Hetilap kereső

Bányai György írása

Hazánk legismertebb gazdája díjat kapott A Hajléktalan Emberért Közalapítványtól. Abban segédkezett, hogy Tarnabodon otthonra leltek, s ne jussanak ismét az utcára, ha már egyszer fedél kerülhetett a fejük fölé. És ahhoz ad jó tanácsokat immár negyedik esztendeje az idén kilencvenéves Bálint György, miként műveljék kertecskéiket. Így találkozott vele BÁNYAI GYÖRGY.

Kertvárosban lakik, naná. Pont ő ne ott lakna, Bálint, az ország főkertésze? Mintha ez természetes volna. De huszonöt évig nem volt kertje, 1948-tól 1973-ig.

Attól fogva Balatonfüreden töltötte minden szabadidejét családjával, második, korán elhunyt feleségével s korábbi házasságából származó gyermekeivel. Egy elvadult telekből maguk alakíthatták ki helyi birodalmukat: volt veteményes, gyümölcsfa, virág, sok fény. És szőlő. Ehhez kapcsolódott az ötödik foglalkozási ág: a feldolgozás a pincében.

Kisember kiskertje

A hetvenes évek elején már a Kertészet és Szőlészet című lap főszerkesztője volt Bálint gazda. Kéthetenként jelent meg az az újság, aztán hetente, fénykorában hetvenötezer példányban is. Elsősorban a kisemberekhez, a kiskertek művelőihez szólt.

„A hatvanas évek közepétől mind többen juthattak kerthez, hobbitelekhez. A lap főleg nekik szólt. Nem mindenki örült azonban az újság népszerűségének, egyáltalán, ennek a folyamatnak, mondván, ha az ember visszavonul kis »birtokára«, az elfordítja őt a politikától.”

Ennek dacára – vagy éppen ezért – mind népszerűbb lett ez a fajta foglalatosság s vele együtt az újság. De Bálint György is, már nyugdíjba vonulása után, persze főként a televízió révén.

„1981-ban indult az Ablak. Amikor először mentem be a tévébe megbeszélésre, kolléganőm felkiáltott: maga lesz a Bálint gazda! De nem volt ez olyan egyértelmű. Ugyanis a Szabad Európa Rádióban volt már egy Bálint gazda, Czupy Bálint. A műsor főszerkesztője tehát felhívta Lakatos Ernőt, az MSZMP KB agitprop osztályának vezetőjét, aki semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy engem is így szólítsanak.”

Így Bálint Györgyöt ismét gazdának nevezték. Mint 1948-ig, s ahogy apját és nagyapját. Ez hagyomány.

Kulákként a listán

Gyöngyös a szülőhelye. Halmaj a szülőföldje. Apjáé és annak előtte nagyapjáé. A nagyapa alapozta meg a halmaji birtokot, a fia tovább virágoztatta, 1942-ben bekövetkezett halálával szállt át a gazdálkodás felelőssége Györgyre, akit családfenntartóként nagykorúsítani kellett, hisz akkor annak huszonnégy év volt a korhatára. Így csak később hívták be munkaszolgálatra, de azért behívták.

Mauthäusen következett, majd a háború utolsó napjaiban Gunskirchen. Onnan néhány fogolytársával sikerült megszöknie, még időben, mert az ottmaradtak nagy részét meggyilkolták.

Megmenekülvén egy amerikai táborba került az ausztriai Welsben, onnan küldték a Bad Schallerbach-i szanatóriumba. Fagyott lábbal, negyvenhárom kilósan.

Egy szelíd mosolyú apáca, Annunziata nővér gondozta hetekig. Sokat beszélgettek. A község plébánosával szintúgy, aki felajánlotta: vegye fel a katolikus vallást. Megtörtént.

„Két dologhoz lettem hűtlen életemben. A nevemhez és a vallásomhoz. Braunból Bálint lettem, zsidóból katolikus.”

Földközelben

A földhöz viszont következetesen ragaszkodott. Már amíg és ahogy lehetett. Előbb összezsugorodott a birtok, rögtön a háború után, az általános földrendezés folytán. Kétszáz hold maradt. Az se sokáig. Előbb – érzékelvén, hogy egyéni gazdálkodóként nem tarthatná meg földjét – szövetkezetet akart alapítani, de akkor az még nem volt divat. A párttitkár sem örült az ötletnek. Aztán – midőn kuláknak nyilvánították egykori középbirtokosként, s a maradék gazdaságot is kivették a kezéből – Budapestre költözött albérletbe ifjú nejével. Őt még a háború előtt ismerte meg. Visszatérvén össze is házasodtak, elváltak, majd ismét megházasodtak, s megint elváltak. Első feleségétől született fia, János.

A nehéz esztendőkben – a legnehezebbeken már túl voltak – kertgondozóként kereste kenyerét Bálint György, főként Pesterzsébeten. Később a Mányi Állami Gazdaságba került – „protekcióval” – segédagronómusnak, majd főagronómus lehetett. Ötvenhat forró napjaiban a munkástanács választotta meg. Megúszta annyival, hogy néhány hónap múlva leváltották.

Mindig is földközelben maradt – leszámítva egy rövidke minisztériumi s az Állami Biztosítónál töltött szakaszt –, a szó átvitt és valódi értelmében egyaránt. Tudományosan is előbbre léphetett volna, ha egy akadémiai potentát a korszellemnek megfelelő indoklással nem teszi taccsra a dolgozatát. Késett a kandidátusi, de meglett.

A rendszerváltás után a szabad demokraták keresték meg. („Mindig közel állt hozzám a liberalizmus, a szolidaritás, a tolerancia.”) Örült, amikor Magyar Bálint 1994-ben felkérte, legyen Érd, Diósd, Százhalombatta képviselőjelöltje. És honatya lett, pártjának egyik agrárszakértője. Ma is aktív, tagja az országos tanácsnak. Fájlalja, hogy az SZDSZ „nem olyan már, mint régen”. És hogy nem hallgattak rá, amikor arról győzködte őket, milyen fontos a mezőgazdaság.

Szoba a kekszgyárban

A föld az élet. Egy új élet reménye. Négy éve (a Rotary Club tagjaként) értelmes munkát keresve beszélt Vecsei Miklóssal is, aki miniszteri biztosként foglalkozott a hajléktalanok ügyével. Ma a Máltai Szeretetszolgálatnál teszi ezt. És amikor kísérletképpen Tarnabodra költöztettek pár hajléktalant, hogy ott megkapaszkodjanak, talpra álljanak, Bálint gazda vállalta, hogy megtanítja őket a gazdálkodás alapjaira. Rendszeresen lejár hozzájuk, előadásokat tart, tanácsokkal szolgál. Ezért „A hajléktalan emberért” elnevezésű az az elismerés, amelyet évente ítélnek oda. Negyedikként kapta meg.

Haza is hívták, Halmajugrára. Kekszgyár működött a szülői házban. Igazgatója, Olga Pavlova – egy magyar férfi orosz neje – felújíttatta, irodává alakíttatta, emeletet is húznak majd rá, ahol lesz egy szoba is, amelyet Gyuri bácsinak tartanak fenn.

„Legutóbb, amikor otthon jártam, még ráismertem egy-egy zugra. Leültem az ablak elé, néztem a Kékes tetejét és a régi kovácsoltvas kilincseket. Mint gyerekkoromban.”

Most Sashalmon lakik, harmadik feleségével. Bálint gazda csaknem nyolcvanéves volt, amikor megházasodott.
Nejével kertvárosban él. Naná.