Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Stagnál a szélsőbal, miközben egész Európában nyomul a szélsőjobb. Magyarországon a szélsőbaloldali, antikapitalista szerveződések széttagoltak – áll a Policy Agenda elemzésében.

A magyar szélsőbal számára kevés az esély arra, hogy komoly társadalmi bázist szervezzen. A jobboldali radikalizmus leegyszerűsítő, populista jelszavai ma sokkal hatékonyabban szólítják meg a társadalom azon rétegeit, ahol a szélsőbaloldal is képes lenne tömegbázist építeni – áll a Policy Agenda 168ora.hu-hoz eljuttatott elemzésében.

Eszerint a gazdasági válság hatására az elmúlt években jelentős erőre tettek szert a radikális, szélsőséges mozgalmak. Ahogy Magyarországon, úgy Európában is elsősorban a szélsőjobboldali politikai formációk előretörése a tendencia, míg a radikális baloldali szervezetek nem tudták számottevően növelni társadalmi bázisukat.

Magyarországon a szélsőbaloldali, antikapitalista szerveződések széttagoltak – bár alapelveik mentén képesek együttműködni – valójában három alapvető irányzat különböztethető meg.

Az egyik irányzat, a Magyar Egyesült Baloldal (Mebal), olyan civil szervezetek összefogásából szerveződött, mint a magyar Attac, a Magyar Szociális Fórum Alapítvány vagy a Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egyesület. Kezdeményezői egyetemi, főiskolai tanárok és tudományos kutatók, többségében marxista értelmiségiek. Ez a csoportosulás - más nyugat-európai és oroszországi szervezetekkel együtt - egyelőre nem pártban gondolkodik, hanem olyan szociális projektekben, amelyek álláspontjuk szerint a társadalom alsó rétegeinek védelmét szolgálják. Tagsági és támogatói hátterük néhány száz fő lehet. Dokumentumaik szerint a jelenlegi feltételek között a párttá szerveződést elutasítják.

A Policy Agenda elemzése szerint a másik markáns irányzat, a Zöld Baloldal néven futó pártképződmény, amely a Vajnai Attila (korábban a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt alelnöke) vezetése alatt álló Munkáspárt 2006 és a Droppa György vezette Zöld Baloldal csoportjának szövetségéből jött létre. A Zöld Baloldal - ellentétben a Meballal - parlamenti politizálásban hisz, és így próbál társadalmi ismertséget, támogatottságot szerezni. A 2010-es parlamenti választásokon ugyan elindultak, de egyetlen megyében sem tudtak területi listát állítani.

A harmadik hazai irányzatot anarchista, anarchokommunista csoportosulások alkotják. Ez a csoportosulás hadat üzen az államnak, és minden hagyományos, megszokott szerveződésnek. Ők a baloldalt, mint politikai szubkultúrát testesítik meg. Megvetik a hagyományos politikai tevékenységet, többre becsülik a happeninget, mint a tömegakciókat. A szektalétből nem kívánnak előjönni, noha többnyire antifasiszta és antirasszista harcosoknak tekintik magukat, ám főleg irodalmi tevékenységgel, a külföldi anarchista irodalom és zenei kultúra terjesztésével foglalkoznak.