Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A Világbank felügyelete alá tartozó döntőbíróságon perelik Magyarországot jövőre a Sláger és a Danubius Rádió részvényesei. Kérdés: mit érnek el vele, és lehet-e a majdani ítéltnek bármilyen hatása a magyar médiaviszonyokra.

Folytatódik az országos kereskedelmi rádiók frekvenciáinak jogi huzavonája, méghozzá nemzetközi porondon, a Világbank felügyelet alá tartozó döntőbíróságon. A Sláger Rádió fő részvényese, az Emmis Communications nemzetközi igazgatója, Paul Fiddick a sajtóban is megerősítette: tárgyaltak ugyan a magyar kormánnyal és még hajlottak is volna a peren kívüli megegyezésre, de végül nem kaptak semmilyen ajánlatot. Ami tény: a kereset alapján a Sláger és a Danubius befektetőinek veszteségét tíz-tíz milliárd forintra becsülik.

A két rádió részvényesei Orbán Viktor kormányfőhöz és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek küldött levelükben azt írják: a koncessziós pályázat idején figyelmeztették őket, vegyék föl a kapcsolatot a Fidesszel és az MSZP-vel, ha el akarják érni szerződésük meghosszabbítását. A pályázatot végül a Class FM és a Neo FM nyerte. Az ORTT akkori elnöke, Majtényi László tiltakozásul lemondott. A szerződést az ORTT részéről ezért Szalai Annamária, a testület akkori fideszes delegáltja, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság illetve Médiatanács jelenlegi elnöke írta alá.

- A Fidesz és az MSZP hosszú évekkel ezelőtt alkufolyamatot kezdett, aminek egyik bizonyítéka a 2008. novemberében benyújtott közös médiatörvény-tervezet, amiből aztán nem lett semmi – mondja Enyedi Nagy Mihály médiaszakértő. – A két nagy párt megegyezett, hogy fenntartják a kereskedelmi média védett piacait, és a digitális átállás során is arra törekednek majd, hogy annak az RTL Klub és a TV2 legyen a kedvezményezettje. A politikával való együttműködést jelzi az is, hogy a nagy kereskedelmi adók 1997-es indulásukkor megkapták az állami terjesztésű országos frekvenciahálózatot úgy, hogy annak árát nem fizették meg. Majd a frekvenciák bérét – leginkább a két kereskedelmi rádió – lealkudta.

A szakember hozzáteszi: ezzel párhuzamosan a közszolgálati médiát a politika tönkretette és leamortizálta, hogy így védje a primitív, analóg, intellektuális tőke nélküli országos kereskedelmi rádiók és televíziók piacát.
- Mindez még akkor történt, amikor a Fidesz és az MSZP azt hitték, egyenrangúak. Közben a szocialisták nem vették észre, hogy régen kiénekelték a szájukból a sajtot. És még mindig arról volt szó közöttük, hogyan befolyásolják közösen a magyar médiarendszer fejlődését – magyarázza Enyedi Nagy. – Megegyeztek, hogy úgy tesznek, mintha a piaci fejlődés természetes fejlődése miatt menne tönkre és lehetetlenülne el a közszolgálati média. Nem meglepő, hogy mára a közszolgálati médiumok a magyar médiatér alig tíz százalékát birtokolják. Tették mindezt azért, mert abban bíztak, így mindkettőjüknek lehetnek saját médiumai. Csakhogy ekkora a Fidesznek már komoly médiabirodalmai voltak, az MSZP-nek pedig már nem volt, és azt később sem tudta létrehozni. Így az alku ráfagyott az MSZP-re.

Enyedi Nagy szerint a folyamat még működő, utolsó láncszeme a két kereskedelmi rádió volt. Az előzőekhez képest ebben annyi új elem volt, hogy a rádiókat megpróbálták „hungarizálni”, azaz a maguk kezébe venni.
- A két nagy párt mintha abban próbált volna megegyezni, hogy míg a lakosság felé kölcsönös megtévesztési szabadság van – azaz aki jobban be tudja őket csapni, az nyer – a nemzetközi tőke felé aláígérési verseny zajlik. Mind a két csatát a Fidesz nyerte. A két frekvenciatulajdonos váltásának sztorija pedig mintatörténete annak, hogy mennyire pártpolitikai utasítások szerint működött az ORTT az első perctől kezdve.

A szakember úgy véli ugyanis, hogy amikor Majtényi László ORTT elnök lemondása után az új jelölt, Polyák Gábor kijelentette, hogy a rádiós frekvenciák ügyét újra kivizsgálja, nem csak a Fidesz, hanem a szocialisták is azonnal kihátráltak mögüle. Az ORTT korábbi döntését ugyanis jogi úton is meg lehetett volna támadni.
- A két országos kereskedelmi rádió frekvenciák újraosztása egy tisztességtelen, és a jogszabályokat megerőszakoló alku eredménye volt – összegzi a helyzetet Enyedi Nagy. – A nemzetközi döntőbírósági eljárásnak pedig lehet hatása a magyar jogrendre és az országkép alakítására, ami arról szól, milyen biztonságban van itt a tőke.

De Enyedi Nagy – más néven Enami – úgy látja, más probléma is van.
- Miért aggódjak azért a kereskedelmi média tőkéért, amelyik az elmúlt tizenöt évben aktív szerepet vállalt az ország polgárainak általános közbeszédjének, nemzeti, kulturális színvonalának lerontásában? Tehát nem az a baj, hogy menniük kellett, hanem hogy mindez nem szabályosan, a jog keretén belül történt, egyszerűen azért, mert lejárt a szerződésük. Pedig amikor ezek a frekvenciák az eredeti szerződés lejárta után felszabadultak, azokat a magyar közszolgálati rádiózás szolgálatába kellett volna állítani. Magyarország területének a felén a Kossuth Rádiót URH-n nem lehet fogni. Milyen jó lenne, ha ezen változtatni tudtunk volna. Ezért mondom: itt tudatos, cinikus, komoly hozzáértést igénylő, hosszútávra kötött, a nagy pártok közötti alku alapján végrehajtott svindlikről van szó.

A médiaszakértő azt is hozzáteszi: ezt a cirkuszt a magyar lakosság teljes és átfogó közönye és az érintett médiaelit kollaborációja kísérte végig.
- Persze volt egy kis könnyhullás a két rádió kapcsán főleg a hallgatók részéről, de az ott dolgozó sztárok és műsorvezetők három hónapos átszerződési folyamat után ugyanott folytatták, ahol addig. A két országos kereskedelmi rádiónak és televíziónak pedig valójában az a rendeltetése, hogy közömbös hírekkel, divathullámokkal, botrányokkal depolitizálja és ködgyertyákkal elfedje a lakosság elől a valós társadalmi, politikai folyamatokat. Ha a nemzetközi döntőbíróságon a felperesek számára kedvezőtlen döntés születne, az sem tudja befolyásolni ezeket a folyamatokat és nem hoz különösebb változást a jelenlegi folyamatokhoz képest.