Hetilap kereső

Pungor András írása

Mállik a liberális tábor. Az SZDSZ romjain új pártokról álmodnak: ki Kunczéval folytatná, ki ismeretlenekkel, mások vakon játszanak a retkesi kottából. És akadnak szabadúszók, akik rövidesen búcsút intenek a Gizella utcának. A liberális párt parcellái között PUNGOR ANDRÁS bolyongott.

Közel a liberális Armageddon, a végítélet: szabad, pártjától szinte teljesen független hadtestként működik az SZDSZ parlamenti frakciója, emigrált több megyei, városi vezető, köddé váltak a rendszerváltó katonák: nincs már a seregben Konrád György, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Rajk László, Magyar Bálint, Ungár Klára. A Retkes-hívek hiába védekeznek azzal, hogy 5400 liberális párttagból csak 120-an szedték a sátorfájukat – jelentős az emberveszteség.

Vajúdtak a hegyek, nyár végén világra jött a Magyar Bálint, Sándor Klára és Kuncze Gábor nevével fémjelzett Szabadelvű Polgári Egyesület (SZPE). Ungár Klára is bejelentette, új szervezetet alapít, és Fodorról is azt pletykálják, kacérkodik egy alakulat létrehozásával.

Kóka János a Bruck Gábor kampányszakértő által gründolt Szabad Európa Társaság romkocsmás happeningjein vitatja meg, hogy miféle jót importáljunk Európából, és mit adjunk mi a Nyugatnak. És akkor még nem beszéltünk a hivatalos SZDSZ szimpátiáját élvező Liberális Fiatalok Egyesületéről.

Hattyúdal

Söntés mélyén megbúvó vagy onnan már előmerészkedő asztaltársaságokból van tehát bőven.
– Ez már az SZDSZ hattyúdala – legyintenek az elemzők.
– Fáj látni, hova jutottunk. Ha szeletekbe vágunk egy túlérett gyümölcsöt, attól még a különböző szeletek nem lesznek kívánatosak – sóhajt Gulyás József. – Márpedig a különböző kezdeményezések, irányok többsége mögött álló, a párt és a frakció vezetésében vagy a kormányzásban érintett régi elit nem varrhatja Retkes Attiláék nyakába a 2,16 százalékot.
Gulyás nem csatlakozik egyik új formációhoz sem, de az új vezetés mellett sem vállalt szerepet. Már az uniós választás előtt jelezte: hátrébb lép, így később nem vállalt pártelnöki és ügyvivői jelöltséget sem. Akkor azt mondta: a legfontosabb szereplőkből még a kudarc után is hiányzott az SZDSZ újraépítéséhez szükséges önreflexiós képesség, alázat, megegyezési készség.

Mintha Gulyás a senki földjén állna. Nincs egyedül.
– Nem lépek ki, de nem akarok már a politika élvonalában szerepelni. Azon gondolkodom, hogy 2010 után mihez kezdek majd civilként – kesereg egy másik, névtelenséget kérő középen álló.

Az SZDSZ-ben nemcsak a balra húzók és a konzervatívok vagy a polgári jogi harcosok és a piac mindenhatóságában hívők aknázzák egymást. Régóta harcol itt mindenki mindenkivel: az SZDSZ-mainstream Demszkyvel, az öregek és Kóka a Fideszből „gyütt-ment” Fodorral.

– Pártellenzékiként addig fúrta az SZDSZ hajóját, amíg átvehette a süllyedő szervezetet – vádolnak a Fodor-ellenesek.
– Az elmúlt tíz év hibái vezettek idáig – ütnek vissza a fodoristák.
– Lépjenek ki a frakcióból azok, akik máshova tartanak – kiált a retkesi tábor. Fodort állítják példának. Ő legalább visszaadta a mandátumát, segítve ezzel az új elnököt.
– 2006-ban egyéniben több voksot hoztunk az SZDSZ-nek, mint amennyit a párt gereblyézett össze – vágnak vissza ellenlábasaik.

Nagy a hangzavar.

– Ember nem tudja most megmondani: mi is az SZDSZ – nyilatkozta Bőhm András korábban a 168 Órának.
Tegyünk rá kísérletet: egy kisgazdásodó szervezet. Vannak, akik visszaadták a tagkönyvüket (Magyar Bálint), illetve olyanok is, akik tagok maradtak, de elfordultak a fősodortól (Kóka János).

Az anyahajó

Hogy mégis pontosan hány pártra szakadhatnak a szabad demokraták? Legalább háromra.

Indul a választásokon a liberálisok anyahajója, az SZDSZ. Az ott maradtak megtisztulást hirdettek, parlamenti helyeket remélnek. Az új vezető, a zenekritikus Retkes Attila szerint csak egyetlen liberális párt létezik Magyarországon. Az övé.

– Érdeklődéssel figyelem az új szerveződéseket. Vannak köztük olyanok, amelyek komolyan gondolkodnak azon, hogyan lehet a liberalizmust elfogadtatni, illetve megújítani. Ilyen például a Liberális Fiatalok Egyesülete – nyilatkozza lapunknak Retkes.

Új középerő

Szerinte Ungár Klára balos szervezete nem gyengíti az SZDSZ helyzetét, hiszen a szélsőjobb előretörése idején szükség van antirasszista tömörülésekre. De az elnök nincs jó véleménnyel Kunczéék egyesületéről. (Nem csoda: a nagy nevek miatt ez lehet a Retkes-féle SZDSZ legfőbb konkurense.) A pártelnök viszont állítja: az SZPE vezetői részesei voltak annak a folyamatnak, amelynek során az SZDSZ népszerűtlenné vált.

Sándor Klára, az egyesület ügyvezető elnöke a fejét csóválja:
– Az SZDSZ eddig egyszer volt a mostanihoz hasonlóan mélyen, amikor Retkes patrónusa, Demszky Gábor vezette. Utána Kuncze támasztotta föl a pártot, és juttatta a parlamentbe 2002-ben. Aztán 2006-ban újra, valamivel még növelve is a támogatók számát. Persze elképzelések, program és emberek híján Retkesnek nem maradt más, mint a vagdalkozás és a sárdobálás.

Szerinte már a júniusi EP-választás előtt látszott, hogy igazán csak a jobboldalon léteznek pártok. Szétesett az MSZP, az SZDSZ-ből pedig nem kérnek a választók. Úgy látja, a legnagyobb űr a politikai középen látható.

– Az elmúlt húsz évben még soha nem volt olyan párt, amelyik kifejezetten a középen állókat és a polgári középréteget képviselte volna – elemez Sándor Klára.

Egyesületi társa, Magyar Bálint korábban a Népszabadságban arról írt, hogy „új középerőre lenne szükség”, „a racionális diskurzus képviselőinek kellő súllyal kellene megjelenniük a színen”. Politikai együttműködést javasolt az MDF-fel.
– Továbbra is nyitottak vagyunk erre, bár a demokrata fórum részéről nem ezt tapasztaljuk – mondja Sándor Klára.
– A polgári közepet leginkább egy összefogás tudná megszólítani. Ha erre mások nem hajlandók, egyedül is megtesszük – nyilatkozza Magyar a 168 Órának.

A Kunczéval megerősített, egyelőre több száz főt számláló egyesület programja már készül, ezenkívül törvényjavaslatokat készítenek a gyülekezési joggal, a szólásszabadsággal, a bürokrácia leépítésével kapcsolatosan. Állítják, szép számmal vannak híveik: híres művészek, tudósok, sportolók.

Potyautasok

Retkes hívei szerint viszont az egyesület tagjai csupán potyautasok szeretnének lenni az MSZP választási listáján.
– Meddig érdekli még a médiát a név nélküli senkik hazudozása? Ha ez lenne a szándékunk, ahhoz nem kellene pártot alapítanunk – cáfol Sándor Klára.

A középen állók is legyintenek a vádra: a fogyatkozó MSZP-nek nem lesznek kiadható helyei a választási listán.

A harmadik liberális pártot várhatóan egy másik Klára hozza létre. Ungár, a Fidesz egyik alapítója, aki Orbán miatt a kilencvenes évek elején Fodorral együtt „menekült” a liberálisokhoz. Már hónapok óta pártonkívüli.

– Egy szociális, társadalmi kérdésekre érzékeny, baloldalon politizáló, be- és elfogadó, antirasszista pártot szervezünk – mondja Ungár.

A szervezet neve egyelőre titok, nehogy néhány gáncsoskodni akaró „lenyúlja”. Késő ősszel lépnek a reflektorok elé, addig programot, honlapot készítenek. Ungár szerint az SZDSZ egykori nagy neveit: Fodort, Kókát, Magyart, Kunczét nem találjuk majd a tagok között.

– Másfél millió embernek nincs pártja Magyarországon! Nem működnek az állami funkciók. Súlyos problémák vannak az oktatással, az egészségüggyel, a szociális ellátásokkal és a joggyakorlattal. Szélsőjobbra tolódik az ország. A választók eltiltották az SZDSZ-t és az MSZP-t a közügyek gyakorlásától – magyarázza a párttá alakulás motivációit Ungár. Ígéri, jövőre indulnak a választásokon.

A negyedik liberális pártot a pletykák Fodorhoz kötik. Bár az SZDSZ volt elnökét nem sikerült utolérnünk, több forrásunk is cáfol: ő egyelőre hátrább lépett a politikától.

– Legfeljebb egy civil, jogvédő szervezetet hoz létre, de Gyurcsányhoz hasonlóan egy ideig nem szerepel a politika élvonalában – súgja több bennfentes.

Érdekes Kóka János helyzete. Sem Retkeshez, sem Kunczéhoz, sem Ungár Klárához nem köthető, mégis ő vezeti a liberálisok nagy médiamegjelenést biztosító parlamenti frakcióját. Azt tartják róla, a költségvetés megszavazásakor jó szolgálatot tehet az MSZP-nek. Információink szerint a friss házas, épp nászutazó Kóka 2010-ig nem alapít új szervezetet.

Nagyok és kicsik

Jövőre ki maradhat talpon a nagy liberális tolongásban?

A parlamenten kívüli erők közül eddig csak a MIÉP-nek sikerült – neki is csak másodszorra – önállóan bejutnia az Országgyűlésbe. Jövőre a Jobbik lehet esélyes erre, mivel egy fegyvertényt már maga mögött tudhat: képviselőket küldött az uniós parlamentbe.

A liberális újrakezdőknek azonban kevés idejük van a felkészülésre, a régi-új csoportok egymástól vesznek el szavazatokat. Nehezíti helyzetüket, hogy a kampányban az Országgyűlés nagy pártjai blokkolni fogják a kicsik programját, könnyű lenyúlni a másik szlogenjeit.

Ráadásul a parlamentbe jutáshoz pénz kell, sok. Infrastruktúrával, állami támogatással a liberális csoportosulások közül csak a Retkes-féle rendelkezik. Az viszont könnyen rajtaveszthet a pártelnevezésen, a másod- és harmadvonalbeli politikusokon.

Kunczénak is megvan a keresztje. Még ha sikerül is magával vinnie a liberálisok korábbi szponzorait, leendő pártjában túl sokan lesznek azok, akiknek összefonódott a neve az egészségügyi reform és a sorozatos kormányzati kerékkötések miatt kiátkozott, pökhendinek tartott SZDSZ-szel.

Ungár Kláráék mozgalma pedig csak az ismertségért küzdhet a választásokon. A liberális gyökerű, zöldpártként is számon tartott Lehet Más a Politika (LMP) is csak ebben mérhette a sikert az uniós választásokon.

Vakszerencse

Eddig a hezitálók mindig megosztották a szavazatukat: főként a „nagyokra” (Fidesz, MSZP) voksoltak. A Jobbik előretörése viszont mobilizálhatja mindkét párt rejtett, de elbizonytalanodott szimpatizánsait, főleg azokat, akik kiábrándultak belőlük.

Így szövetségesek nélkül nem sokra mennek a liberális csoportok. Jelenleg elképzelhetetlen, hogy a vezéreik egy asztalhoz üljenek. Máshonnan kell bajtársakat lízingelniük. Kézenfekvő lenne az LMP-vel szövetkezni, de az uniós választásokra aktivizálódó új pártot csak távolról méregetik. Hol túl balosnak, hol túl jobbosnak tartják. Így csak saját erejükben, az MDF-fel való választási szövetségben, esetleg a civilekben bízhatnak.

De leginkább a vakszerencsében.