Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Százötven esztendeje, 1860. április 8-án vetett véget életének a legnagyobb magyar. Az évforduló bécsi és nagycenki eseményeiről tudósít SZÁSZI JÚLIA.

Nincs könnyű dolga annak, aki Bécsben meg szeretné találni Széchenyi István utolsó „lakhelyét”. Jó tizenöt évvel ezelőtt tengerentúlról érkezett magyarok kérték, kalauzoljam el őket a döblingi ideggyógyászati klinikához, ahol a legnagyobb magyar véget vetett az életének. Abban a hitben, hogy a feladat egyszerű, csak úgy nekivágtunk. Az előkelő 19. kerület főutcáján haladva a körülbelüli célpont felé több csinos kis szanatórium recepcióján is érdeklődtünk, de csak értetlen csodálkozás volt a válasz. Végül egy döblingi őslakos portás a homlokára csapott, és eligazított.

A nevezetes Grinzing felé vezető Krottenbachstrasse első kis mellékutcájára, az Obersteinergasséra még a Bécsben jól tájékozódók sem gondoltak volna, különösen, mert semmiféle jelzés nem utal kórházra, klinikára. Joggal. A nagy ősfás parkban álló épületben ma Döbling kerületi bírósága működik. A helybéliek közül bizonyára nem kevesen megfordulnak itt, ám alig valószínű, hogy egy pillantást is vetnének a parkban álló mellszoborra és az emléktáblára, amely tudatja, hogy itt élt gróf Széchenyi István 1848. szeptember 7-től 1860. április 8-ig. A táblát szinte benőtte a gaz – aztán a legnagyobb magyar halálának 150. évfordulójára a magyar Külügyminisztérium az emlékbizottság kérésére rendbe hozatta.



A tizenegy és fél évre, amit Széchenyi ebben az épületben töltött, az osztrákok aligha lehetnek büszkék. Az egykori Görgen-ideggyógyintézet nevezetes lakója legfeljebb addig talált itt nyugalmat, amíg a gyógyulás első jelei nem mutatkoztak. Amint jobban lett, s nagy energiával elkezdett dolgozni, írni, látogatókat fogadni – elsősorban Magyarországról –, rögtön akcióba lépett a császári rendőrség. A klinika területét soha el nem hagyó Széchenyit is figyelték, leginkább azonban a vendégei voltak érdekesek, s nem maradtak el a zaklatások.

Egy ilyen esetet – az utolsót – Falk Miksa leírásából ismerjük. Két tucat rendőr szállta meg Széchenyi lakosztályát, házkutatás ürügyén feltúrtak mindent, személyes emléktárgyakat vittek magukkal. Mindez 1860. március elején történt. Széchenyi soha nem heverte ki a megaláztatást. Búskomorrá vált, magába zárkózott, s talán nem tévedés azt hinni, hogy az incidensnek csakúgy, mint a többi rendőri akciónak szerepe volt alig egy hónappal későbbi öngyilkosságában.

A másik bécsi Széchenyi-emlékhelyhez nem fűződnek ilyen komor emlékek. A belváros kellős közepén, közel a Hofburghoz, egy ugrásra a magyar nagykövetségtől áll a szülőház. A Herrengasse 5. szám alatti Wilczek-palota falán kétnyelvű emléktábla jelzi, hogy itt született 1791. szeptember 21-én a legnagyobb magyar. A megemlékezés a külföldi magyarok (Die Auslands-Ungarn) kezdeményezését dicséri, s amióta – 1966-ban – elhelyezték a táblát, a születésnapon évről évre kis ünnepségen koszorúzzák meg. A döblingi tábla jóval későbbi: 1990-ben a nagycenki Széchenyi Kör állította.



Nagycenk önkormányzata az idei megemlékezésekben is jelentős szerepet vállalt: a 2010-es emlékbizottság tagjaként ott volt a Döblingben kezdődött ünnepségen, amely aztán a Széchenyi-kastélyban folytatódott, mégpedig a legmagasabb szintű részvétellel.

Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára, aki az emlékbizottság koordinációs feladatait is ellátja, hosszan sorolja a magyarországi rendezvényeket, az ötletes, fiataloknak szánt vetélkedőket, pályázatokat. Olyan eseményeket, amelyek nem egyetlen naphoz, hanem az emlékév egészéhez kötődnek.

A jubileum a bécsi helyszíneken is magyar ünnep. A tiroli magyarok már márciusban megtartották Innsbruckban a megemlékezésüket. Az évforduló napján mindkét bécsi helyszínen volt koszorúzási ünnepség. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége külön megemlékezést is tartott, hozzátéve, hogy az elnöke a koszorúzásokon is jelen volt, és beszédet mondott. A rendezvényeken jelen voltak a Széchenyi nevét viselő 72. számú cserkészcsapat tagjai is. A Duna Televízió adását, amelyet ezen a napon teljes egészében a legnagyobb magyarnak szentelt, Bécsben is nézik.