Dobos Menyhért közéleti igazgató 2008. február 13-án délután szólalt meg ismét, egy Gyárfásnak és Lakatnak címzett e-mailben. Ekkor éppen három hétre voltunk attól, hogy lejárjon Rudi Zoltán elnöki megbízatása. Tanulságos, hogy a vészhelyzetben levő MTV Zrt. elnöke mivel töltötte utolsó napjait. Ez kiderült Dobos leveléből: „Mivel dr. Rudi Zoltán elnök úr a mai nappal valamennyi főszerkesztő és igazgató részére azt az utasítást adta, hogy számolják fel az összeférhetetlenségi eseteket, ezért a már korábban jelzett jogi állásfoglalásra hivatkozva továbbra is fenntartom, hogy Aczél Endre politikai és foglalkoztatási összeférhetetlensége fennáll.”

Új fogalom jelent meg a közéleti igazgató levelében: a „politikai összeférhetetlenség”. Amelynek indokául Dobos a KMSZ 2.1. pontját idézte: „Az MTV Rt. munkatársai... munkahelyükön kívüli társadalmi, gazdasági, politikai, közéleti tevékenységükkel nem veszélyeztethetik az MTV Rt. pártatlanságát, ennek megítélését.”


A fenti – hamis – bevezetés után jöttek a kategorikus imperatívuszok. Dobos megállapította, hogy „a Klubrádióban végzett műsorvezetői tevékenysége[m] teljes mértékben azonosnak tekinthető az MTV Nap-kelte című műsorában végzett műsorvezetői tevékenységgel”. Remek! Mesélni (Török Péterrel) az Acélsodronyban arról, hogy Zsivótzky Gyula 1965-ben kalapácsvetésben miként préselt ki magából – a félhalálból visszatérve – egy fantasztikus világcsúcsot, a közéleti igazgató ízlése szerint „teljesen ugyanaz”, mint mondjuk Varga Mihály Fidesz-alelnököt, volt pénzügyminisztert pártjának költségvetési elképzeléseiről faggatni.

Dobos itt jegyezte meg, hogy a Klubrádióban (amelyet ő következetesen „Klub Rádió”-nak írt) „végzett műsorvezetői tevékenysége[m]” „befolyásolhatja a Nap-keltében „ellátott műsorvezetői funkció nézői megítélését”. De ehhez az orbitális marhasághoz nem fűzte hozzá, hogy jól vagy rosszul. Vonakodott ezt megtenni akkor is, amikor végre előhozakodott az adu ásszal: „Aczél Endre a Népszabadságban publikált írásai ugyancsak befolyásolhatják a nézőket a Magyar Televízió megítélésében.” Majd következett az ítélet: „Aczél Endre 2008. február 18-tól nem vezetheti a Nap-kelte műsorát.” Punktum.


Most menjünk vissza Gyárfásnak az „Összeférhetetlenségről...” címmel írott leveléhez. Ebben felidéződik, hogy az MTV és a Nap TV (forma szerint: St.Plusz Kft.) között létrejött vállalkozói szerződés betűje szerint: „A felek rögzítették, hogy kik vezetik a műsort, ettől eltérni csak a Megrendelő és a Vállalkozó egyetértése esetén lehetséges.”

De Dobos nem kérte Gyárfás „egyetértését”, ő meg, úgy fest, nem óhajtotta törésre vinni a dolgot. Elég sok pénze fekhetett az éves reklámszerződésekben. És azt is tudomásul vette, hogy énutánam pontosan egy héttel, ugyancsak a KMSZ megsértése ürügyén – az állítás szerint „tiszteletlen” volt Tarlós Istvánnal és Karsai Józseffel, és ezzel etikai vétséget követett el, ám az érintettek a tiszteletlenség vádját nyomban cáfolták – Dobos kirúgta Bánót is, noha az MTV-nek az ügyben eljáró etikai bizottsága csupán figyelmeztetésben kívánta részesíteni a műsorvezetőt. Majd ledöfte Pallagi Ferencet, aki a Bors című bulvárlap főszerkesztőjeként bizonyult „összeférhetetlennek”. Betlen Jánost, aki az MTV státusában tevékenykedett a Nap-kelténél, senki sem bántotta, egyelőre Verebest sem, Lakatot sem. Hármójuk közül ma egyedül a köztudomásúan Fidesz-szimpatizáns Betlen látható a képernyőn.

Rudi Zoltán az MSZP médiapolitikusainak futtatottjaként került 2004-ben az MTV elnöki székébe. Volt „ker.tévés” is, de sem az MTV-ben, sem azon kívül, a karrierépítésen kívül soha semmi emlékezeteset nem alkotott. Elnöki munkáját és a vele járó jótéteményeket azonban – vélhetően – annyira megszerette, hogy ő, aki „háklis” volt cégének jogszerű működésére, még helyettest sem nevezett ki, holott ez kötelessége lett volna. De utólag is fejet hajtok tervező zsenije előtt. Pár nappal mandátumának lejárta előtt Medveczky Balázs személyében végre talált egy alkalmas alelnököt, ki alkalmasságát alkuképességével bizonyította, éspedig rögvest. Rudi megszűnt ugyan elnök lenni, de elnöki javadalmazással nyomban igazgatói beosztást kapott Medveczkytől.

Azt az igazgatóságot, amelynek vezetői székébe beült, maga Rudi hozta létre. Igen, ő maga, saját magának. Az MTI 2008. március 5-én a következőkről értesült: „A stratégiatervezési és kommunikációs igazgatóság az MTV szervezeti és működési szabályzatának módosításáról szóló elnöki döntéssel, március 1-jén jött létre; alapfeladata, hogy kidolgozza a közszolgálati médiavállalat fejlesztési terveit, továbbá az összehangolt intézményi és üzleti kommunikációs stratégiát...”

Mi tagadás, az állandó pénzügyi nehézségekkel küszködő MTV képtelen lett volna meglenni anélkül, ha valaki havi kétmillió+ ?-ért nem készít neki fejlesztési terveket, illetve összehangolt intézményi és üzleti kommunikációs stratégiát. Van persze Rudi mellett koprodukciós igazgató is, nem sokkal kisebb pénzért, noha az MTV évek óta nemhogy koprodukcióban, még saját gyártásban sem készít filmeket... És még emlegesse nekem valaki a BKV-t!


Volt egy búcsúpárbajom Rudival. Én két szóval nyugtáztam kirúgásomat egy e-mailben, többhöz nem volt kedvem („Kösz, Zoli!”), ő viszont hoszszasabban válaszolt. Megéri betűhíven idézni:
„Kedves Bandi!
Ha őszintén köszönöd, akkor: szívesen.

Ha gúnyolódsz, akkor azt javaslom, nézz magadba, és bíráld felül a közszolgálati műsorvezetésről vallott elképzeléseidet. Véleményem szerint, aki határozott, egyértelmű politikai állásfoglalást fogalmaz meg publicistaként hétről-hétre, az ne legyen álszent, hogy azt gondolja magáról, hogy egy másik médiumban az elfogulatlan, tárgyilagos, objektív kérdező szerepében tetszeleghet.

Tisztelem munkásságodat, az egyik legnagyobb tudású és műveltségű újságírónak tartalak, ezért is kértelek fel, hogy Te emlékezz az elmúlt 50 évre. Rendszeresen hallgatom műsoraidat a Klub Rádióban, és kíváncsian olvasom írásaidat a Népszabadságban és a 168 órában. Gondolom, megérted, hogy a Magyar Televízió egyik legfontosabb műsorának egyik vezető arca ennyi helyre nem kötődhet. Örültem volna, ha az MTV-t választod, de mert nem ezt tetted, legnagyobb sajnálatomra, és hidd el, ezt őszintén mondom, a szigorú KMSZ-ünk szerint nem végezhetsz nálunk munkát. Ha a későbbiekben úgy döntenél, hogy az MTV-t választod egyetlen és fő munkahelyedül, a közszolgálati televízió szívesen alkalmaz téged, ám akkor le kell mondanod a sok lábon állásról.”

Ezzel a hízelgően álságos levéllel egyetlen baj van. Szerzőjének 2004 márciusa és 2007 ősze között, noha hétről hétre megjelentem a Nap-keltében, egy percig sem okozott főfájást az, hogy én úgymond „határozott, egyértelmű politikai állásfoglalást fogalmaz[ok] meg publicistaként hétről hétre”; nem találta úgy, hogy én szerda reggelenként „az elfogulatlan, tárgyilagos, objektív kérdező szerepében tetszelgek”. (Ezért a „tetszelgek”-ért külön hála, Zoli.) Ez eszébe sem jutott Rudi doktornak. Nem bizony. Az viszont igen, hogy felkérjen engem a Köztévé elkészítésére. Hogyan is jutott volna, amikor Medgyessy, majd Gyurcsány volt a miniszterelnök, és a Fidesz népszerűsége meg sem közelítette azt a szintet, ahová Őszöd után és Gyurcsány végnapjaiban eljutott?!

Dr. Rudi azt ajánlotta nekem, hogy hagyjak fel a több lábon állással, és válasszam az MTV-t. Ahol is dolgozhattam volna heti három órát. Sem ő, sem a tisztelt kollégái nem kínáltak nekem sem státust, sem műsort. Sem pénzt. Viszont könyörtelenül elvágták – két évtized alatt ez másodszor esett meg velem, mindkétszer mondvacsinált ürüggyel – televíziós pályafutásomat. S mindezt azért, hogy kedvében járjanak Semjén Zsoltnak és társainak. Utólagos gratulációm az MSZP-nek, hogy milyen kiváló emberekre tette tétjeit a köztévében.


Másfél évig vergődött a lefejezett Nap-kelte új műsorvezetőkkel. Az örökké optimista vagy magát ilyennek tettető Gyárfást talán éltette a remény, hogy szót tud érteni Medveczky Balázzsal, az új ügyvezető elnökkel; esetleg az is, hogy a Fidesz visszatér a Nap-keltébe. (Betlen János: „Könyörögve kérem önöket, jöjjenek vissza!” – ez a gyönyörű, az újságírói-riporteri szuverenitás csúcsteljesítményének számító mondat élő adásban hangzott el a riporter szájából.)

De Medveczky – mögötte az új stratégiai igazgatóval, dr. Rudival – egyáltalán nem kívánt partner lenni az elődje által hozott intézkedések visszavonásában, a Fidesz pedig – közvetve – színt vallott. Nyeregben érezve magát, úgy döntött, csak hadd kínozzák a Nap-kelte műsorvezetői kizárólag az MSZP-s és SZDSZ-es képviselőket, ők addig is hátradőlnek, és kérnek egy kávét. Ezzel a módszerrel küldték el Gyárfásnak a selyemzsinórt. Az ilyen tréfákhoz mindig is példátlan érzékük volt.


Mondhatni: derült égből villámcsapás. Igaz, az ég nem volt derült, viszont a villámcsapást kalkulálni lehetett jó előre. Sajnálom, hogy 2009. szeptember 25-én reggel nem lehettem ott az Angol utcában, amikor előzetes bejelentés nélkül, műsor közben megjelent Gyárfásnál hősünk, Dobos Menyhért, és megkísérelt neki átadni egy papírt arról, hogy már másnap sem tart igényt az MTV a Nap-keltére. Azaz szerződést bont, mint a villám.

Ahhoz képest, hogy Dobos addig tegezőleg, roppant szívélyesen levelezgetett Gyárfással, érdekes jelenet lehetett, amint a közéleti igazgató szégyenkezve, elvörösödve, homlokáról az izzadságcseppeket törölve közli Gyárfással, hogy „ő csak postás”. Persze Gyárfás sem most jött le a falvédőről: a magyar ügyvédi kar talán legtekintélyesebb tagjának, dr. Bánáti Jánosnak a tanácsára nem vette át az elbocsátó, egyáltalán nem szép üzenetet, mondván – helyesen –, hogy a szerződésbontásnak az üzleti világban megvan a maga rendje; ez nem az.

Mindenesetre a Nap-kelte abban a szent pillanatban kivérzett.

A Medveczky–Rudi-duó brutális egyszerűséggel kiseprűzte a Nap-keltét. De semmi jajongás: egyszerűen végigmentek azon az úton, amelyre egy évvel korábban dr. Rudi rálépett.

Más kérdés, hogy anyagi szempontból a Nap-kelte likvidálása alighanem kamikazeakció volt, amely rettentő sok pénzébe fog kerülni a filléres gondokkal küszködő MTV-nek. Biztos fogadásom van rá – a periratok készülőben vannak –, hogy az egyoldalú szerződésbontásból fakadó anyagi hátrányt (amely egyébként valóságos) Gyárfás bírósági ítélettel ledolgozza. Ha van törvényesség, akkor az MTV ebből a slamasztikából nem bújik ki. Hacsak...

De innen nem folytatom. Történtek már különös dolgok magyar bíróságokon. Tegyük fel azonban a tőlünk telhető legnagyobb jóindulattal: az MTV-nek a végén mégis fizetnie kell. Akkor majd a magyar (Fidesz-) költségvetés – közelebbről: a magyar adófizetők (közöttük azok az urak és hölgyek is, akik lelkesen tapsoltak a Nap-kelte kivégzésének) állják a számlát, efelől ne legyen kétség.


P. S. Kíváncsian várom, hogy Rudinak, Medveczkynek, Dobosnak milyen sorsa lesz a Fidesz-érában. Nem nagyon biztatnám őket. Épp a minap világosított fel egyik kollégám arról, miben különbözik egymástól a Fidesz és az MSZP. Abban állítólag, hogy a Fidesz imádja az árulást, de karrierhez nem segíti az árulókat, miközben az MSZP éppen hogy az árulókat díjazza. Igaz, nem igaz: jól hangzik.