Hetilap kereső

Barát József írása

Véget ért a találgatások hosszú évadja. Bár éveken át újra és újra felröppent a „tuti” értesülés, hogy Orbán Viktor végül úgysem a pártonkívüli Tarlós Istvánt indítja a budapesti főpolgármesteri posztért, a hétvégén a Fidesz Országos Választmánya megerősítette a budapesti testület döntését: a fővárosban Tarlós lesz az önkormányzati választások favoritja. BARÁT JÓZSEF interjúja.

- Szeretett őrnagy lenni? Némi büszkeség sejlik fel abban, hogy a honlapján közölt önéletrajzban megemlíti: tartalékosként ilyen magas rendfokozatot szerzett.
– Nos, sokszor behívtak ugyan továbbképzésekre, de a főtiszti előléptetés már tisztán protokolláris lépés volt. Rég polgármester voltam már, amikor a Köztársasági Érdemrend mellé Göncz Árpád köztársasági elnök úr előléptetett őrnaggyá. Tehát szó sincs arról, hogy tisztként szolgáltam volna a rendszerváltás előtt. Annak idején csak a főtörzsőrmesterségig jutottam.
- Mintha mégiscsak vonzódna a katonás megoldásokhoz: programjában kulcsfogalom a rend. Ez mit jelent? Sok pénzt a rendőrségnek?

– A rend fogalmát én sokkal szélesebb értelemben használom. Talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy rend és rendszer. Szerintem éppen a rendszerelvű gondolkodás hiányzik a fővárosból, és ennek egyik folyománya a közvetlenül tapasztalható ziláltság, rendetlenség. Más értelemben pedig megmutatkozik ez az üzemeltetés területén csakúgy, mint a beruházások tervezésekor és lebonyolításánál. Az eddigitől különböző, mondjuk úgy: mérnöki igénnyel magalapozott gondolkodást hiányolok, ami éppúgy vonatkozik a közterületek rendjére, mint a város működési rendszerére, de a beruházások józan tervezésére is.
- Lejárt az álmodozások kora?
– Legalábbis azoknak az álmodozásoknak, amelyeknek eredményeképpen a városvezetést édes álmaiból olyan számlák ébresztik fel, amelyeknek nincsen fedezetük.
- Schiffer András a padtársa a Parlamentben. Összebarátkoztak?
– Nagyon kellemes beszélgetéseket folytatunk néha. Ezek olykor ideológiaiak, máskor a gyakorlati politikáról vagy az irodalomról szólnak.
- Vagy Budapest jövőjéről?
– Igen, beszélünk arról is. De nem szövünk suttyomban valamiféle politikai szövetséget. Sokkal inkább azt méricskéljük, hogy bizonyos dolgokban mennyire passzíthatók a nézeteink. Két ilyen terület látszik: a kultúra s még inkább a környezetvédelem.
- Korábban úgy nyilatkozott, ha győz, feltétlenül lesz szocialista helyettese. Mostanában azonban arról olvashatni, hogy szükség esetén inkább az LMP-hez közeledne.
– Nos, nem akarok a három ellenzéki párt közül kettőt okvetlenül magamra haragítani, tehát nem szeretném megfogalmazni, hogy kikkel tervezek közelebbi együttműködést. Azt látom azonban, hogy a budapesti szocialisták jelenleg körözött listáján vagy – ne is emlegessünk körözést! – éppen most aktuális jelölti listáján jobbára olyanok vannak, akik az elmúlt négy évben ebben a városban hangadók voltak és leszerepeltek. A szocialista főpolgármester-jelölttel sem az a problémám, hogy haragudnék rá, nem is az, hogy az egyik héten szerződést ír alá a BKV tarifáinak folyamatos emeléséről, a másik héten pedig ingyenes közlekedést ígér, majd hosszában akar alagutat építeni a Duna alatt. Az vele a legfőbb bajom, hogy főpolgármester-helyettesként annak a városvezetésnek volt az egyik markáns arca, amelyik nem egyszerűen hibákat követett el, hanem szétzilálta, lejáratta a Fővárosi Önkormányzatot.
- Azt gondolom, hogy a szocialisták városi vezetői közül többekre Budapest baloldali választói is haragszanak. Viszont a fővárosban még mindig sok elkötelezetten szocialista érzelmű ember van.
– Mi a sok, mi a kevés?
- Kevés lesz a voksuk a győzelemhez, de alighanem elég sokan lesznek ahhoz, hogy a második legnagyobb frakciót ők küldjék majd a közgyűlésbe.
– Elképzelhető. A baloldallal nem szeretnék ellenséges viszonyt. De azt hiszem, hogy az együttműködéshez mégis olyan szocialista frakció kell majd, amelynek tagjairól kimondható: ha találkoznak a klasszikus baloldaliság ismérveivel, akkor nem kell bemutatkozniuk egymásnak. Meglátjuk, kik ülnek majd a közgyűlésben.
- Ön nem fideszes. Ez az elszántan Orbán-ellenes szavazók között esetleg hozhat valamit a konyhára, de nem tart-e attól, hogy kaphat egy olyan alpolgármestert, aki nem híve a főváros önállóskodásának, s aki közvetlenül a miniszterelnöki stábhoz van bekötve?
– Nem tartok ettől. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr az ellenzéki évek során is meglehetős szabad kezet adott nekem. Másfelől azért sem, mert ismereteim szerint főpolgármester-helyettes csak az lehet, akit a főpolgármester előterjeszt erre a pozícióra.
- Igen, de a politikusok között – mindenki tudja – vannak alkuk és háttéralkuk. Esetleg némi megalkuvás is előfordulhat.
– Vannak alkuk, amelyeket meg lehet kötni, és vannak olyanok, amelyeket nem szabad. A főpolgármester-helyettes kiválasztása esetében is.
- Megköthető alku-e az, hogy az ellenőrző funkciókat – ahogyan ígérte – a baloldalnak adja át. Ez nem vált-e ki tiltakozást a Fideszben?
– Először is: nem azt mondtam, hogy a baloldalnak adnám át ezt a lehetőséget. Ezt csak a Jobbik fogalmazta meg így, meglehetős, esetleg nem is véletlen pontatlansággal. Azt mondtam, hogy az ellenzéknek kell gyakorolnia a kontrollhatásköröket, ami azt jelenti, hogy minden felügyelőbizottságban ellenzéki többségnek kell lennie. Ha pedig kérdésére őszintén és röviden akarok válaszolni, akkor azt kell mondanom, hogy ez viszont egyáltalán nem alku tárgya.
- Vannak, akik attól tartanak, hogy egy Fidesz-győzelem esetén Budapesten több lesz a körmenet, mint a rockkoncert.
– Nem tudom értelmezni ezt a feltételezést. Egyrészt az a véleményem, hogy gusztustalan poénkodni a körmenetekkel. Gerendai Károlyt, a Sziget Fesztivál szervezőjét pedig meg kell kérdezni: hogyan tárgyalunk rendszeresen a rendezvényről, a kulturális sokszínűségről. A fesztiválgazdát rövidnadrágos kora óta ismerem, és soha a büdös életben nem volt rossz a kapcsolatunk, sőt polgármesterként én adtam össze az egyik feleségével. Természetesen eszünk ágában sincs bántani a Sziget Fesztivált.

- Egy év múlva, ha ön lesz Budapesten a főpolgármester, elindul-e megint a Meleg Méltóság Menete, mint most, a hétvégén?
– Ezen eddig azért nem gondolkodtam, mert olyan piszlicsáré ügyekkel voltam elfoglalva, mint a város működési struktúrájának átalakítása, meg hogy miből fizetjük ki a metró első szakaszát, hogyan kell átalakítani a városháza hivatalát. Valószínűleg meg fogok bízni valakit ennek a kérdésnek a kezelésével és rendezésével, aki az ügy szakértője.
- Elterjedt, hogy vannak, akik szívesen bíznák a Budapesti Operettszínház vezetését Balázs Péterre, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójára. Ön mit szólna egy ilyen pályázathoz?
– Az operettszínház? Teljes félreértés. Ne is folytassuk. Itt megint az osztogatás és fosztogatás teljes összekeveréséről lehet szó. Az operettszínház környékén Balázs Péter színművész, színigazgató úr még gondolat vagy ötlet szintjén sem merült fel.
- Akkor általánosabban kérdezem: várható-e jobboldali nyomulás a budapesti színházi világban, mint ahogy ezt sokan szeretnék?
– Nem jutnak el hozzám ilyen hírek. Pedig talán nem ártana, ha én is tudnék róla, hogy mit is tervezek. Egyet tudok: nálam a szakmai teljesítmények lesznek döntőek, és el nem tudom képzelni, hogy politikai okból bárki hozzányúlhasson olyan kiváló teljesítményt nyújtó emberekhez, amilyen például Szirtes Tamás a Madách Színházban, Bálint András a Radnóti Színpadon vagy mondjuk Zsámbéki Gábor a Katona József Színház élén. Bárki, aki ilyet vizionál: téved. Természetesen nem azt mondom, hogy minden változatlan marad. A teljesítmény lesz a mérce, nem pedig a párttagkönyv. Gondolom, hogy egyértelműen fogalmaztam.
- Egyértelműen. De nem lehet, hogy esetleg önnél erősebb aktorok mást akarnak?
– Nem.
- Vannak viszont, akik tudni vélik, hogy jelentős átalakításra készülnek a budapesti önkormányzati rendszerben. Erről fognak részleteket mondani a választásokig? Vagy előbb szavazzunk, aztán majd megtudjuk, mire is készült a Fidesz?
– A további megnyilvánulásaim nem a választáshoz kötöttek, hanem ahhoz, hogy a szocialisták az elképzelt történetek vizionálásán túl mikor mondanak véleményt arról az alternatívacsomagról, amelyet Kósa Lajossal szedtünk össze több mint egy éve. Mi öt lehetőséget soroltunk fel, és azóta is várjuk a szocialisták válaszát. Ám tőlük egyelőre csak elképzelt rémtörténeteket hallok. Úgy látszik, vagy koncepciójuk nincs, vagy bátorságuk, hogy valamilyen álláspontot kifejtsenek. Pedig nagyon jól tudják, hogy a közigazgatási rendszert át kell alakítani.
- Számíthatunk-e újabb leleplezésekre, újabb bűnügyi bombákra a választásokig? Ez jól jöhetne a kampánystratégáknak.
– Amikor mi megkaptuk a BKV-szerződéseket, ezek között jó néhány olyan volt, amelyek elől egyszerűen nem lehetett elugrani. És kibuktak hasonló ügyek a szocialisták által felügyelt többi közszolgáltató cégnél is. Elválik majd, hogy a nyomozó hatóság által jelenleg vizsgált több mint száz közszolgáltatói ügy közül melyiknél mikor és mit állapít meg a nyomozó hatóság. Ez nem a mi dolgunk. Mi nem kutakodni szeretnénk, hanem más politikai filozófia alapján dolgozni, mint elődeink. Előretekintünk. Ugyanezt a szocialistáknál nem nagyon látom, ha jól érzékelem, Horváth Csaba most épp a Vértanúk terén kérdezgeti Nagy Imrét, hogy te hogyan is csinálnád, kedves Imre. Ami nekem azt sugallja, hogy igazából fogalma sincs arról, hogy mit kéne tennie.
- Apropó, Horváth Csaba. Készül már a jelölti vitákra?
– Nem. Nem lesz vita. Nekem nincsenek érveim sem az ingyenes közösségi közlekedés, sem a Duna alatt hosszában építendő alagút ellen. Ilyen nagyszabású ötletek előtt inkább csak távolból hajtok fejet.