Hetilap kereső

Karácsony Ágnes írása

Tisztújítást tartott az MSZP. Bejött a papírforma. A vezetésből pedig kimaradt a párt liberális-progresszív szárnya. A politológus arról is beszél: Mesterházy Attilának és az új elnökségnek az önkormányzati választás lesz az első „próbája”. Már abban is, hogy sikerül-e más főpolgármester-jelöltet találniuk. KARÁCSONY ÁGNES interjúja.

- Másfél év alatt ez volt az MSZP hetedik kongresszusa, a harmadik pártelnökválasztása, a második teljes tisztújítása. Mit mutat az „egyenlet”?

– Bizonytalanságot. Bizalmatlanságot egymással szemben. Épp ezért a mostani kongresszusnak az volt a tétje: lehet-e egyensúlyt teremteni az erőcsoportok között, és képes-e kimozdulni az MSZP önpusztító tehetetlenségéből, akcióképes politikai alakulattá válni.

- Csakhogy a párt önbénítása a kiskirályok belső hatalmi alkuiból is fakadt, ez pedig fékezte a változás lehetőségét. És ha ismét az érdekkiegyenlítés volt a szocialisták „rendező elve”, mennyiben más az új vezetés a korábbiaknál?

– Hamar kiderülhet: az MSZP kibújt-e a régi köpönyegéből, vagy csupán leporolta azt.

- Ön szerint ez kérdéses? Egyrészt arra értem: míg az előző vezetés hátralépett, Puch Lászlót, a párt kasszaőrét és alkuirányítóját visszaszavazták az elnökségbe. Másrészt: az MSZP veresége után a „radikális megújulás” lett a pártmottó. Ami azt feltételezte: a szocialisták kivételesen végigviszik az ideológiai vitákat, mielőtt személyi kérdésekben döntenének. Ehhez képest a kongresszus csupán „társasjátéknak” tűnt: ki szerzi meg a dobókockát, s lép egyet előre.

– Kétségtelen: a tisztújítás önmagában még nem elég ahhoz, hogy a szocialisták túléljék a válságukat, és viszszaszerezzék politikai, morális hitelességüket. Világos politikai irányra, tartalomra van szükségük. De főként talán arra, hogy újra felkeltsék az érdeklődést, az igényt a saját politikájuk iránt.

- Ebből a szempontból az MSZP új vezetése voltaképp „kísérleti elnökség”?

– Mesterházy Attila kongresszusi beszédéből kiderült: bizonyítani kívánja, hogy elnöksége nem átmeneti. Ki akarja tölteni kétéves mandátumát. Ezzel arra tett – ha úgy tetszik – kísérletet, hogy önvédelmi reakciót váltson ki a pártból: ha az MSZP időközben mégis újra meg újra felülvizsgálná a vezetés kérdését, és a következő másfél évben tartana még egy-két kongresszust, a végére elfogyhat a párt. Most többnyire olyan politikusok kerültek pozíciókba, akik eddig a második vonalban voltak, s azok fogták a kezüket, akik húsz éve irányítják az MSZP-t. A személyi váltás így arra is kísérlet: az „újak” – s nem Kovács Lászlóra, Balogh Andrásra vagy Puch Lászlóra gondolok – képesek-e felnőtté válni. Persze a szocialisták esetében valóban nehéz eldönteni: a tartalmi kérdések vajon nem pusztán ürügyek-e a személyi viták lejátszásához.

- Molnár Csaba egykori kancelláriaminiszter pár nappal a kongresszus előtt lemondott elnökhelyettesi jelöltségről – átengedve a helyet Balogh András történész-diplomatának. Botka László is visszalépett a választmányi elnöki jelöléstől. Pártfülesek szerint Gyurcsány Ferenchez kötődik Molnár és Botka is. Kihátrálásuk esetleg úgy is értelmezhető: nem legitimálják az új vezetést?

– Balogh András személyében teljesen váratlanul egy hiteles államfőjelölt került elő, aki minél ismertebb, annál népszerűbb lehet. Molnár Csaba ésszerű gesztust tett, hogy Balogh javára visszalépett. Botka indoklása is racionális: több hasznot hoz a pártnak, ha sikerül újráznia polgármesterként Szegeden, amiben bizony hátráltathatná az országos párttisztség. „Hangadó” megyei elnökként pedig így is elég befolyásos. Mindettől függetlenül igaz: kimaradt a tisztújításból a liberális-progresszív szárny. Az ehhez tartozók azt is gondolhatják: „kísérleti” az új elnökség, és ha a „próba” nem sikerül, ők majd megjelenhetnek alternatívaként. Tehát jobb is nekik, ha várnak.

- Mesterházy szónoklatában szépen felmondta a leckét: döntéseik előtt demokratikusan meghallgatnak mindenkit, párttagokat és szimpatizánsokat, s a baloldali értelmiséget sem mellőzik tovább. „Új fejezetet” emlegetett, ugyanakkor előadásából hiányzott a politikai elvrendszer, retorikájában kerülte a szociáldemokrácia fogalmát.

– Mesterházy beszéde úgy is felfogható: más irányba akar menni, mint Gyurcsány. Az új pártelnök szövetséget ígért mindenkinek, aki vele tart, aki nem fog „kibeszélni” a pártból, aki nem lesz az MSZP-nek „farkasa”. Mesterházynak elemi érdeke, hogy vezetése alatt stabilizálódjon a párt. Amúgy pedig a stabilitás az MSZP egészének is érdeke. Persze a sorok között Mesterházy azt is üzente: nem lenne jó, ha Gyurcsány visszajönne. Bizonyos értelemben a belső erőviszonyokat így megint Gyurcsány Ferenc szabta át, hiszen hozzá képest is rendeződtek a többiek.

- Hol itt akkor a belső egyensúlykeresés?

– A „keresés” megvolt. De az már a „kísérlet” része, hogy lesz-e egyensúly.

- Még pártszakadás is lehet a vége?

– Utálok jósolni. Ám azt nem tartom reálisnak, hogy bárki is kiszakadjon az MSZP-ből. Hova menne? Például Gyurcsány maga ismerte el: felelős abban, hogy elveszett egymillió szocialista szavazó. Mekkora lenne a közönsége, ha most önálló útra lépne? Szakadás esetén pedig két gyenge párt lenne az MSZP helyén, amelyek egymással is veszekednének – a Fidesz és az LMP nagy örömére.

- Nem mellesleg: míg korábban néhány szocialista vezető úgy gondolta, az MSZP-nek meg kell szólítania a párt nélkül maradt liberális szavazókat is, Mesterházy most még kísérletet sem tett erre.

– Az új vezetés inkább azt tartja elsődlegesnek, hogy megőrizze az MSZP mellett kitartó törzsszavazókat, és visszataláljon a szakszervezetekhez, az alacsony jövedelműekhez, a munkanélküliekhez, a panellakókhoz. Ez a cél nem zárja ki a liberális közönséget.

- De önmagában nem is vonzza.

– Fogalmazzunk úgy: ettől az MSZP még nyitva hagyhatja az ajtót a liberális szavazók előtt, akiknek ma nincs erős és hiteles pártjuk. Igaz, az LMP-re sok liberális voksolt tavasszal, de nekik aligha tetszik, hogy Schiffer András épp a liberális „bélyegtől” akar megszabadulni mindenáron. S miközben káderpolitikájából kizárja a volt SZDSZ-eseket, a fővárosban elfogadhatónak tartja az együttműködést a Fidesszel. Mindezek az MSZP számára kínálnak kihasználható lehetőségeket. De inkább politikai ügyességen múlik a liberálisok megszólítása, nem azon, hogy a nekik tetsző üzeneteket valahogy „begyömöszölje” az MSZP a baloldali fordulatba. Mindenesetre a szocialista pártnak nem kellene hagynia, hogy az LMP elvegye tőle a jogállami védőszerepet.

- Felteszem: az MSZP új vezetésének a „főpróbája” az önkormányzati választás lesz.

– Minden bizonnyal. Ha az MSZP ősszel megismételné a 2006-os hatalmas vereségének eredményét, akkor az most – paradox módon – óriási siker lenne. De egyelőre úgy tűnik: a fővárosi szereplés az MSZP igazi katasztrófájához vezethet.

- Úgy érti: Horváth Csaba főpolgármesteri jelölésével?

– Már tavaly is felmérhette az MSZP: a főváros az utolsó erőd. Másrészt: nincs többé SZDSZ, Budapesten eltűnt egy hosszú távú politikai szövetség egyik tagja. Veszélyes helyzet ez a szocialisták számára, de lehetőség is: egy alkalmas, leginkább pártonkívüli főpolgármester-jelölttel összefoghatnák a budapesti liberális és baloldali szavazótábort. De mert az MSZP és az LMP is párttagot indít a főpolgármesteri posztért, ők értelemszerűen egymás ellen fognak kampányolni, így Tarlós István akár már ma berendezheti új irodáját. Hacsak az MSZP elő nem kerít másvalakit, aki a budapesti „speciális” ballib közönséget megnyerheti. Erre még van egy kevés idő. Mesterházy Attilának ez lesz az első „nagy próbája”. Az önkormányzati választás pedig az új elnökség első megmérettetése: épségben át kell haladnia ezen az „ellenőrzési ponton”, hogy két évig a helyén maradhasson.