Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Végzettsége szerint gépészmérnök, ergonómiai szakmérnök. Két és fél évig volt az Orbán-kormány belgazdasági és energetikai helyettes államtitkára. A Medgyessy-kormány idején a Dunaferr elnök-vezérigazgatójaként készítette elő a vállalat privatizációját, majd a Malévnál látott el hasonló feladatot. Most a Budapesti Erőmű Zrt. vezérigazgató-helyettesi pozícióját cserélte fel a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszteri posztra. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.

Bár helyettes államtitkár volt az Orbán-kormány alatt, a Fidesz most egyenesen alkalmatlannak tartotta a miniszteri posztra.

A kritika valószínűleg nem nekem szólt, hanem egy szemléletmódnak: üzleti alapú gondolkodást képviselek.

A Fidesz idejében mást képviselt?

Az akkori Gazdasági Minisztérium Chikán Attila vezetésével indult. Javítani akartunk az ország versenyképességén, vonzóvá tenni hazai és külföldi befektetők előtt. Másfél év után Matolcsy György vette át a tárcát, más elképzelésekkel. Még egy évig együtt dolgoztunk, aztán elküldtek. Épp a túlzott üzleti szemléletem miatt: ilyen gondolkodásnak nem nagyon van helye egy kormányzati ciklus második felében.

Ezek szerint most mégis helye van, hiszen kinevezték egy évre. Amit – állítólag – az SZDSZ-nek, azon belül is Kóka Jánosnak köszönhet. Bár hírlett az is: eredetileg gazdasági miniszternek javasolta önt.

Nem tudok arról, hogy Kóka János bármilyen irányba „nyomott” volna. Másrészt az első megkeresés is mindjárt erre a tárcára szólt: a minisztérium apparátusát, a hozzá tartozó vállalati kört jól ismerem. Ez pedig gyors cselekvésre ad lehetőséget. Amúgy engem mindig akkor hívnak, amikor baj van. Ha rendeződnek a dolgok, hátrébb kerülök. Egyszer már szeretnék egy kényelmes állást.

Bajnai Gordon talán a Dunaferr vagy a Malév privatizációjánál szerzett érdemeivel indokolta felkérését?

Nem beszéltünk erről. De a miniszterelnök bizonyára tudta rólam: nem hátrálok meg a kihívások elől. Mindig megkérdezem, amikor felkérnek egy pozícióra: mikor mondják majd azt, hogy sikeres vagyok. Bajnai Gordon erre azt válaszolta: akkor, ha eredményesen menedzselem a tárca futó ügyeit a kormány válságkezelő elvei mentén. Ha bebizonyítjuk: lehet úgy kormányozni, hogy megmondjuk, mit fogunk tenni, s azt meg is tesszük. Nem ígéretekkel akarunk kábítani.

Több mint három évtizede vitorlázik...

Pontosítsunk: negyvenegy éve.

Csak egy nyilatkozatra emlékeztetném: „A taktikai sportok sok mindenre megtanítanak. Verseny közben figyelni kell a partnerekre, a szélre, sokszor meg kell változtatni az eredeti elképzelést.” Ez akár politikai „ars poeticája” is lehet.

Mindenre igaz: alkalmazkodás, kompromisszumok nélkül nem lehet előrejutni, célt érni. Persze van egy határ, amelyen túl nem lehet alkut kötni. Ez erkölcsi, etikai kérdés.

Már miniszterjelöltként közölte: az őszinteséget tekinti alapelvnek. Von haus aus?

Igen. A szüleimet tekintem példaképnek. Apám – már nem él – hajlíthatatlan ember volt, aki hetvennyolc évesen is komoly munkakörben dolgozott. Mert mindig szükség van olyanokra, akik nyíltak és kiszámíthatóak. Édesanyám most meg is mondta: nem örül, hogy elvállaltam a pozíciót. Látja a parlamenti közvetítéseket, nyugtalanítja az ottani hangvétel, viselkedés. Én viszont biztos vagyok abban: ha őszinték és átláthatóak leszünk, már azzal nagyot lépünk előre.

Őszintén: liberális vagy baloldali miniszternek tartja magát?

Őszintén: tudható ma, mi a baloldali? Minden oldalról különböző elméletekkel állnak elő a politikusok. Jobboldaliak balos elképzelésekkel próbálnak előzni. Nehéz karakteres ideológiát találni a pártok működésében. Én azt mondom: ha a liberális azt jelenti, hogy a gazdaság körülményeit döntően versenyszerű, piaci modell szerint kell működtetni, akkor liberális vagyok.

Nézzünk egy konkrét kérdést. Bajnai Gordon a gáz- és távhőtámogatások leépítését hirdette meg. Ön távhőtámogatást szorgalmaz – szociális alapon. Még nem egyeztette saját, baloldalinak tetsző programját a kormányfővel?

De. Megmagyarázom, mire gondoltam: nem az energiaárakon keresztül kell szociális támogatást adni. Viszont szociális támogatást lehet nyújtani azoknak, akiknek gondot okoz az energiaszámlák kifizetése. Engedmények helyett az olyan támogatásokat pártolom, amelyek a fogyasztás csökkentése, a takarékosság irányába vezetnek. Miért kapjon az is engedményt, aki gázzal fűti az ellenáramoltatású medencéjét a villájában? Ugyanakkor akinek valóban gondjai vannak az energiaszámla kifizetésével, annak más nehézségei is vannak. Nem tudja alapvető életszükségleteit kielégíteni. Õket segíteni kell. Sajnos egyre több az ilyen szegény ember. Márpedig nem engedhető meg, hogy 2009-ben Európa közepén az emberek létminimum alatt éljenek.

Gyakorlatban miként működhet a szociális energiatámogatás?

Lényege: a támogatást csak energiára lehessen felhasználni, s ott is korlátozott mértékben. Például kártyás órák alkalmazásával biztosítható, hogy a rászorultak az alapvető energiaszükségletüket megkaphassák.
A puszta árcsökkentés nem jár együtt az energiahasználat csökkentésével.

Szakkérdések kapcsán említette: bővíteni kellene a gáz- és távhőár közötti különbséget. Ez mit jelent?

Rosszul idézett a sajtó. Arról beszéltem: a távhő előállításához szükséges gáz ára – a hatósági ármegállapodások miatt – mintegy 10 százalékkal olcsóbb, mint az egyéni fogyasztók gázára. Azaz: ebből a tíz százalék körüli különbségből kell gazdálkodniuk azoknak, akik előállítják, illetve elosztják a hőt. De ennyiből nem lehet üzemeltetni az érintett létesítményeket, tehát magasabb lesz a távhő költsége az egyedi gázfűtéshez képest. Én azt gondolom: ezt az árrést kellene úgy tágítani, hogy a hőenergia-előállítók olcsóbb gázzal tudjanak működni, s alacsonyabb áron tudják adni a távhőt a fogyasztóknak. Persze a lakosság költségei közötti különbségnek más okai is vannak. A technológia hiányosságai miatt az egyéni gázfogyasztó tudja szabályozni az energia-felhasználást, a távhőfogyasztó nem. Továbbá a távfűtéses lakások szigetelésével is gond van, különösen a panelek esetében. Ezek csak nagy költségekkel megoldható problémák.

Van minta. Több nyugat-európai országban a távfűtés igazi sikertörténet.

A legsikeresebbek egyike Dánia, akol kétszer akkora lakást tekintenek átlagnak, mint Magyarországon. Mi ötvenkét négyzetméterrel számolunk, ők százharminccal. Utóbbi fűtési költsége a családi költségvetés három százalékát teszi ki. Magyarországon ez húsz százalék körül van. Arányait tekintve a kisebb lakás fűtése is sokkal nagyobb terhet jelent a családi költségvetésben. Nyugaton nagyobb adóval terhelik azokat, akik nem távfűtéses megoldást választanak: ebből a többletadóból támogatják a távfűtést. Környezet- és városképvédelmi szempontból jobb a távfűtés, hiszen kevesebb a kémény, nem füstöl mindenki jobbra-balra.

Magyarország vállalta: 2010-re az energiafogyasztás 3,6 százalékát biztosítja megújuló energiaforrásból. Miközben Nyugat-Európa átlagosan húsz százalékot vállalt – igaz, 2020-ra. Behozható a lemaradás?

Erre áldozni kell. Ha szélerőműveket építünk, tartalék energiaforrásra is szükség van arra az időre, amikor nem fúj a szél. Vagy a napenergia esetében akkor, ha nem süt a nap. Egyetértek azzal: az alternatív energiaforrásoknak mind nagyobb arányban kell megjelenniük. De tudnunk kell: ezek is növelni fogják az energiaköltségeket.

Mondta: Bajnai Gordon azt várja öntől, hogy a futó ügyeket sikeresen menedzselje. Ehhez az is hozzátartozik: egyáltalán értesüljünk az eredményekről. Márpedig a szocialista kormányzat eddigi kommunikációja nem igazán briliáns.

Szerintem az emberek tudnak arról, hogy új utak épülnek, az elővárosi vasutak számára korszerű motorvonatokat szerzünk be, vagy komoly energiatakarékossági programok indultak. Másfelől azt gondolom: nekünk most inkább dolgoznunk kell, s nem kommunikálni.