kéne csak a közt, hogy Izrael vagy a palesztin állam állampolgára szeretne lenni, akor vajon melyiket választaná?!
Erdogán nem régen Izrael kirekesztő elszigeteléséről és jóvátehetetlen következményekről stb. szónokolt hatalmas iszlám, arab nyilvánosság előtt.Ha valakit vagy valakiket elszigetelnek még egy kis mini államot is mint Izrael az előbb utóbb elpusztul. Izrael pusztulása esetén Törökország biztosan nem nyujtana segitséget a menekülő, életveszélybe új Holokausztba taszitott zsidóknak.Izrael katonai fölénye is misztifikált és hamis állitások alapját képezi abból a célból hogy ürügy legyen elvenni a zsidók létezési jogát őseik földjén.Legutóbb a libanoni Hezbollah legyőzte -az eu. és az ENSZ segitségével- az izraeli hadsereget.
Mindennap tanul valami újat az ember. Most például Erdogan messiásról, aki szekularizálja az arab világot. :)
Igaz ugyan hogy eddig mindenki a török iszlamista nyomulásról írt, de most már látom hogy mindez bértollnoki hazugság volt csak. Szégyelld magad Washington Post, BBC, Die Welt! :)
A palesztin államról meg annyit, hogy ha annak idején Abbasz bácsi véletlenül nem Ciszjordániában, hanem Gázában számolja a lopott pénzét, akkor a Tv-ben élőben nézhettük volna ahogy a Hamasz Baráti Társaság tagja pizsamában kirángatják az utcára és ott helyben agyonlövik.
Törökország nem "mérsékelt " iszlám ország.Egy olyan iszlám ország amely képes volt incidenst kiprovokálni és kockára tenni minden kapcsolati előnyt.Most agressziv antiszemita és Izrael gyűlölő kampányt folytat világszerte Izrael ellen és Izrael megsemmisitéséről szónokló Iránnal együtt kokettál.Sunyi alaptalan félrevezető állitásnak tartom, hogy az iszlamizált Törökország bármikor is azon fáradozott volna, hogy Izraelt bármitől is megakarta volna óvni.
Félrevezető ahogyan az Izraeli-Amerikai viszonyt ismerteti.Amerika Obama elnöksége alatt Izrael egy veszélyeztetett pária állammá vált amelyet a keresztény és iszlám világ idézett elő az USA részvételével.Veszélyes pártatlanság amit az USA művel Izraellel.A Vatikán ujraélesztette a teológiai antiszemitizmust."Mi vagyunk az igazi zsidó értékek hordozói,Izrael ne hivatkozzon az Ószövetségre stb.stb.Tagadják de ez a két téritő /téritett/ világ újabb Holokausztot szeretne véghez vinni a még maradék zsidók ellen beleértve Izraelt.Vagy egy olyan lehetetlen helyzetbe hozni ahol az iszlám arab merénylők naponta terrorral és nagy népszaporulattal pár év alatt kiűznék őket a bibliai őseik földjéről.Úgy mint Libiából, Jemenből, és még felsorolni sem lehet a sok országot.
Itt van újra egy megélhetési antiszemita újságiró aki az Izraeli megsemmisüléshez vezethető "palesztin államiság"-i teóriát tálalja elfogultan és hazug módon.A jelenlegi Izrael területén szerintem képtelenség két államot létrehozni annak veszélye nélkül, hogy az izraeli zsidók ne meneküljenek el.A Judeában és Szamáriában /Ciszjordániában/ élő zsidók nem telepesek hanem őslakosok leszármazottai.Ha az iszlám és keresztény világ nem ismeri el a mai Izraelt zsidó nép államaként akkor Izrael nem lesz jogosult lakosságcserét kérni, miközben az arabok már minden zsidót megöltek, vagy elűztek környezetükből .Izraelnek nemcsak az arabokkal kell civilizációs kiegyezést kötnie hanem az egész keresztény és iszlám világgal amely antiszemita erőszakával folyamatosan tönkreteszi vagy akarja tönkretenni.
A cikk elfogult, igazságtalan.
Izrael 10 hónapra leállította korábban a telepek építését, hogy a palesztín elnök tárgyalási feltételének eleget tegyen, de Abbasz nem ült tárgyalóasztalhoz.
Az ENSZ legutóbbi közgyűlésén Netanyahu felajánlotta Abbasznak, hogy azonnal, előfeltétel nélkül kezdjék meg a tárgyalásokat. Abbasz válaszra sem méltatta, hazautazott.
Izrael két éve kivonult Gázából, azóta a palesztínok közvetlen közelről lövik, bombázzák a zsidók településeit. Ha Ciszjordániából is kivonul békekötés nélkül, akkor minden oldalról támadni fogják, most már az összes városát. Létezik kormány, amely ebbe belemegy?
Végül: Abbasz mandátuma több mint egy éve lejárt, ráadásul a palesztín nép nem egységes, amit jól mutat, hogy az időnkénti tűzszünetek alatt is vannak csoportok, amelyek nem tartják be a megállapodást.