Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Nincs új a nap alatt: Bécsben is folytatódott a többi tartományban már tapasztalt tendencia. A Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP) jócskán visszaesett, a Szabadságpárt (FPÖ) a párt híveit is meglepően megerősödött. Negyedik párt a tartományi parlamentben a Zöldek, csekély veszteséggel. A legerősebb, az SPÖ nem tudta megtartani az abszolút többséget, kénytelen koalíciós partnert keresni.

Nem hiányzott sok: a különös választási rendszerben nem kell 50 százalékos szavazatarány, vagy annál is több az abszolút többséghez, ám az 5 százalékos visszaesés a 2005-ös eredményhez képest, és az így szerzett 44,3 százalék nem volt elegendő az SPÖ abszolút többségének megtartásához. Az ÖVP ennél is többet vesztett, 5,6 százalékot, és a 13,3 százalékos szavazatarány már csak a harmadik helyhez elegendő. Külön fájdalom, hogy alig előzik meg a Zöldeket (12,2 %). Mindkettejüket alaposan lekörözte az FPÖ a maga 27 százalékával. Ez a 12 százalékos gyarapodás őket is meglepte: a párt vezetése húsz százalékos teljesítményt „írt elő” magának, ennyivel érte volna be.

Az eredmény annyiban nem mondható véglegesnek, hogy hátra van még 150 ezer levélben elküldött szavazat kiértékelése, de a tapasztalatok szerint ez már nem befolyásolja a sorrendet. Bárhogyan is alakul, nem segíthet az SPÖ- nek sem az abszolút többség visszaszerzéséhez. A Kommunista Párt és a BZÖ (Haider egykori pártja) most sem került be a parlamentbe.



A helyi kormányba a parlamentbe bejutott pártok arányosan delegálnak minisztert, pontosabban városi tanácsnokot. Az eredmény alapján a szociáldemokratáknak 49, a Szabadságpártnak 28, a Néppártnak 13, a Zöldeknek 10 helyi képviselője foglalhat helyet a parlamentben, vagyis a továbbra is legerősebb SPÖ csakis koalícióban alakíthat kormányt.

De kivel, és ki?

Michael Häupl bécsi pártelnök és polgármester nem gondol lemondásra – erősítette meg az első nyilatkozatban. Azt ígéri: mindegyik bejutott párttal tárgyal, de azt is hozzáteszi: a Szabadságpárttal, annak idegengyűlölő, integrációellenes politikája és megengedhetetlen hangneme miatt nem tervez koalíciót.

Bécsi sajátosság, hogy a pártok által delegált kormánytagok közül nem mindenki jut önálló reszorthoz. Az úgynevezett hivatalvezető tanácsnokokat (ténylegesen tárcával rendelkező minisztereket) a parlament többségi szavazással választja ki. Eddig minden hivatalvezető tanácsnok az SPÖ soraiból került ki, a Néppártnak és a a Zöldeknek két, az FPÖ-nek egy tárca nélküli városi tanácsnoka volt. Most ez merőben másképpen lesz: a koalíciós partner eleve kap önálló reszortot és a tárca nélküli posztokat is értelemszerűen másként osztják el. Utóbbiaknak a többi tanácsnoknál nagyobb hatalma van, őt a szenátusi üléseken is részt vehetnek.

-Bécs hagyományosan „vörös város”: 1945 óta itt az SPÖ folyamatosan a legerősebb párt, sőt egyetlen – illetve a mostanival együtt két – kivétellel itt a szociáldemokraták (korábban szocialisták) mindig egyedül kormányoztak. A hagyományt éppen a most is hivatalban lévő Michael Häupl törte meg: 1996-ban, nem sokkal azután, hogy a város vezetését átvette Helmut Zilktől, elvesztette az abszolút mandátumtöbbséget, és a következő öt évben a Néppárttal közösen kormányzott. A következő választáson 2001-ben hajszállal visszaszerezte, 2005-ben pedig még meg is erősítette (igaz, a szavazatarány akkor is csak 49 százalék volt).


A várhatóan nem könnyű koalíciós tárgyalásokkal egyidejűleg most megkezdődik a tanulságok levonása. Az eredmény csak annyiban meglepetés, hogy a Szabadságpárt előretörése minden várakozást felülmúlt. Heinz Christian Strache a tőle megszokott durva kampányt folytatott, a hangsúlyt a bevándorlás ellenzésére fektette, egy-egy meg nyilvánulás (a „bécsi vért” dicsőítő plakátok kihelyezése felhördülést váltott ki, ám úgy tűnik, ez a hangnem Bécsben is sokakat vonz. A szociáldemokraták viszont nemigen tudták megmozgatni híveiket, a nagyobb arányú győzelemhez nem volt elég az a körülmény, hogy a jól működő, egyenletesen fejlődő várossal az itt lakók elégedettek.