2012. február 9. csütörtök - Abigél, Alex. Holnapi névnap: Elvira
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Pénzzavarban a felsőoktatás
Fotók: Mester Anett
Képeink a HÖOK budapesti tiltakozó demonstrációján készültek
2012. február 9. 09:04
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
További cikkeink
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hát milyen országban élünk?
piréz
-
2012.02.09 20:27
A Jobbik Európába
[0]
-
2012.02.09 20:18
Orbán a király !
[0]
-
2012.02.09 20:09
MALÉV: The End?
[0]
-
2012.02.09 20:07
A jövő emlékei
Qkory
-
2012.02.09 19:57
Hogy mik vannak...
kykicz
-
2012.02.09 19:56
A MALÉV megmentése
Li Taj-po
-
2012.02.09 19:56
Az EU és a magyar vir(t)us
piréz
-
2012.02.09 19:49
Társalgó, 2012. február
nonest
-
2012.02.09 19:37
alakul a magyar jövő
straca
-
2012.02.09 19:02
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Vasárnap, 2010. május 30. 16:57
D. K.
írása
Beszélgetés Dr. Kopp Máriával
A médiához fordul a Népesedési Kerekasztal
A médiatörvény alapelvei közé kerüljön be, hogy a műsorszolgáltatás nem irányulhat a családok, a házasság intézményének megsértésére – többek között ezt is javasolta nemrég a Népesedési Kerekasztal a fogyatkozó népességszám megakadályozására. A sajtóban különféleképpen fogadták a hírt.
Az egyik lap úgy értelmezte, hogy hamarosan korhatáros karika kerülhet a „családellenes” filmekre is, a másik elégedetten így nyugtázta: Vége a rombolásnak, törvényi védelmet kaphatnak a családok. Hogy mi is a Népesedési Kerekasztal 8. munkacsoportjának a célja, hogyan szeretné megnyerni vagy netán szabályozni a médiát – minderről Dr. Kopp Máriát, a Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, Népesedési Kerekasztal fő szervezőjét kérdeztük.
Gondolják, hogy médiaszabályozással befolyásolni lehet a családok sorsát?
– A munkacsoport azzal foglalkozik, hogyan lehet a társadalmi hangulatot úgy alakítani, hogy a gyermeket vállaló családok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Hogy a társadalmi közhangulat ne olyan mintákat sugalljon, amelyek árthatnak az emberi együttélésünk alapvető törvényszerűségeinek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a médiában dolgozók nagyon is érzik a saját életükön, hogy mennyire fontos volna, hogy a társadalom segítse a gyermeket vállaló fiatalokat, a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. Ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk, főleg a reklámokban vagy a kereskedelmi adókon, hogy hamis képet mutatnak a fiataloknak az életről. Szeretnénk egy hálózatot létrehozni azokból a médiában dolgozó szakemberekből, akik megértik ennek a kérdéskörnek a fontosságát, és igyekszenek reális képet bemutatni a gyermekvállalásról, a családról és ennek az objektív értékeiről.
A reklámokat a reklámtörvény szabályozza, nem hinném, hogy azon ilyen szempontból is lehetne változtatni.
– A reklámtörvény például igen szigorúan rendelkezik a dohánytermékek vagy az alkohol reklámjáról. Ugyanúgy elő kellene írni, hogy ne mutassák be hamis színben az emberi személyiség számára ugyanennyire káros jelenségeket. Már minden nagy, hosszú távú követéses vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy a férfiak esetében két és félszer, a nőknél kétszer nagyobb valószínűsége van annak, hogy megélik a 65. évüket azok, akik házasságban élnek, mint akik magányosok. Mindezek tudatában nagyon komoly károkat okozhat, ha a reklámok fogékony korban lévő gyerekeknek vagy fiataloknak olyan képet mutatnak be, amelyik a társas kapcsolatok vagy a gyermekvállalás értékét próbálják aláásni.
Nem akarom a reklámokat védeni, mert néhány üdítő, szellemes kivételtől eltekintve a többségük meglehetősen primitív. De nem hinném, hogy ekkora hatást gyakorolnának a családalapítási kedvre.
– Ez nem hit kérdése. Sajnos én orvos és pszichológus vagyok, ezért pontosan tudom, hogy a pszichológiában micsoda fantasztikus módszereket dolgoztak ki arra, hogy tudat alatt befolyásolják az embereket, különösen a gyerekeket. Aki ezekről a módszerekről nem tanult, fel sem tudja fogni, hogy mennyire hatása alatt vagyunk mindannak, amivel sajnos körülvesz minket a mai világ. Nagyon fontos volna, hogy a közszolgálati média értékeiben is a közt szolgálja – reális ábrázolással, természetesen. Szó sincs arról, hogy valamiféle idealizált képet mutassanak be. De ne állítsák be például úgy, hogy a válás az valamilyen könnyed váltás, ami az embernek jót tesz. Van olyan helyzet, amikor nem lehet más megoldást találni. De sokkal fontosabb volna, bemutassák, hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat, megoldani a nehézségeket.
A konfliktusmegoldást az ember elsősorban, otthon, a családban sajátítja el. Ha ott nem sikerül, akkor hosszas pszichés fejlődés után, sokszor szakember segítségével. Szerintem nem a reklám az oka, ha valaki nem alapít családot, hanem talán épp egy otthonról hozott rossz kapcsolatépítési minta.
– Nyilvánvaló, hogy elsősorban a családon belül tanuljuk meg az ilyesmit, és egy rossz mintával a család rengeteget árthat. De ha azt nézzük, hogy a mai világban mik hatnak a fiatalokra, akkor azt látjuk, hogy az agyonhajszolt szülők, akik este éppen csak beesnek az ágyba, bizony elég keveset tudnak adni a gyereknek, miközben ő folyamatosan él az őt körülvevő virtuális világban.
Ez tény, de nem látom, hol lehet ezen a médiában segíteni. A reklámok is nemzetköziek. De ha mondana példát, hogy mely reklámok azok, amelyek kifejezetten családellenesek, jobban megérteném.
– Amit mi szeretnénk, az éppen ennek a fordítottja. Nem kipécézni egy-egy reklámot, hanem a jót reklámozni. Pályázatot szeretnénk kiírni, hogy jelenjenek meg példák a médiában arra, hogyan lehet a társas kapcsolatokat építeni, hisz mindez a mai világban egyáltalán nem nyilvánvaló, mintát sem kapnak erre a fiatalok. Úgy látom, a média egy részében nagy a fogadókészség erre. Jó lenne, ha ismét lennének olyan szappanoperák, mint régen például a Szabó család volt, amit mindenki boldogan hallgatott, és egy jó, természetes családot mutatott. Ma már ilyesmit kevesebbszer látni-hallani. Vannak azért jó példák, ezekre egyébként vevők is az emberek. Már a hollywoodi filmgyártás is felismerte, hogy a legjobb reklám a gyerek és a gyerekkel való jó kapcsolat, úgyhogy most sorozatban hozzák kis az ilyesfajta filmeket.
Bevallom, nem nagyon ismerem a szappanoperákat, de így felületesen nézve úgy tűnik, hogy a többségében család szerepel.
– Csak nagyon sok bennük a válás. Úgy tudom, hogy a valóságshow-knak is hihetetlen komoly romboló hatása van.
De hinném, hogy specifikusan a családra nézve romboló hatásúak, inkább úgy mondhatni: sok műsor általában az emberi méltóságot rombolja.
– Ez így van. Nem véletlenül vannak reklámok, azért csinálják, fektetnek bele óriási pénzeket, mert a reklámokkal szinte mindent el lehet adni. Kérdem: miért ne lehetne eladni ily módon az embereknek az értékeket, akárha amit mond, az emberi méltóságot? Hiszen ma sokkal nagyobb hatása van egy ember személyiségfejlődésére a televízió, mint az őt körülvevő tényleges világ. A régi meséknek nagyon komoly személyiségformáló szerepe volt. A megbeszéléseinkre meghívott meseterapeuták elmondták, hogy a televízióban látható mai mesék többsége másféleképpen hat, mint az emberiségnek azon ősi bölcsességei, melyek a régi mesékben szerepelnek. A régi mesékben végül is a jó győz nagy nehézségek árán, komoly próbákat kell kiállnia annak, aki a kitűzött célt el akarja érni. Ez bizony nagyon hat egy gyereknek a korai fejlődésére, nem szólva arról, hogy mennyire fontos és jó lenne, ha gondolnának arra is, hogy ne kész képeket kapjon, hanem a szülők meséljenek neki.
Igen, de ismét családfüggő. Nem a tévéműsortól függ, hogy leülnek-e mesét olvasni a gyerekeknek. Én nem tudok olyan gyermekeknek szóló filmről, amelyik a rossz győzelmével végződik, még a kereskedelmi tévék műsorán sem.
– No de elég sok agresszivitás van a mostani gyermekfilmekben. Nekem régen voltak kicsik a gyerekeim, én csak a terapeutáktól hallottam, hogy kutya-macska harcol, veszekszenek, másfajta világ, mint amikor a királyfinak el kellett nyernie a királylány kezét, miközben ki tudja hány próbát állt ki, és megmentette az országot. Sok amerikai filmben megvan ez a meseelem ma is, de éppen a gyerekmesék között ritka. Az a megdöbbentő Magyarországon, hogy az emberek többségének határozottan jók az értékelvárásai, ennek ellenére nagyon sok szempontból a legrosszabb helyzetben vagyunk, hiszen itt születik meg a legkevesebb kívánt, tervezett gyerek, és most már a házasságok több mint a fele válással végződik, amiről azért mindenki tudja, hogy nagyon nem jó így. A célunk az, hogy rájöjjünk, hogyan lehetne ezen változtatni, és ebben milyen szerepe lehet a médiában dolgozóknak.
Egyébként nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is hasonlóak a trendek.
– De azért nagy különbségek vannak. Az Egyesült Államokban pedig igencsak próbálnak tenni a negatív tendenciák ellen.
Én csak úgy gondolom, hogy attól nem válik el senki, mert olyan filmeket lát, amelyben válás van. És attól nem tud jól, boldogan élni valaki, nem tud jól nevelni, mert olyan filmet lát, amelyben családok vannak.
– Ez nem így van. Ha valaki azt hiszi, hogy attól lesz boldog, amit a filmek, reklámok sugallnak, hogy csak a pénz és a hírnév számít, hogy természetesnek tartja, hogy lecseréli a megunt partnerét, miközben a valóságban pontosan az ellenkezője az, amitől az ember egészségesebb és boldogabb lesz – akkor előbb-utóbb csalódni fog. A reklámpszichológiának nagyon jól kidolgozott módszerei vannak arra, hogyan lehet elérni: az ember azt higgye, attól boldogabb lesz, hogyha rohan és megveszi a reklámozott a dolgokat.
Ugyanaz a reklámpszichológia erősen operál az idilli család bemutatásával is. Fitt és deres halántékú nagyszülők, sportos apu és ránctalan anyu valamint bűbájos gyermekek majszolják a képernyőn, azt a terméket, ami megvédi a család egészségét. Göndör csemete kacag a játékszeren: tanulj, cseperedj, zúgja a reklám, az a szülő, akinek meg nincs pénze megvenni mindezt, süllyedjen el szégyenében: hát hogyan fog felnőni a gyermeke enélkül?
– Ezért mondom azt, hogy reális képet kell mutatni. Az aztán a legsötétebb manipuláció, amikor úgy akarnak nekünk eladni mindenféle bóvlit, hogy közben bevonnak ezekkel az érzelmi motívumokkal, amelyek az emberre a legmélyebben hatnak. Itt szó sincs arról, hogy bármivel túllépnénk azon, többet követelnénk, mint ami egy médiatörvény vagy egy reklámtörvény hatásköre. A lényeg: az emberi kapcsolatok. Az emberi kapcsolatok építésének egy teljesen új világa alakult ki a 20. század második felében, és ez a világ alakul a mi századunkban is. Erre az új világra egyáltalán nem készülnek fel a fiatalok. Nekem van olyan kurzusom, amelyre orvostanhallgatók járnak. Azt mondják, az életben nem hallottak arról, hogy lehet egy kapcsolatot megőrizni, pedig hát mindenki arra vágyna.
Gondolják, hogy médiaszabályozással befolyásolni lehet a családok sorsát?
– A munkacsoport azzal foglalkozik, hogyan lehet a társadalmi hangulatot úgy alakítani, hogy a gyermeket vállaló családok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Hogy a társadalmi közhangulat ne olyan mintákat sugalljon, amelyek árthatnak az emberi együttélésünk alapvető törvényszerűségeinek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a médiában dolgozók nagyon is érzik a saját életükön, hogy mennyire fontos volna, hogy a társadalom segítse a gyermeket vállaló fiatalokat, a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. Ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk, főleg a reklámokban vagy a kereskedelmi adókon, hogy hamis képet mutatnak a fiataloknak az életről. Szeretnénk egy hálózatot létrehozni azokból a médiában dolgozó szakemberekből, akik megértik ennek a kérdéskörnek a fontosságát, és igyekszenek reális képet bemutatni a gyermekvállalásról, a családról és ennek az objektív értékeiről.
A reklámokat a reklámtörvény szabályozza, nem hinném, hogy azon ilyen szempontból is lehetne változtatni.
Forrás: epa.oszk.hu
Dr. Kopp Mária
Nem akarom a reklámokat védeni, mert néhány üdítő, szellemes kivételtől eltekintve a többségük meglehetősen primitív. De nem hinném, hogy ekkora hatást gyakorolnának a családalapítási kedvre.
– Ez nem hit kérdése. Sajnos én orvos és pszichológus vagyok, ezért pontosan tudom, hogy a pszichológiában micsoda fantasztikus módszereket dolgoztak ki arra, hogy tudat alatt befolyásolják az embereket, különösen a gyerekeket. Aki ezekről a módszerekről nem tanult, fel sem tudja fogni, hogy mennyire hatása alatt vagyunk mindannak, amivel sajnos körülvesz minket a mai világ. Nagyon fontos volna, hogy a közszolgálati média értékeiben is a közt szolgálja – reális ábrázolással, természetesen. Szó sincs arról, hogy valamiféle idealizált képet mutassanak be. De ne állítsák be például úgy, hogy a válás az valamilyen könnyed váltás, ami az embernek jót tesz. Van olyan helyzet, amikor nem lehet más megoldást találni. De sokkal fontosabb volna, bemutassák, hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat, megoldani a nehézségeket.
A konfliktusmegoldást az ember elsősorban, otthon, a családban sajátítja el. Ha ott nem sikerül, akkor hosszas pszichés fejlődés után, sokszor szakember segítségével. Szerintem nem a reklám az oka, ha valaki nem alapít családot, hanem talán épp egy otthonról hozott rossz kapcsolatépítési minta.
– Nyilvánvaló, hogy elsősorban a családon belül tanuljuk meg az ilyesmit, és egy rossz mintával a család rengeteget árthat. De ha azt nézzük, hogy a mai világban mik hatnak a fiatalokra, akkor azt látjuk, hogy az agyonhajszolt szülők, akik este éppen csak beesnek az ágyba, bizony elég keveset tudnak adni a gyereknek, miközben ő folyamatosan él az őt körülvevő virtuális világban.
Ez tény, de nem látom, hol lehet ezen a médiában segíteni. A reklámok is nemzetköziek. De ha mondana példát, hogy mely reklámok azok, amelyek kifejezetten családellenesek, jobban megérteném.
– Amit mi szeretnénk, az éppen ennek a fordítottja. Nem kipécézni egy-egy reklámot, hanem a jót reklámozni. Pályázatot szeretnénk kiírni, hogy jelenjenek meg példák a médiában arra, hogyan lehet a társas kapcsolatokat építeni, hisz mindez a mai világban egyáltalán nem nyilvánvaló, mintát sem kapnak erre a fiatalok. Úgy látom, a média egy részében nagy a fogadókészség erre. Jó lenne, ha ismét lennének olyan szappanoperák, mint régen például a Szabó család volt, amit mindenki boldogan hallgatott, és egy jó, természetes családot mutatott. Ma már ilyesmit kevesebbszer látni-hallani. Vannak azért jó példák, ezekre egyébként vevők is az emberek. Már a hollywoodi filmgyártás is felismerte, hogy a legjobb reklám a gyerek és a gyerekkel való jó kapcsolat, úgyhogy most sorozatban hozzák kis az ilyesfajta filmeket.
Bevallom, nem nagyon ismerem a szappanoperákat, de így felületesen nézve úgy tűnik, hogy a többségében család szerepel.
– Csak nagyon sok bennük a válás. Úgy tudom, hogy a valóságshow-knak is hihetetlen komoly romboló hatása van.
De hinném, hogy specifikusan a családra nézve romboló hatásúak, inkább úgy mondhatni: sok műsor általában az emberi méltóságot rombolja.
– Ez így van. Nem véletlenül vannak reklámok, azért csinálják, fektetnek bele óriási pénzeket, mert a reklámokkal szinte mindent el lehet adni. Kérdem: miért ne lehetne eladni ily módon az embereknek az értékeket, akárha amit mond, az emberi méltóságot? Hiszen ma sokkal nagyobb hatása van egy ember személyiségfejlődésére a televízió, mint az őt körülvevő tényleges világ. A régi meséknek nagyon komoly személyiségformáló szerepe volt. A megbeszéléseinkre meghívott meseterapeuták elmondták, hogy a televízióban látható mai mesék többsége másféleképpen hat, mint az emberiségnek azon ősi bölcsességei, melyek a régi mesékben szerepelnek. A régi mesékben végül is a jó győz nagy nehézségek árán, komoly próbákat kell kiállnia annak, aki a kitűzött célt el akarja érni. Ez bizony nagyon hat egy gyereknek a korai fejlődésére, nem szólva arról, hogy mennyire fontos és jó lenne, ha gondolnának arra is, hogy ne kész képeket kapjon, hanem a szülők meséljenek neki.
Igen, de ismét családfüggő. Nem a tévéműsortól függ, hogy leülnek-e mesét olvasni a gyerekeknek. Én nem tudok olyan gyermekeknek szóló filmről, amelyik a rossz győzelmével végződik, még a kereskedelmi tévék műsorán sem.
– No de elég sok agresszivitás van a mostani gyermekfilmekben. Nekem régen voltak kicsik a gyerekeim, én csak a terapeutáktól hallottam, hogy kutya-macska harcol, veszekszenek, másfajta világ, mint amikor a királyfinak el kellett nyernie a királylány kezét, miközben ki tudja hány próbát állt ki, és megmentette az országot. Sok amerikai filmben megvan ez a meseelem ma is, de éppen a gyerekmesék között ritka. Az a megdöbbentő Magyarországon, hogy az emberek többségének határozottan jók az értékelvárásai, ennek ellenére nagyon sok szempontból a legrosszabb helyzetben vagyunk, hiszen itt születik meg a legkevesebb kívánt, tervezett gyerek, és most már a házasságok több mint a fele válással végződik, amiről azért mindenki tudja, hogy nagyon nem jó így. A célunk az, hogy rájöjjünk, hogyan lehetne ezen változtatni, és ebben milyen szerepe lehet a médiában dolgozóknak.
Egyébként nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is hasonlóak a trendek.
– De azért nagy különbségek vannak. Az Egyesült Államokban pedig igencsak próbálnak tenni a negatív tendenciák ellen.
Én csak úgy gondolom, hogy attól nem válik el senki, mert olyan filmeket lát, amelyben válás van. És attól nem tud jól, boldogan élni valaki, nem tud jól nevelni, mert olyan filmet lát, amelyben családok vannak.
– Ez nem így van. Ha valaki azt hiszi, hogy attól lesz boldog, amit a filmek, reklámok sugallnak, hogy csak a pénz és a hírnév számít, hogy természetesnek tartja, hogy lecseréli a megunt partnerét, miközben a valóságban pontosan az ellenkezője az, amitől az ember egészségesebb és boldogabb lesz – akkor előbb-utóbb csalódni fog. A reklámpszichológiának nagyon jól kidolgozott módszerei vannak arra, hogyan lehet elérni: az ember azt higgye, attól boldogabb lesz, hogyha rohan és megveszi a reklámozott a dolgokat.
Ugyanaz a reklámpszichológia erősen operál az idilli család bemutatásával is. Fitt és deres halántékú nagyszülők, sportos apu és ránctalan anyu valamint bűbájos gyermekek majszolják a képernyőn, azt a terméket, ami megvédi a család egészségét. Göndör csemete kacag a játékszeren: tanulj, cseperedj, zúgja a reklám, az a szülő, akinek meg nincs pénze megvenni mindezt, süllyedjen el szégyenében: hát hogyan fog felnőni a gyermeke enélkül?
– Ezért mondom azt, hogy reális képet kell mutatni. Az aztán a legsötétebb manipuláció, amikor úgy akarnak nekünk eladni mindenféle bóvlit, hogy közben bevonnak ezekkel az érzelmi motívumokkal, amelyek az emberre a legmélyebben hatnak. Itt szó sincs arról, hogy bármivel túllépnénk azon, többet követelnénk, mint ami egy médiatörvény vagy egy reklámtörvény hatásköre. A lényeg: az emberi kapcsolatok. Az emberi kapcsolatok építésének egy teljesen új világa alakult ki a 20. század második felében, és ez a világ alakul a mi századunkban is. Erre az új világra egyáltalán nem készülnek fel a fiatalok. Nekem van olyan kurzusom, amelyre orvostanhallgatók járnak. Azt mondják, az életben nem hallottak arról, hogy lehet egy kapcsolatot megőrizni, pedig hát mindenki arra vágyna.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 13 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Mi nem is ezen a gagyin nőttünk fel Laszlo1. Sajnos a környezetemben rengeteg 20 évest ismerek, fiúkat, lányokat akiknek a playmate-életmód az elképzelésük az életről, ahogy Nagynepappe is írja. Nem mintha sok köze lenne a népesedéshez, a társadalmi jelenségeknek csak egy aspektusa a média. Mondjuk ezt a kerekasztal is tudhatná. Nem is csak megélhetési gondok állnak a háttérben, a népességfogyás, -öregedés a nyugati fejlett civilizációk jelensége. Változik a világ. Akkor is, ha egyesek tiltásokkal, szabályozásokkal meg akarják állítani az időt.
Szép ez a Népesedési Kerekasztal!A család szentségét nem a reklámoktól kellene elsősorban félteniük.Biztonság, munka, nyugalom kell elsősorban.
Lehet,hogy sokan vagyunk olyan őskövületek, akik tudjuk, hogy a családban a problémákat megértéssel, megbocsátással, és megbocsáttatással lehet csak kezelni.Bizony nem mindig a kedves arcát látjuk a házasfelünknek, nem mindig helyesen cselekszenek azok a büdös kölkök.
Soha nem a TV-ben látott, főleg nem a reklámok által sugallt módon próbáltuk megoldani a gondokat. Elég volt hozzá némi józan ész, és sok szeretet.
Merem ezt azért írni, mert közel 35 éve vagyok házas, gyermekeink és unokáink vannak, akikkel az együttlét a legnagyobb boldogság számunkra.
Kedves nézőink! Ha már ennyire mélyen bele kíván nyúlni a politika (mert ne legyenek kétségeink: ez is politika, tök mindegy milyen "társadalmi", "civil", stb. jelzőt aggatunk rá) a média "látványvilágába", akkor hadd tegyek én is egy szuper javaslatot!:-) Van ugye még gy szabad sarok a képernyőn - jobb felső sarokban a csatorna logója, jobb alsó sarokban a korhatárcímke, bal felső sarokban valamilyen promóciós, "izgő-mozgó" jel, ez az általános trend - ami a legtöbb csatorna esetében a bal alsó sarok. Oda elférne még valami, mondjuk lehetne általánosan elfogadott pozitív életvezetési jelképeket (kereszt, kehely, vöröskereszt, adományszámla száma, karitatív szervezet logója, egészségesnek deklarált termékek emblémája, rövid szövegek, stb.) elhelyezni, ezzel is úgymond befolyásolva a "buta-szingli-felelőtlen-nemakaró-nemzőképesdenemnemző-családotnemlapító-karrierista-ésígytovább nézőket. Aztán lenne csak itt hirtelen kézivezérelt népszaporulat! Én meg olvasgatom tovább az interneten az ilyen riportcikkeket, hogy miért vagyok én hülye, és mit (mindent) csinálok rosszul az életben. Pusszantás minden okos tudósnak! (Hofi után szabadon). :D
tramini
A gyermekvállaláshoz alkalmas szülők is kellenének. Olyanok, akiknek van idejük, türelmük az egy v. két gyereknél többre is. De vannak emberek, akik az egyszem gyermeküket sem képesek terelgetni a kellő gondossággal, figyelemmel (és alázattal). Ha van munka, akkor azért fáradt sok szülő már a gyermekneveléshez, ha nincs, akkor meg azért frusztrált...
Illetve sokan éppen a rossz választásaik miatt képtelenek arra, hogy az életüket úgy éljék, az jó legyen mind a gyermekeik, mind pedig önmaguk számára. És ezeknek a családoknak is biztosan örök szentségben kellene létezniük, megtapasztalva és megélve a "semjéni dologlátást", azaz minden dolgok mélységét.
A felnőtt társadalom jelentős része szerintem pontosan tudja, vagy helyesen megérzi, hogy ő mire képes, milyen életet, hány gyermekkel tud, képes, akar leélni. Hagyni kellene az önálló döntéseket, ahogy azt egy szuverén embertől el is várjuk általában, teljesen feleslegesek az álszent mankók ahhoz, az ember a rászabott éveket úgy élje, hogy bármikor, amikor levetíti addigi élete filmjét maga előtt, akkor mosolyogni tudjon.
A tévék... a távirányító ott van mindenki számára, hogy dönteni tudjon, mit néz, milyen műsort választ a sok csatorna kínálatából. Szerintem mindenki épp azt a műsort fogja kiválasztani, ha tévézik, ami őt szórakoztatja, amit ő megért, ami őt leköti. Miért nem hajlandóak idejüket jól eltölteni képtelen emberek - akik mindenféle kerekasztalok köré telepednek, családi tűzhely helyett -, úgy tekinteni embertársaikra, hogy azok felnőtt emberek, önálló akarattal, döntési képességekkel?
Azt hiszem a Cool tv-n van egy sorozat, az a címe: A playboy-villa lányai.Olyan életmintát mutat a fiataloknak, amin érdemes egy kicsit elgondolkodni.
A Föld legbutább (de szép és csinos festett szőkéi szilikon keblekkel) luxus körülmények között, munka nélkül élnek, semmi más dolguk nincs, mint egy múmiát ölelgetni.
A lányok vágya e nagyszerű playmate élet?
Ez a sorozat azt mutatja be.
Persze biztosan nem a cenzúra a megoldás.
Ez megint a szokásos. Most a népesedési kerekasztal - hmm, minek ehhez asztal, nem inkább ágy kéne(?) - fedezte fel, hogy a TV az oka mindennek. S mert képtelenek olyan dolgot kitalálni, ami az ő álláspontjukat tenné népszerűvé, hát rá akarnak települni egy többé-kevésbé népszerű médiára. Ahogy a barom erőszakosságellenesek odarandíttatták az elmebetegség sárga karikáját a képernyők alá, (mily érdekes, hogy csak Magyarországon kell ilyet tenni, nyilván csak itt olyan hülyék a szülők, hogy ha az egész film alatt nem vakít a korhatárt jelző karika a szemükbe, vígan hagyják, hogy a kölök tömeggyilkosságokat szemléljen...) most majd újabb cenzorok újabb jelekkel, adássávokkal és más, a TV-zést végleg tönkretevő dologgal próbálják juszt is rákényszeríteni szent nézeteiket a rájuk csöppet sem kiváncsi nézőkre.
Valaki mondja már meg a t. kerekasztal összes lovagjának és lovaginájának, hogy nem azért nem vállalnak az emberek gyereket, mert a TV-ben családellenes filmeket vetítenek, hanem mert tisztességesen akarnák őket felnevelni - és ahhoz állás, lakás, iskola, pénz - egyszerűbben biztonság és nyugalom kéne. De ha minden önfölkent úgy érzi, hogy neki még a TV-műsorba is bele köll pofáznia, akkor se nyugalom, se biztonság. A többiről most nem is beszélve.
Jajjmárna!
Mi az, hogy a média, a műsorszolgáltatás, sőt a művészetek bármilyen ága a családok ellen, a házasság intézménye ellen szólna, azok megsértésére törekedne???
Noooormális, de tényleg?
Ennyire unatkozik az értelmiség? Álproblémákra van ideje?
Jótanácsom van. Mikola szinglihordázása elvesztette a Fidesznek az előző választásokat. Az emberek magánéletébe való turkászás, bármilyen erőltetett "erkölcsi útmutatás" ártani fog a jelenlegi kormánynak.
Cave! Az idő előtti gyerek, a nem várt gyerek nem teremt családot! Lesznek majd sok-sok szingli aprócskák, érdekes életmintákkal a hátuk mögött! :-))))
A verdiktekre épülő műsorszolgáltatás, filmek, művészetek... Volt már ilyen. TTT... És mit oldott meg?
Vannak az országban sokan, akiket Rattkó-gyerekeknek hívnak. Most éppen szivatópályán....
Kopp Máriának abban nagyon is igaza van, a média formálja az értékrendünket. A felszínes csillogás észrevétlenül lopja be magát a szemléletmódunkba, elvárásainkba, a felszínesség erodálja az emberi kapcsolatokat. Azon kívül rettenetesen frusztráló, hogy a tálalt ideálokat a valóságban sosem érhetjük el. Jótékony hatással lehet a pozitív üzenetekkel operáló reklámok megjelenése a közérzetünkre, de a népesedést biztosan nem oldja meg. A média profitorientált vállalkozás, nem kérdés, hogy mit preferál ha üzleti érdekek ütköznek értékbeli szempontokkal. Lehetetlen vállalkozás szabályozással érvényesíteni olyan megfoghatatlan fogalmakat, mint család- és házasságvédelem.
Lehet, hogy megállítható lesz a fogyatkozó népességszám.
Olyan unalmas, semmitmondó filmeket vetitenek, hogy inkább kikapcsolják a készüléket,ás "mással" foglalkoznak a fiatalok.
Ez is egy módszer. Ajánlható még több órás áramszünet, mondjuk havonta egyszer. Volt rá precedens, hogy két órás áramszünet után kilenc hónappal több bébi született.
ez a kopp mária, szóval hogy is mondjam... kissé ostobácskának tűnik.
milyen szép is lenne a világ, ha annyira egyszerű lenne, mint a riportalany gondolkodása.
Hát ez az álláspont nagyon kusza és érdekes...
Összevissza beszél Kopp az interjúban.Szingliségről, szappanoperákról és reklámról.
És van egy olyan érzésem,hogy nem szakmai alapon kritizál,hanem ideológiai alapon.
Nekem is van közöm a pszichológiához és ez azért meredek egy ilyen magasrangú pszichológustól.
A reklámoktól több gyerek lesz????Hát...
De van egy kis adalékom az egészhez!
A történelem folyamán a hagyományos nukleáris család(papa,mama,gyerekek),amit a konzervatív értelmiségnek oly kedves,nos az csak az utóbbi 200 évben (MO-on 100-150 évben) terjedt el.
Mivel 1800 előtt kb. mondjuk 1000-1800-ig annyira alacsony volt az átlagéletkor,annyi szülő halt meg a gyerek felnövése előtt betegségek és háború miatt,hogy gyakran 1 szülő nevelte őket.
Vagy 1 se.
Az egyház ezért találta ki a keresztszülőséget,hogy a szülők halála esetén ők viseljék gondját.
Szvsz. a média nem fog több gyereket csinálni....több megbecsülés, nagyobb biztonság stb kell a családoknak, amikor a kenyérkereset ilyen bizonytalan, amikor a gyerek ruhák ilyen árral vannak /vagy a kinai.../, amikor semmi nem védi sem a várandós, sem a kis mamát, amikor a saját gyerekekkel, és az esetleg idös beteg szülökkel is egy idöben kell törödni,közben az anyának a karrierjét is.....
szóval a mostani világunkban ugy látom semmi sem védi a gyerekes szülöket.
az, hogy a média a celebek gyerekeit mutogatja, na hát az inkább csak kiábránditó.., nem a gyerekekre értem.
Én minden romantikus vígjáték végre kötelezővé tennék egy snittet a párról 10 év múlva. Mondjuk amint éppen azon veszekednek, ki mosogasson el, miközben a gyerekek éppen püfölik egymást nagy hangzavar közepette, a kutya meg bepiszkít a konyhában. A híradók végére pedig bevágatnék egy rövid hírecskét, ami pozitív érzéseket kelt, például egy újszülött fókabébiről, vagy akármi. Levezetné a negatív feszültséget, amit a sok rossz hír kelt bennünk.