Még életbe sem lépett, el is vérzett a bankokat szabályozó törvény. Amúgy sem kedvelték sokan. Helyette jön a két hónapos – az egyoldalú szerződésmódosítást tiltó – önkéntes moratórium, szeptembertől pedig a kormány és a Bankszövetség által kidolgozott „banki kódex”. Bevezetik a pénzügyi ombudsman intézményét. Hangulatjavító intézkedésről van szó, vagy észszerű önszabályozásról? Korlátozhatja-e a modern állam a bankvilág önállóságát? BUJÁK ATTILA írása.
A maci az ajtóban lángol. Hamarosan tűzre dobálják a gyerek könyveit is. H. Mónikát sajátos eszközökkel bírták távozásra. Tűz, adósság, nyilatkozatözön. Nyári történet, válság idején. Kiss Sándor, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) vezető tanácsadója szerint ezentúl tán így űzik el a fizetésképtelen adóst. Persze ez túlzás, a történet sem tipikus. Mint ahogy az is érzékelhető: a kis civilszervezet (Kiss szerint a károsultak „végső mentsvára”) meg is van sértve. A kormány és a bankok nemrég tartott szeánszára meg sem hívták őket.
– Zavartuk volna az elnök urakat.
Nem tényezők. A közhangulat annál inkább számít. Nyár elején, amikor a neten rátaláltam a BAR-listára (újabb nevén khr-lista), hétszázezernél jártak. Azóta tizenhatezerrel gyarapodott a szám. Ez nem mind bedőlt hitel, csak „vánszorgó törlesztés”.
– Baromi sok – mondja szakértő beszélgetőtársunk, akit a szabados megfogalmazás miatt nem illő megnevezni. De így kifejezőbb. Ahogy a továbbiak is. – A bankok tényleg arcátlanok néha. Az is mítosz, hogy „a létükért küzdenek”. Hogy is mondják Amerikában? „Túl nagy ahhoz, hogy hagyjuk csődbe menni.”
Ezzel Várhegyi Éva, a Pénzügykutató munkatársa részben egyet is ért, hozzátéve: bár a hangulat még bankellenesebb, ez nem magyar sajátosság. Örök érdekellentét. A bank csúnya és kegyetlen. De nélkülük nem működik a gazdaság.
Összeomló házikasszák
Pár apróbb hibát persze elkövetnek. Csaba László közgazdászprofesszor mondja, jóval a válság kitörése előtt értetlenül, aggódva szemlélte: mire valók az efféle hirdetések: „Nulla önrész, fedezetigazolás nem kell.” Amíg Magyarország „kockázatmentes övezet volt”, dobálták az emberek után a hitelt. Sokan meg is szédültek.
Most aztán dolgozik a posta. Sorra kézbesíti az „üzleti leveleket” az egyoldalú szerződésmódosításokról, amelyekre „a megváltozott feltételek miatt az Ön bankja kényszerül”. S a negyedik levél után egyszer csak összeomlik a családi költségvetés. Pedig ki kell egyezni, silányabb banki ügylet ugyanis el sem képzelhető, mint veszteséggel szabadulni a lepattant, dobra vert ingatlantól.
Ha valaki, Csaba László nem híve az állami interveniálásnak, néhány dolgot mégis szabályozni és felügyelni ajánl. A magyar törvények zöme az uniós országok jogszabályainak „tükörfordítása”. A pénzintézetekre vonatkozó szabályozás „valahogy kimaradt”.
Várhegyi Éva szerint a régi törvény használhatatlan volt, az új máris elbukott. Ennek ellenére néhány esettől eltekintve nem jellemző, hogy a hazai bankvilág olyan „csúf termékekkel” üzletelne, mint néhány nyugati társuk.
Csaba László ezzel szemben úgy látja: a nyugati országok többségében a bankvilág jól szabályozott. Kínos tanulási folyamat vár ránk. Még csak az elején tartunk.
A kérdésre: mi a megoldás, Várhegyi tömören válaszol.
– Nem tudom. Ez nem ötletelés.
A világ legkiválóbb pénzügyi szakértői töprengenek azon, miként lehetne a bankokat úgy „megregulázni”, hogy a szabad verseny elvei se sérüljenek, de az erőfölényükkel se éljenek viszsza. Időnként valóban bizarr érvekkel állnak elő, hogy áthárítsák költségeiket. Az ügyfél bankot válthat. De kinek van előtörlesztésre pénze?
Csaba László szerint Bajnai tárgyalásos módszere helyes: visszafogott és diplomatikus. A populista megoldás az lett volna, ha a kormány hoz egy rendeletet, amelyben megszabja, mit szabad, mit nem. Azzal, hogy moratóriumot kért, tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Így mindenki nyugodtabb: szabályozó és szabályozott.
Egyúttal felméri a határokat is: meddig mehet el. Hol a pont, ahol a bankok „duzzogni kezdenek”. Mert Várhegyi Éva szerint amatőr, erőszakos lépésekkel a gazdaságot meg is lehet zavarni.
HozzászólásokÖsszesen: 11 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kedves Uroborosz!
Jog az van itt dögivel, munkához, egészséghez, biztonsághoz, emberi méltósághoz. Jogot azt nálunk írják, papírra. Az meg türelmes, nem szól rájuk, hogy...
Ez egyéni felelősség eltúlzása olyan értelmiségi gazemberek szórakozása, mint Giddens, a politikai szélhámosaival, Blair és nem sorolom a hazaiakat.
Sajnos, az államnak hasonlóan szélsőséges cinizmus kell számolnia (s az államot megszemélyesítő közjogi "méltóságoknak") a társadalom részéről, amit ő maga gyakorol a kiszolgáltatott emberekkel szemben.
Ez a lényege, következményként Lengyel Laci jól fésült sóderének is, amiről már itt volt szó a magára hagyott társadalom címen. Ne panaszkodjon se Gyurcsányi, se Bajnai, ha egyszer megmogyorózzák, berlusconival együtt.
Virgin!
Két dologra építette a bank a törvényes rablást: valóban az emberek "jóhiszeműségére" (nem butaságára) és az állam együttműködésére ebben a pénzügyi szabadrablásban.
Ne kenjétek el a törvényesített rablásban a törvényesítettet! Az állam kötelessége lenne ezt "korlátozni" és nem kollaborálni. A tényt, hogy az állami intézmények együttműködnek a "rablóbankkal", nem lehet jól fésült halandzsával elfedni. Az állam kötelessége lenne megvédeni az embereket az erőszak minden fajtájával szemben, amelyekkel szemben önállóan nem képes vagy nem tud védekezniA TV akkor a legolcsóbb, ha nem veszed meg, mert elhülyítenek vele és akkor hülye leszel tőle, mjd hitelt veszel fel a banktól, amelyik szemérmetlenül meglop.
Szia
Végre van kivel beszélgetni :)
Igazad van, amikor ezt írtam, nem fordult meg a fejemben a vállalati hitelfelvétel, mivel a tipikus problémáról írtam - a propaganda-probléma - a lakossági, azon belül is a deviza, azon belül a jelzáloghitel esetében történő egyoldalú szerződésmódosításra gondoltam (főként a tulajdonjog szerzés az ingatlanon). Természetesen a vállalati hitelezés is fontos szegmense ennek az üzletágnak, és nyilvánvalóan itt is van némi erőfölénnyel való visszaélés, egy vállalat azonban nagyobb gazdasági tömeggel bír, mint egy kiszolgáltatott család. És adott esetben több szellemi tőkével, ügyvédekkel, pénzügyi szakemberekkel.
Az a döbbenetes, hogy az emberi butaságra - bocsánat - egész üzletágak, világgazdasági pénzgyárak épületek fel. Nem kell gazdasági vagy jogi szakembernek lenni ahhoz, elég a józan ész belátni azt, hogy semmiért nehezen lehet valamit kapni. Az USA-ban a bevándorlókat a határon fogadják a reklámtáblák, hogyan vehetnek fel nulla önrésszel, nulla fedezettel kölcsönt, hogy valahol lakjanak, egyenek. Semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy tavaly ez a lufi kipukkant. Nézzetek körül, mi folyik nálunk is: ha bemegyek az autószalonba, hogy készpénzért szeretnék vásárolni (súgva, meghunyászkodva), jó esetben azért najó, szóba állnak velem. De nem szívesen. Hiszen hatalmas üzlet van a hitelezésben, a rosszul v. kevésbé jól fizető adósok ellenére (főként, ha van fedezet). A fedezet nélküli hitelnyújtó Provident sem panaszkodik sokat...
Sajnos a társadalom - nemcsak a magyar - tagjainak jó részét megtanítják a szerves kémia képletekre, integrálni vagy éppen fejből fújnak három Radnóti verset, ami szép dolog, de elfelejtik eközben megtanítani őket GONDOLKODNI. Ebben vétkes a szülő, a bölcsőde, az óvoda, az iskola és a további képzési szintek egyaránt.
A gondolkodás mellett a felelőtlenség az, amitől feláll a szőr a hátamon: sok emberkével beszélgettem, aki 0 vagy 10% önrésszel, egy keresővel, két gyerekkel mondjuk úgy 40-50 milliós lakáshitelt vett fel. És ha valamiért nem tudja fizetni? Vállvonogatás. Majd lesz valahogy. Eladjuk (aha...). Pótfedezet (khmmm...) Na ez az, amire gondoltam. Ez a szép ötvözete a butaságnak és a felelőtlenségnek. Nem kell 40 milliós házban lakni. Vagy lehet: de akkor azért dolgozni kell. Az ilyen gondolkodású emberek ahhoz viszont túl restek, vagy túl homályosan látják: a szomszéd, na igen, annak van, de soha, soha nem néznek mögé, hányszor vitte el a kisfiát a vidámparkba?? 10 év alatt egyszer?
Emellett azt gondolom, nem mindegy, az a hitel nagybanktól jön-e, vagy közvetítő pénzintézettől - tudod, táblák: BAR listásoknak is, önrész nélkül, nulla fedezettel, 3 napon belül és így tovább... Több perces hirdetések a TV-ben, áthidaló kölcsön, hitelrendezés, stb. A második hitelnél legalább miért nem áll meg gondolkodni: baj lehet belőle...?! Puskával eltalálni a Holdat. Nem nulla a valószínűsége (Schrödinger és Heisenberger óta ;)), 1:43 millió eséllyel a lottó főnyereménynek sem, a falon is átmehetek, néhány milliárd éven belül valamikor: de lássuk be, nem valószínű, hogy épp a jövő héten.
Zárógondolatként tehát: nem kell (szabad) hitelt felvenni. Vagy ha már igen - mert én is megszegtem a saját szabályomat - ésszel. Kérdés: mikor olcsóbb egy LCD TV: részletre vagy készpénzért? Egyforma. Miért?
Virgin, azért írják alá a szerződést, hogy hitelt kapjanak. Az meg sem fordult a fejedben, vállalatok is vesznek fel, amiből beruháznak és munkahelyet teremtenek?
A felelőtlen költekezésben egyetértek veled.
Vitatkoznék. Nem a bankok védelmében, mert nem szorulnak rá, tisztán racionális és tapasztalati megközelítésből.
Miért ír alá valaki olyan szerződést, amelyben a hitelintézet egyoldalúan módosíthatja a szerződést annak minden következményével együtt, a szerződésben felsorolt körülmények beállta esetén? Ill. ha a szerződésmódosításra okot adó körülmények beálltak, és a bank egyoldalúan módosíthatja a szerződést, akkor miért csodálkozik? Erőfölény, ÁSZF és a többi, értem én, de emberek, nem kötelező felvenni hitelt, mint ahogyan nem kötelező az adott pénzintézetet választani sem. (Természetesen, amennyiben jogsértés történik, akkor az nem megengedhető.)
Az, aki CHF vagy EUR alapú hitelt vett fel és pórul járt, a HUF hitel törlesztőrészletének kb. 50%-át fizette, mely nagyon előnyös, viszont egyidejűleg vállalta annak kockázatát, hogy az árfolyam esetleg számára kedvezőtlenül alakul. Sokak számára alakult nagyon kedvezőtlenül az árfolyam, és akkor most ismét kérdem: miért csodálkozik?
Avagy igen, nem szólal meg a fejében a vészharang annak, akit nulla százalékos önrésszel, stb stb csábítanak be a bankfiókba, hogy itt valami talán nem stimmel?
Avagy '89 előtt jó, ha mindenkinek volt valami kis lakása, ahol lakott. Statisztikák nem ömlenek ki a fejemből, de ebben a pár évben csak úgy nőnek a házak-lakások-autókígyók. Elszaladt a paci, előbb tanulni, azután dolgozni, majd gondolni a jövőre (betegségre, gyerekekre, nyugdíjra, munkanélküliségre), azután lehet 2 kézzel szórni a pénzt - szerintem ez a sorrend. Nem értem, ezeket az embereket mire tanították...?
(Természetesen makrogazdasági szempontból nem előnyös a jelentős és devizában való lakossági eladósodottság.)
Számomra ez a helyzet a következőket jelzi:
- Az emberek nem gondolkodnak.
- Az emberek ész nélkül költekeznek.
- Az emberek még mindig a szocializmusban élnek, abban a hitben, hogy az állam majd megsegíti őket, ha bajba kerülnek. És még az is lehet, hogy igen. Szerintem ez igazságtalan és diszkriminatív.
Nézem a Balatonon, hogy úgy fizetik ki az emberek 8-10ezer forintos napi ebédet egy négytagú családnak, mint a sutty. Mindig sokat kerestem, dolgoztam is érte, de nekem ez megfexi a gyomrom. Két szelet húsért, egy adag sültkrumpliért meg némi káposztasaliért ez Pazarlás! Nyafogós ország. Tessék dolgozni, tanulni, nem nyafogni. Ezt kellene a politikának erősítenie, és akkor talán, de csak nagyon talán valamennyi évtized alatt (vagy még több) a csalók országából válhatunk a már csak kevesen csalók országává.
Valóban megdöbbentő, sőt elképesztő időnként, amit a bankok megengednek maguknak. A szabályokat azonban nem ők állapítják meg; ők az érvényes jogszabályok alapján teszik, amit tesznek.
Miért nem hoz az Országgyűlés normális törvényeket? Lehet, hogy a képviselő urak és hölgyek nem érnek rá, mert előbb saját zsebeiket kell megtömniük?
Amit Zanza írt, nagyon is hihető. Az erőfölénnyel való visszaélés, az ügyfél lehetséges megkárosításának tipikus esete.
Amikor a bankok likviditási problémákkal küszködtek, megkérdeztem a bankomban, hogy a svájci frankos kölcsönömet euróban előtörleszhetném-e. Kategorikus nem volt a válasz. Nem volt elég pénzük, mégsem kellett az előtörlesztés, ráadásul "kemény" valutában??? Ki érti ezt?
Bementem a bankomba, szeretnék felvenni Euróban hitelt, amit Euróban törlesztenék. Azt mondták, rendben, beviszem az Eurót, átváltják Forintra, vissza Euróra és már törlesztettem is a részletet. Marge nélkül nem lehet.
Nekem nem azzal van bajom, hogy megengedett a banknak az egyoldalú szerződésmódosítás, hanem az, hogy ugyanez nekem tilos. Tessék egyenlő jogokat biztosítani a feleknek! A törvény előtti egyenlőség alapvető polgári jog.
Mit szólna a bank, ha egy ügyfél egyoldalúan közölné a bank levelében felsorolt okok egyikére hivatkozva, hogy csökkenti befizetéseit?
Abszurd? Ha igen, akkor az ellenkezője is.
Amennyire segíti a fejlődést annyira tudja vissza fogni is.Miért nem lehet meg követelni a bankoktól hogy úgy működjenek mint hazájukban. Nincs egyoldalú szerződés módosítás a hitelestől csak az árfolyam különbözetet kérné amennyivel romlott a forint.Ezek a külföldi bankok az otthonukban elszenvedett veszteséget Magyarországról enyhítik.Meg kéne regulázni bankokat,ha az állam nem teszi lehet,hogy megteszi a nép hogy észhez térjenek a bankok.