Hetilap kereső

Halász Letícia írása

A szegedi fideszesek szerint az "érzéketlenség és a tiszteletlenség netovábbja", hogy az MSZP önkormányzati átadó ünnepség képében "harsány" választási kampányrendezvényt tart a nemzeti gyásznapon. Mindeközben ugyanaznap Budapesten a fideszes Spaller Endre négyórás, rockzenés, lufis, popcornos, vattacukros kampányzáró nagygyűlést tartott. Más a fideszes mérce Szegeden és Budapesten?

A Szegedi Fidesz Szervezet megkongatta a vészharangot: A nemzeti gyásznapon tartanak harsány kampányrendezvényt a szegedi szocialisták – áll a sajtónak eljuttatott közleményükben.

Nézzük, hogyan tiporják páros lábbal a nemzeti gyászt az elvetemült szegedi szocik:

„Az érzéketlenség és a tiszteletlenség netovábbja, hogy Botka László (MSZP) és Ujhelyi István (MSZP) országgyűlési képviselők a nemzeti gyásznap ellenére tartanak harsány választási kampányrendezvényt szombaton. A hivatalosan önkormányzati átadó ünnepségként közpénzen meghirdetett, és a sajtón kívül közvetlen lakossági telefonhívásokkal is propagált program durván megsérti a nemzeti gyásznap méltóságát, és alapvetően sérti a városban mindazok érzéseit, akik részvétet éreznek a lengyel népet ért hatalmas veszteség miatt. A nemzeti gyásznapra való tekintettel a Fidesz nem vesz részt a programon, hanem a nap szelleméhez méltóan - a lengyel-magyar barátság jegyében -emlékezik a sajnálatos tragédiára” – olvashatjuk a szegedi fideszesek közleményében.

Ne akadjunk fenn a „sajnálatos tragédián” (van örömteli tragédia is?), hanem gondoljuk bele, micsoda vircsaft folyhat ezen a „harsány” önkormányzati átadó ünnepségen, melytől a szegedi Fidesz érzéseiben mélyen megsértve tartózkodik! Hangos nótázás, tömeges, fékevesztett tánc, nyílt színi orgia? Vagy egy szimpla önkormányzati ünnepség is „durván megsérti a nemzeti gyásznap méltóságát”?

Mit szóltak volna a méltóságteljesen emlékező szegedi fideszesek, ha szombat délután – gyásznap! – elvetődtek volna Budapest XIII. kerületébe, ott is Angyalföldre, a Rákos patak partjára, ahol az országban az egyetlen, egyéniben első helyen végzett szocialista képviselőt, Tóth Józsefet szeretné legyőzni a második fordulóban a fideszes Spaller Endre.

Vagy más a fideszes mérce Szegeden és Budapesten, vagy csak Szegedre hirdettek nemzeti gyásznapot és Budapestre nem, mindenesetre a szombati gyásznap délutánjára a Spaller Endre zenés fideszes kampányzáró bulit szervezett. Kihangosítva, hogy az egész környék élvezze a rockot, négy órán keresztül. A gyerekeknek felfújható narancsszín ugrálóvárat hozattak, hasonszín lufikat osztogattak, ingyen járt a popcorn és a vattacukor. Ezt azért az emberek többsége még nemzeti félgyásznak sem nevezné.

Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ez a harsányság fideszes kampányzáró hiszen maga Spaller Endre hirdette így meg a szórólapján. Méghozzá nagygyűlésnek, melyen a fideszes jelölt mellett ott lesz Pataky Attila, Mészöly Kálmán és Kovács „Kokó” István.

Az újságíró úgy döntött, a közértből hazafelé menet megtekinti, mekkora az a nagygyűlés, és fényképezőgéppel megörökíti a hangulatot.

A gyűlés kettőkor kezdődött, de fél négykor, amikor az újságíró odaér, nem nagy. Mondhatni, a napsütötte patakparton játszó, ingyen popcornért és vattacukorért sorban álló gyerekeken és szüleiken, valamint a kutyasétáltatókon és a padon sütkérező nyugdíjasokon kívül nem sokan jöttek el.

Megjelent viszont a politikai pedofília: az ingyen popcorn és vattacukor tövében Orbán Viktor és Spaller Endre képével díszített szórólapok lapulnak, árukapcsolásként kötelezően járnak a csemegéhez. Az újságíró konstatálja: a vattacukor nem narancsszínű, hanem rózsaszín. (Csak nem a Tóth Jóska cserélte ki suttyomban tréfából az ételszínezéket?)

Újabb színfolt: három férfi világoskék sörös dobozokból kortyol. – Mi a Pataky Attilára várunk – közlik jókedvűen, kérdés nélkül. Úgy értesültek, fél öt körül jön. – Lezavar majd egy negyedórás haknit – mondja egyikük, majd sörös derűvel hozzáteszi: – Ja és kampány van, meg kell hallgatni a beszédeket, hogy a következő fordulóban kire kell húzni az ikszet, tessék a Fideszre szavazni!

Az újságíró nem tudja eldönteni, hogy a jókedvű férfi komolyan mondja ezt, vagy ironizál. Egy középkorú hölgy a jelölt kampány-holdudvarából viszont nem hagy kétséget: – Spaller Endrére kell húzni az ikszet! – közli olyan hanghordozással, ahogy a tanító néni szól a nehezebb felfogású nebulóhoz. A három jó hangulatú sörös arrébb vonul, de még visszaszólnak, hogy legközelebb a Tabánban koncertezik Pataky Attila.

Nemzeti vásárfiát is lehet venni. Trikolór karkötők, köztük egy árpádsávos is. Nyilván kerül belőle elő több is a pult alól, ha érkezik az igény. A Nagy-Magyarország autómatrica is csak félig kandikál ki. Csak szordínósan. Csak jelezve, hogy a szélsőségesebb vásárlók is megtalálják a nekik tetsző portékát a Fidesz-bulin. Kitűzők: lyukas zászlók, ilyen meg olyan címerek, sasok, keresztek, turulok. Néha egy-egy szkíta dombormű utánzata. Magyarok Söre. Paprikaőrlemény. (Mitől magyarosabb, mint a többi?) Bakay Kornél-könyv, Kárpátia-CD.

Család válogat a csecsebecsék között. – Én madaras jelvényt szeretnék – mondja a pultot alig felérő kislány. Megkapja. Kitűznek rá egy turult.

Az újságíró megpillantja Dorkát, a házban lakó arany retrivert, mögötte a gazdi fonott kosárral, célirányosan sietnek a közért felé. Az újságíró legszívesebben a föld alá süllyedne. Nem ismeri Dorka gazdijának politikai nézeteit, önmaga miatt zavarja, ha netán azt gondolná róla, élvezkedésből lébecol itt.

Viszont úgy tűnik, elnyerte az árus bizalmát, aki megkéri: – Vigyázna addig a standra, amíg keresek egy mellékhelyiséget? – Majd hozzáteszi: – Most már igen sürgős.

Emberek vagyunk, az újságíró igent mond, csak hozzáteszi, hogy siessen, ha lehet. Ott áll a nemzeti zsuzsuk mögött, egyik kezében fényképezőgép, másikban bevásárlószatyor, és drukkol, nem jöjjön arra ismerős. Az árus tényleg siet.

Egy óra múlva, fél ötkor sűrűsödnek a színpadon az események, éppen maga Spaller szónokol. Ráférne egy beszédtanár. A szöveg annyira közhelyes (nyugdíjak, lakások, rezsi, gyógyszerárak, ellopták, kitalicskázták, hazudtak reggel, éjjel és este (sic!), de majd a Fidesz stb. stb.), hogy csak a „nagygyűlés” résztvevőinek kemény magja figyel rá. Az idézőjel azért, mert a díszvendégek érkezésére szaporodik ugyan valamennyire a résztvevők száma, de nagygyűlésről még mindig túlzás lenne beszélni. Angyalföld nem lehet ellenzékben! – száll a jelszó a lufik és vattacukrok felett.

Apropos, vattacukor: időközben ételfestéket cseréltek, most már narancsszínben nyomatják az ingyen csemegét, a gyerekek szája körül narancssárga ragacsos foltgyűrű.

Mészöly Kálmán lép a színpadra. Nemcsak az ország van bajban, hanem a sport és a futball is – tudjuk meg. Mészöly azt magyarázza, hogy nem szőrős szívű ő a szoci jelölt Tóth Józseffel, üsse kő, ebben a választókerületben akár nyerjen ő, ha már vezet, hadd árválkodjon ott egy szem egyéni mandátumos szoci képviselőként a Parlamentben, de a többi kerületben győzzön a Fidesz!

A hallgatóság figyelmi szintjét jelzi, hogy ez a mondat (fül)csont nélkül átmegy. Mészöly a fideszes Spaller kampányrendezvényén azt mondja, nyerhetne akár a szoci ellenfél is: mindenki ugrál, rágcsál, popcornozik, cseveg, gyerekezik, unokázik, kutyázik, sütkérezik tovább. Mészöly vagy nem gondolta át, vagy – hiszen egész futballista pályafutását a Vasas sportolójaként töltötte – pontosan tudja, hogy itt, a stadion közvetlen közelében nem jó taktika vadul simfelni az echte angyalföldi gyerek Tóth Józsefet az Erdélyből áttelepült Spaller ellenében. – Hajrá Vasas! – így fejezi be mondandóját. Mindeddig ez a mondat váltotta ki a legnagyobb szórványtapsot a közönségből.



És színpadra lép Pataky Attila, akinek a bevezetőjéből megtudjuk, hogy ő sem tud ebben a rezsimben jövőben gondolkodni, maximum egy hónapra előre, és nehezen tudja kifizetni a számláit. (Kevesebb a honor, mint négy vagy nyolc éve?) Azt viszont el kell ismerni, hogy jó showman. Mindjárt közelebb hívja (a nem túl rockos) közönséget a színpadhoz, megszólítja, aktivizálja, énekelteti őket. Tanulhatnának tőle a politikusok.

Az újságírónak ekkor más irányú elfoglaltsága miatt el kellett hagynia a helyszínt, így lemarad a beharangozott Kovács „Kokó” Istvánt helyettesítő V. kerületi polgármester, Rogán Antal performanszáról.

Távoztában sokáig kíséri a dübörgő rockzene és Pataky Attila amúgy kitűnő éneke.

A nemzeti gyásznapon, a nap szelleméhez méltóan – ahogy a szegedi fideszesek mondják.


Spaller Endréről IDE KLIKKELVE olvashat még szórakoztató dolgokat.