Hetilap kereső

Parászka Boróka írása

Új párt alapításának lehetősége rendítette meg az erdélyi magyar közéletet néhány nappal a tusnádi nyári tábor után. A pártalapítási szándékot Toró T. Tibor, a Tőkés-pártként számon tartott szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke jelentette be. Az egyáltalán nem váratlan nyilatkozatról nehéz eldönteni, hogy program, figyelmeztetés, esetleg fenyegetés-e. PARÁSZKA BORÓKA elemzése.

Az immár hagyományos, Tusnádon szervezett magyar–magyar, magyar–román találkozó idei mérlegének legfontosabb tétele, hogy a Fidesz komoly befektetésre kész a határon túl, de cserébe nagyon szigorú elvárásai vannak. Tőkés László az utóbbi években minden segítséget megkapott ahhoz, hogy politikai pályáját kiigazítsa és megerősítse. Hét évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ-en belül megszűnt tiszteletbeli elnöki státusa, az akkori püspök teljesen marginalizálódott, és bizonyossá vált, hogy a szövetség élvezi az erdélyi magyar politikai, közéleti és kulturális élet monopóliumát.

Szász és Tőkés

Minden, ami a „határon túl” – legalábbis Erdélyben – megközelíthető, használható, az Markó Bélán és az RMDSZ-en keresztül volt elérhető. Mivel a Fidesz viszonya több mint problémás volt az autonóm, sőt autoriter pozíciójára kényesen ügyelő RMDSZ-vezetéssel, az utóbbi tíz évben a magyar jobboldal erdélyi pozíciói esetlegesek, számos esetben erőtlenek voltak.

Tömören: az oly fontosnak tartott és sokszor hivatkozott nemzetpolitika ebben a térben nem volt több szándéknál és deklarációnál, a gyakorlatban a kapcsolatok alig működtek. Inkább budapesti vágy volt, mint „határon túli” valóság. Ezért volt fontos, hogy az RMDSZ-ből kiebrudalt Tőkés mögé új szervezetet építsenek, és a püspök olyan pozíciókhoz jusson, amelyekből egyenlő partnerként tárgyalásra kényszerítheti Markó Bélát.

A Fidesz semmit sem bízott a véletlenre, Tőkés mellett volt még egy hídverő ember és egy hídverő szervezet: Szász Jenő és az általa létrehozott, beszédes nevű Magyar Polgári Párt. Szász azonban csak helyi érdekű szervezetet tudott létrehozni, a székelyföldi megyékben erősödő pártot, országos sikereket nem tudott elérni, román kormányzati kapcsolatokat nem tudott kiépíteni (pedig Traian Basescu és a kormányzó Liberális Demokrata Párt kegyeit szisztematikusan kereste). Így az Erdélyben stratégiai befektetésekre kész magyar jobboldal megvonta a bizalmat egykori kedvelt emberétől.

Tőkés viszont bevált: tárgyalásra, sőt együttműködésre kényszerítette az RMDSZ-t, tulajdonképpen Markó és Tőkés közös erőfeszítéseként kaphatott a püspökből lett politikus brüsszeli mandátumot. Sokáig élt az illúzió a szövetség vezetésében, hogy a kudarcaiba bele nem fáradó Tőkést sikerült „felfelé” buktatni, és az Európai Parlamentben semlegesíteni. De Tőkés – most úgy tűnik – visszaszól: hátországot, vagyis pártot épít Erdélyben. És ő – Szász Jenővel ellentétben – nem hazárdjátékos. Olyan pillanatban lép fel, amikor az erdélyi magyar politika testületileg válságban van.

Az RMDSZ már képtelen szavazóbázisát az eddigi fegyelemmel egyben tartani és mozgósítani, a szervezeti megújulás is túl régóta várat magára, a román kormányzati szerepvállalás pedig több konfliktust rejt, mint hasznot. Egyre több a válaszút, és egyre nagyobb a tanácstalanság a párton belül. Az MPP pedig képtelen feldolgozni saját kudarcát, a tényt, hogy nem tudott élni a szervezetbe fektetett bizalommal. Elsősorban a politikai tartalom hiányzott ahhoz, hogy esélyes versenytársává lehessen az RMDSZ-nek.

Markó szerepe

Az RMDSZ elhasznált koalíciós statiszta, az MPP vidéki zsebpárt: így látja a két szervezetet a hazai közvélemény kritikus része. Az EMNT viszont – figyelmeztet Toró T. Tibor – a nyertes pozíciójában van: teljes erőbedobással kritizálhatja a román politikával mindig kiegyező, most éppen kormánypártként megszorító intézkedéseket foganatosító RMDSZ-t. Tőkés választási sikereivel a háta mögött számon kérheti az MPP sikertelenségét, elsorvadását. És ami a legfontosabb: az ügyvezető elnök szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Fidesz stratégiai partnere Romániában: tiszta lapokkal és tőkeerősen kezdhet a szervezetépítésbe. Ha akar. Mert a pártalapítás szándéka még nem eldöntött tény.

Tőkés tanult Markó sikereiből meg túlélőtechnikájából és Szász Jenő kudarcaiból egyaránt. A programadás szintjén egyértelműen egy lojális, fegyelmezett Fidesz-tagszervezetet ígér Erdélyben mint stratégiai partnert. Ugyanakkor figyelmeztet és fenyeget: pontos leltár van politikai ellenfelei hibáiról, és az új szervezet azokból épülhet újra, akiket az RMDSZ vagy az MPP elutasított vagy nem fogadott be. Végül Tőkés tisztában van Markó teljesítményével, a román politikával és tizenhét évnyi RMDSZ-elnöki pozíciójával kapcsolatban egyaránt.

A szövetség elnöke olyan kapcsolati rendszerrel, helyismerettel és taktikai érzékkel rendelkezik, amely nem pótolható. Elmozdíthatatlanul beépült a bukaresti politikai elitbe, és sikeresen kezeli az újra- és újratermelődő erdélyi magyar belpolitikai konfliktusokat. Irányító és integráló személyiség. Az új pártalapításról szóló bejelentés egyben ajánlat is az RMDSZ felé. Ha a szervezet és élén Markó képes a megújulásra és együttműködésre, akkor az EMNT partnerként, nem pedig riválisként keresi a helyét az erdélyi közéletben. Nem ellenpárt születik, hanem – ha Markó hallgat a szóra – a megújuló erdélyi magyar politikai piac új és hasznos szereplője: mozgósítja azokat, akiket az RMDSZ már nem ér el.

Az biztos, hogy a kisebbségi politika többé nem működhet az eddigi egypólusú vagy majdnem egypólusú struktúra szerint. Az ajánlattétel világos, de a felgyorsuló folyamatok kimenetele korántsem egyértelmű. Nem tudni, hogy a Tőkés mögé felhalmozott Fidesz-tőke mire lesz elég, és azt sem, hogy a Brüsszelben sikerrel politizáló volt püspök Romániában hogyan működik.

Orbán és Erdély

Az idei tusnádi tapasztalatok azt mutatják: Orbánnak fontos a romániai és a romániai magyar kapcsolat. Bãsescu nem zárkózik el az útkeresők elől (elsősorban azért, mert tudja: Markó még mindig túl erős ellenfél). Egyedül Tőkés teljesített alul: botrányt kavaró nyilatkozatai (az erdélyi magyar autonómiaelképzeléseket Kosovóra hivatkozva melegítette fel – a román sajtó ezt hadüzenetnek vette) nem segítették az önös érdekből egymás kegyeit kereső felek, Bãsescu és Tőkés közeledését. Az előzmények alapján vélelmezhető: új (Fidesz-barát) párt lesz Erdélyben, ha csak a nagyívű terv emberi hibák miatt újra el nem bukik.