Hetilap kereső

Több tízmilliárdos vagyonával ő Magyarország harmadik leggazdagabb embere. A Bige Holding 18 cége közül a salétromsavgyár a legnagyobb Európában. Övé szinte a teljes magyar műtrágyagyártás. Az ötvenéves Bige László pár bútorral települt át a rendszerváltás előtt Erdélyből. Volt kajakedző, kereskedett nercbundával, autógumival, pecsenyebáránnyal. Októberben leállt egyik legértékesebb vállalata, a Péti Nitrogénművek. LAMPÉ ÁGNES riportja.

– Nincs szükségem népszerűségre, sosem akartam ismert lenni – magyarázza Bige László, miért állt rá olyan nehezen a találkozóra.

Otthonába nem mehetünk. Nyíregyházán, panelben lévő irodája nem éppen fényűző.

– Felújítanám, de az önkormányzat mindig új papírokat kér. Bővíteni sem engedték. Azt hiszik, velem tolnak ki, pedig több tíz jó állástól fosztják meg az embereket.

Bige úr erdélyi nemesi család sarja. Szüleitől az átkosban mindent elvettek, családjából, aki tehette, emigrált. Nővére 1968-ban, 18 évesen Hollandiába.

Hősünk kétéves volt, amikor szülei elváltak. Anyja új férjével 1982-ben átköltözött Magyarországra. Fia csak később, 26 évesen, családegyesítés címén kapott kiutazási engedélyt. Egy kamion bútorral érkezett Nagyváradról a Kádár-világba.

– Az első benyomásom az volt, mennyire utálják egymást az emberek. Két forintért megölték volna a másikat. Ez ma sem változott, a nemzeti büszkeség itt ismeretlen.

Dombrádra, az anyjához költözött. Kapott volna állást gyógyszervegyészként, de másképp döntött: 1985-től öt éven át havi 3500 forintért a helyi kajak-kenu szakosztály edzője lett.

Közben üzletelni kezdett: 1986-ban a szomszédasszonyától kapott 27 ezer forint kölcsönnel, anyjával és egy piros Daciával Hollandiába indult. A cél a nővére évfolyamtársának használtruha-kereskedése volt. Pesti nagybátyja kalapüzletébe nagyobb szállítmányra kapott megrendelést.

– Három összepréselt, félmázsás pakkal és hét bála ruhával indultunk haza.

Két út után lestrapált Mercedes mikrobuszra is telt. A tuti fülesek pedig jöttek Hollandiából. Készletnyi télikabát darabját egy guldenért kapta, csak vigye, egy rakás nercbunda kilóját ugyancsak egy guldenért szerezte.
1988-ban az illetékes minisztériumtól külkereskedelmi igazolványt kapott. Nagyobb sebességre kapcsolt.

– Összejöttem egy orosszal, aki narancsot, banánt, paprikát, paradicsomot és használt holland autógumit szállított Murmanszkba. Zsebben hozta a kötegelt dollárt.

Dagadt a vagyon.

– Nagyvárad főutcáján 1990-ben egyik ismerősöm azt mondta, Lacika, csináljunk valamit barterben. Kéne sok autógumi, adnék érte rengeteg pecsenyebárányt.

Egymás markába csaptak. Bige úr három hét alatt húszmilliót kaszált.

– Nem lett nagyobb autóm, se nagyobb házam. A tőkét bankba tettem, hogy később befektessem.
A birkás biznisz mellett Nagyváradról műtrágyát, mosószer- és üvegipari alapanyagot, nátrium-karbonátot, szódát kezdett importálni. Hamarosan kizárólagosságot kapott a gyártól, 1996-ra a vegyiparban ő bonyolította le a legnagyobb forgalmat Románia és Magyarország között.

Bige úr cégének árbevétele 1995-re elérte a kétmilliárd forintot.

A nagy dobás a Tiszamenti Vegyiművek megvásárlása volt.

– Rájöttem, kereskedni nem elég, hiszen ki vagyok szolgáltatva a gyártóknak. Megérkeztek a multik, és gyarmatosították Magyarországot. Mivel nincs affinitásom a politikához, a stílusom sem túl simogató, kapcsolati tőkém pedig nem volt, az újságban néztem meg, mit lehet kapni. 450-500 millióm volt a bankban, és csak a vegyipar jöhetett szóba. Megvehettem volna az Orosházi Üveggyárat, de nem akartam. Akik végül megszerezték, a magyar módit követték: politikai kapcsolatok révén olcsón megkapni, végül külföldieknek eladni. Én ezt el sem tudtam képzelni.

A legjobb ajánlat

Amikor az állam privatizálásra kínálta a Tiszamenti Vegyiműveket, Bige úr pályázatát érvénytelennek minősítették. Nem hagyta magát.

– Újra kiírták, azon sem nyertem. Pedig tudtam, az enyém volt a legjobb ajánlat. De ez Magyarországon kevés. A nyakamra küldtek embereket, megfenyegettek, hogy álljak el a szándékomtól. Csakhogy én Romániából jöttem, ahhoz képest ez itt a béke és a mosoly szigete. Akkor sem tudtak és ma sem tudnak megijeszteni.

Addig kavart, amíg Horn Gyuláig ért a szava. A miniszterelnök pedig harmadjára is kiíratta a pályázatot. Bige úr nyert.
– Azért csak megkeserítették az életünket, alig éltük túl. Pedig ez Magyarország egyetlen kénsav-, foszforsav- és kriolitgyára. Stratégiai szerepe van, mert szinte minden más vegyi üzem bezárt vagy tönkrement.

Bige úr sok más termék mellett 1650 tonna salétromsavat, 3400 tonna műtrágyát gyárt naponta, 13 millió zsákot évente. Másfél ezer embert foglalkoztat. Ugyanennyi a bedolgozója.

Az 57 éves Tiszamenti Vegyiművek úgy kétmilliárdos eredménnyel zárja a 2008-as évet.
A közben szintén megvásárolt Péti Nitrogénműveket Bige úr harmincmilliárdból Európa egyik legkorszerűbb gyárává fejlesztette.

– Magyar tulajdonban lévő termelő vállalat még sosem ruházott be ennyit. Mégsem kaptunk egyetlen forint állami támogatást sem. Külföldinek biztosan járt volna. A magyar idehaza az üzleti szférában az idegenekhez képest másodrendű. Ha idejön egy külföldi cég alelnöke, körbenyalogatják, hátha befektet. Én tizenöt éve teszek milliárdokat a magyar gazdaságba. Hogy nélkülem az országnak nem lenne műtrágyája, és minden mázsát a jelenlegi ár kétszereséért kéne behozni – senkit nem érdekel.

A közelmúltban nagyot fordult a világ. Pár hónapja komoly finanszírozási gondok jelentkeztek a nitrogénművek háza táján, a gyár októberben leállt.

– Nem a rossz gazdálkodás vagy a válság okozta. Az OTP egyik napról a másikra, minden indoklás nélkül a teljes forgóeszköz-finanszírozást kivonta a cégből, kerek 13 milliárdot. Ez nem jelentett volna problémát, csak éppen az OTP elfelejtette levenni a jelzálogot a teljes vagyonunkról. Hiába jogtalan, a bíróság évek múlva dönt. Addig viszont más banktól sem kapunk hitelt, a cég pedig tönkremegy. Ezek szicíliai módszerek.

Üzleti alapon

A kormányzat segítette ki a bajba jutott nitrogénműveket, és kezességet vállalt tízmilliárd forintos hitel felvételéhez. Az ügyletet a gazdasági-, a földművelésügyi- és a pénzügyminiszter közösen bonyolította.

– Megértették, máshonnan lehetetlen pénzt szereznem. Így nemcsak a nitrogénműveket, de azt a kétszázezer gazdálkodót is megsegítették, akinek műtrágya kell a tavaszi munkálatokhoz. Félreértés ne essék: az állam nem adott ingyen semmit. Üzleti alapon vettünk fel hitelt, kamatra. Január végén újraindul a termelés.

Az sem jelent gondot, hogy Bige úr részvényeinek felét a hitel fejében letétbe kellett helyeznie. Ráadásul további 264 millió forintnyit zárolt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság.

– Előkerült ugyanis pár önjelölt tulajdonos a cégemre.

Egyikük arra hivatkozik, a Tiszai Vegyiműveknek 2003-ban nyújtott 200 millió forintos kölcsöne fejében opciót szerzett a nitrogénművek pakettjének felére, ami ezért az övé.

– Röhej, hogy jelentkezik egy számomra ismeretlen ember, hogy a 102 milliárdos céget ötszázmillióért, azaz tíznapi nyereségért megvenné. Mintha egyik nap odamennék önhöz, hogy megveszem a lakását százezer forintért. S ha nem egyezik bele, beadok egy papírt a bíróságra. Hiába jogtalan, törvény szerint védeni kell a vagyont, amit ezért a bírósági letétbe helyez.

Pár éve nagy port vert fel, hogy kilenc országgyűlési képviselő – köztük Hagyó Miklós és Semjén Zsolt – válogatás nélkül trófeás vadakat lőtt ki a lónyai vadaskertben. A 11 milliós számlát a vendéglátó, Bige László állta.

– Nem történt szabálytalanság. Ismerem a parlamenti vadászklub vezetőjét. Meghívtak párszor, én pedig viszonoztam a figyelmességet. Lőttek néhány disznót. És?

Bige úr túltette magát az ügyön. Azóta a lehető legtávolabb tartja magát a politikától. Persze tisztában van vele: a tőke az egyetlen hatalom.

– Pozíció, elnökségi tagságok mégsem vonzanak, politikai ambícióm sincs. Magamnak akarok megfelelni. Arra vagyok büszke, hogy öt gyárat zöldmezős beruházásban építettem fel, a semmiből.

Svájci villa

Saját sorsát intézi ő, az országét tekintve viszont pesszimista.

– Úgy eladósodtunk, ahogy még soha. Ez el is döntötte a következő tíz-húsz évünket. Pedig lenne megoldás. A multik mellett a kis- és közepes vállalkozásokat kellene fejleszteni. Mindegy, mennyibe kerül. Még mindig kevesebb, mint ha új munkahelyeket kellene teremteni. Az állami és önkormányzati kiadásokat pedig a felére kellene csökkenteni. De mindez elképzelhetetlen kiszámítható gazdasági irányvonalak nélkül.

Bármennyire rejtőzködik a nyilvánosság elől, kijutott Bige úrnak a sajtó figyelméből. Írtak Hollywoodba illő, kacsalábon forgó villájáról, helikopterleszállójáról és kerti termálkútjáról.

– Vettem egy üdülőt, amelyen állt egy ócska faház. Lebontattam, a helyére házat építek. A saját pénzemből. Van ugyan helikopterem, de félek repülni. A pénz addig fontos, amíg nincs, sokan megváltoznak tőle. Pedig aki a régi barátaival nem találja a hangot, az sznob idióta. Az építkezésemmel kapcsolatos ügy alatt gondolkodtam el, mi lenne, ha Svájcban élnék. Bejelentkeznék egy kantonba, megmondanák, mennyi adót fizessek, és kész. Itt meg a két párt azon veszekszik a közgyűlésben, építhetek-e házat a saját udvaromon, vagy sem. Nem kell nekem a közélet.
Vadászik, teniszezik inkább, romániai nyaralójába jár. Ott érzi jól magát.