Hetilap kereső

Kulcsár István írása

A közép-ázsiai volt szovjet köztársaságról igazán elmondható, hogy olyan hely, ahol (legalábbis Magyarországról) a madár sem jár. Kivéve talán Gyurcsány Ferencet, aki a Nabucco vezetéken szállítandó földgázért kereste fel, meg Vujity Tvrtkót, aki néhány éve a Nagy Saparmurat Türkmenbasi országlásának bemutatása végett csempészte be magát.

A vadonatúj, márványborítású tíz-húsz emeletes lakóházak, az ugyancsak vakító fehér márvánnyal bevont, zöld kupolás középületek (az elnöki palota, a parlament, a tudományos akadémia, az operaház) meg az építődaruk erdejéből is kimagaslik a Semlegesség három toronylábon álló emlékműve, amelynek tetejéről a Türkmenbasi (a „türkmének atyja”) aranyozott szoborként tekint le Asgabatra. Az 1991-ig köztársasági kommunista párttitkári, 2006-ban bekövetkezett haláláig államfői minőségben első embernek ezenkívül még néhány szobra áll a türkmén fővárosban, és továbbra is utcák, terek, közintézmények, bankok viselik a nevét országszerte. Mindamellett az utóbbi két év változásai szembetűnőek.

A két esztendeje a szavazatok nem 99,9, hanem csak 89 százalékával, már nem egyedüli jelöltként, hanem három ellenlábasa legyőzésével államfővé, egyben miniszterelnökké választott Gurbanguly Berdymuhammedov nem rohan ajtóstól a házba. Csak óvatosan, lépésről lépésre „türkmenbasitlanít”.

Naptárreform

A pártok nélkül működő rendszerben visszaállította a tízosztályos középiskolai és az ötéves egyetemi oktatást, amelyet elődje egy-egy évvel megrövidített. Aztán visszavonta a Türkmenbasi által az opera- és balettelőadásokra elrendelt tilalmat.

A fogorvosból lett elnök „visszareformálta” a naptárt is, amelyben a január ismét január, és nem türkmenbasi, mi több, immár az év negyedik hónapja sem a türkmének atyja édesanyjának nevét viseli. Az ország himnuszából törölték az államalapító háromszori említését.

Az előd számos miniszterét leváltották, de ez is csak fokozatosan történt. Az öntudatos állampolgárok zakójának hajtókáján virító fémjelvényen az életfogytiglani elnök arcmását a nemzeti lobogó színei váltották fel. Az egyetemi felvételiken a Türkmenbasi lírai-erkölcstani műve, a Ruhnama mellett immár a matematika vagy a hazai irodalom ismeretét is számon kérik.

Óvatos nyitás

Az oktatást Berdymuhammedov elnök igen fontosnak tartja. Gyakran személyes részvételével avatják az új iskolákat, amelyekből nem hiányozhat a multimédiás laboratórium. Bár nem minden külföldi hírportál elérhető, gyorsan gyarapszik az internet-előfizetők száma (állítólag már 70 ezren vannak a mintegy ötmillió lakosú országban). Néhány internetkávéház is nyílt, és aki akarja, mobiltelefonján is hozzáférhet a világhálóhoz.

A tájékoztatás változatlanul egyoldalú: valamennyi újság, rádió és televízió állami. A G20-ak értekezletéről, valamint Obama és Medvegyev első találkozójáról a sajtó, legalábbis az orosz nyelvű napilap (amelynek alcíme: „Türkmenisztán aranykora”) említést sem tett. Ám a lakóházak erkélyein szinte mindenütt ott a parabolaantenna: aki csak akarja és érti, nézheti az orosz, a török vagy akár az angol nyelvű televíziók híradásait is.

Türkmenisztán a külvilág felé is nyit. Óvatosan. Hivatalosan deklarálta semlegességét, amelyet – ez erre a világon az egyetlen precedens – az ENSZ közgyűlése is elismert. Noha az ország határos Afganisztánnal, területén nincsenek sem orosz, sem amerikai támaszpontok. A türkmén külképviseletek minőségi feltöltésére gondolva tavaly létrehozták az ötéves diplomataképző egyetemet. Ugyancsak a múlt évben több száz diákot küldtek tanulni külhonba. Asgabatban magas rangú külföldi vezetők egymásnak adják a kilincset.

A nagy érdeklődés első számú oka persze az ország természeti gazdagsága. Türkmenisztán rendelkezik a világ negyedik-ötödik legnagyobb földgázkincsével. Tavaly a gázexport meghaladta az 50 milliárd köbmétert, de ez a szám gyorsan növekszik. Az ország délkeleti részén nemrégiben egy 4,5 és 14 ezer milliárd köbméter közé becsült földgázmezőre bukkantak, amely – ha ez utóbbi szám az igaz – háromszorosan múlja felül az oroszok Stokman nevű szuperlelőhelyének a tartalékait. Ráadásul a sivatagban a kitermelés csak a töredékébe kerülne a sarkkörön túli orosz földgázmező kiaknázásának.

Tengeri vezeték

Türkmenisztán nagyon óvatosan és kiegyensúlyozottan értékesíti energiavagyonát. Első számú külföldi vásárlója, Oroszország immár világpiaci áron veszi át tőle a gázt. Igaz, a Kaszpi melléki vezeték építésének, illetve a jelenlegi korszerűsítésének finanszírozásáról Asgabat egyelőre nem tudott megállapodni a Gazprommal.

Szállít földgázt a szomszédos Iránba is. Már javában épül a Kazahsztánon és Üzbegisztánon át Kínába vezető csőrendszer (a maga nemében a leghosszabb a világon), amelynek kapacitása az Oroszország megkerülésével egyszer talán majd nekünk is szállító Nabuccónak a kétszerese lesz. Türkmenisztán egyébként az utóbbiba is kész földgázt belepumpálni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, csővezetéket kell lefektetni a Kaszpi-tenger fenekén, ám ennek – az iráni és az orosz fél által támasztott jogi akadályok miatt – belátható ideig csekély a realitása.

A szénhidrogének világpiaci árzuhanása ellenére Türkmenisztánnak van mit a tejbe aprítania. Igaz, a népességnek legalább 20 százaléka él még a nyomorszint alatt (a harmadik világ idevonatkozó átlaga 40 százalék); a fizetések alacsonyak, de a városi lakosság jóformán ingyen kapja az áramot, a gázt, a vizet, olcsó a lakbér és a vonalas telefon-előfizetés.

Márványpaloták

A földgáz- és kőolajexport utáni jövedelemből nyilván nem keveset emészt fel a márványpaloták építése, az infrastruktúra fejlesztése, az asgabati fasorok, parkok, szökőkutak tömegének telepítése, illetve fenntartása (a Kara-kum sivatag kellős közepén!). Nem utolsósorban a munkanélküliség csökkentése érdekében a fővárosban reggeltől késő estig aszszonyok százai, ha ugyan nem ezrei söprik az utcákat. Amelyek nemcsak tiszták, hanem biztonságosak is, mivel – részben talán ugyancsak a foglalkoztatottság növelése céljából – szó szerint minden sarkon áll egy rendőr. (Oldalfegyver nélkül, ami szintén a biztonságra utal.)

Berdymuhammedov elnök ígérete szerint a GDP növekedése az idén is tíz százalék fölött lesz. A kőolaj és a földgáz teljesen állami kézben van, de az élelmiszer- és az építőanyag-iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban növekszik a magánszektor aránya. Ezt a statisztikai adatok is alátámasztják. Nincs viszont statisztika a politikai foglyok számáról. A nyitás eredményeképpen azonban előbb-utóbb talán a börtönök kapui is megnyílnak Türkmenisztánban.