Hetilap kereső

Csak az idén hétmillió euróval csökkenhet az osztrák katolikus egyház bevétele, mivel egyre nő a kilépők száma. A jelenség nem új, ám az idei rekordév lesz: az első negyedévben 42 százalékkal - jó 30 ezerrel – többen fejezték így ki csalódottságukat. Ha a tendencia folytatódik, az év végéig 80 ezer kilépővel kell számolni. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy egyes felmérések szerint jó egy millióan fontolgatnak hasonló lépést.

A súlyos érvágás takarékoskodásra kényszerít. Élen jár a bécsi érsekség, amely tucatnyi munkatársát bocsátja el, és a kisebb parókiákon is igyekeznek lefaragni a költségeket. Ausztriában ugyanis nem jár állami támogatás az egyházaknak: a hívek kötelező tagdíja – az éves jövedelem 1,1 százaléka – jelenti a fedezetet. Az egyházi intézményeket az adott tevékenységi körre érvényes (oktatási, egészségügyi) költségvetési rubrikába sorolják, s onnan kapják a kategóriának megfelelő költségvetési támogatást. Valamelyes segítség időnként adódik: a legújabb reform például az adóalapból levonható összeget az eddigi 100 euróról 200-ra emelte.

A fiatalabbaknak a kötelező „tagsági díj”-fizetés sem tetszik. Kifogásolják, hogy ezért a hozzájárulásért semmilyen látható ellenszolgáltatáshoz nem jutnak. Ám az igazi ok, s ez minden nemzedékre vonatkozik, a csalódottság, nem kizárólag a papok enyhén szólva nem megfelelő viselkedése, az egyre gyakrabban kipattanó botrányos ügyek miatt. A keserűséget pedig fokozza, hogy az egyház, az ausztriai és a Vatikán egyaránt annyi éven, évtizeden át eltussolta ezeket az ügyeket.

Ausztriában precízen nyomon követhető, mi okozza – és mikor - a katolikus hívők fogyatkozását. 1982-ben 30 ezer hívőt ijesztett meg a kötelező egyházi adó számítógépes nyilvántartása; 1995-ben 40 ezren léptek ki Hermann Groër érsek pedofil hajlamának leleplezésekor, vagy inkább az ügy évtizedes eltussolását megunva. Két évvel később, a St.Pölten-i papi szemináriumban kirobbant gyerekpornó-botrány felelősének tartott Kurt Krenn püspök ügyében a Vatikán már gyorsabban döntött, mégis 52 ezren vették zokon a titkolózást, a problémák elkendőzésének álszent kísérletét. És persze egyre többeket irritál az egyház makacs ragaszkodása az idejétmúlt beidegződésekhez, amelyek miatt „reformmozgalom” is indult. Sokan azonban nem látnak lehetőséget a megújulásra, már csak azért is, mert a Vatikán láthatóan nem partner az ilyen törekvésekben. Az osztrákok nem vevők a szerintük idejétmúlt vallási beidegződésekre, ezt jelzi, hogy a Keresztények nevű párt képviselőjeként igen konzervatív jelszavakkal induló elnökjelölt, Rudolf Gehring mindössze 5,4 százalékot kapott.

Az egyház anyagi gondjai sem számítanak újdonságnak. Nem mondható, hogy nincsenek kezdeményezések a bevételek forrásainak növelésére, avagy az egyház népszerűsítésére. Utóbbira azért is szükség van, mert a papi hivatást választók száma szintén drámaian csökken. Az egyház nyitottságát bizonyítandó, évente megrendezik a programokkal dúsított templomok hosszú éjszakáját. A gyönyörű kolostorok legtöbbje ma már idegenforgalmi létesítményként is működik, részvételi díj fejében társasutazásokat szervez: a magányra vágyók néhány napra – hétre maguk is bevonulhatnak a szerzetesek közé. A legfontosabb azonban a gyermekek zaklatásával kapcsolatos zavaros ügyek feltárása lenne, az, hogy valamelyes gyógyírt keressenek az egykori áldozatok fájdalmára. Ennek fontosságát az osztrák főpapok felismerték, és van már kinevezett felelőse, ombudsmanja is feladatnak.

További cikkeket olvashat Ausztriáról aSzervusz Ausztria honlapon