Balatoni skanzenmentés

Felújítják és bővítik a szántódpusztai skanzent a Balaton déli partján. A 350 millió forintos beruházás az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében valósul meg – főként európai uniós társfinanszírozásból. Az egyedülálló kultúr- és agrártörténeti múzeumfalu műemlék épületeinek rekonstrukciója idén kezdődik, s várhatóan 2010 szeptemberére befejeződik. HERSKOVITS ESZTER írása.

Bár már az avar korban is éltek Szántódpusztán, a települést először a Tihanyi alapítólevél említi 1055-ben: I. András az apátság alapításakor a szántódpusztai királyi birtokot – egyéb területekkel együtt – a Benedek-rendi szerzeteseknek adományozta.

– Szántódpuszta nemcsak a révszolgálatot felügyelte a Balaton északi és déli partja között. A település látta el hallal, szőlővel és miseborral az apátságot. Annak idején főleg mezőgazdasági termelés folyt itt – tudjuk meg Czoma Lászlótól, a Helikon Kastély Múzeum Kht. igazgatójától; ma hozzájuk tartozik állami vagyonként a múzeumfalu.

MTI-fotó

Világi bérlők

A puszta – kisebb megszakításokkal – majdnem kilencszáz évig szolgálta Tihanyt. Amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, „világi bérlők” költöztek a majorságba. Pálóczi Horváth Ádám költő és polihisztor az 1780-as évek végén pezsgő irodalmi életet szervezett Szántódpusztán.

A tihanyi bencések a 19. század elején kapták vissza a területet, s maradtak itt a második világháború utáni időszakig.

De visszatérve: az 1700-as években – a török hódoltság után – a tihanyi apátok újjáépíttették a szántódpusztai majorságot. 1716-ra lett kész a kastély, az „úrilak”, amely akkoriban az apátság gazdatisztjeinek, jószágkományzójának és erdőmérnökeinek otthona volt. Aztán 1880-ban „modernizálták”: klasszicizáló stílusban építették át.

Krassó Vilibald tihanyi apát a szántódpusztai dombra 1735-ben kápolnát emeltetett: Szent Kristófról, az utazók és vándorok védőszentjéről nevezték el.

Europa Nostra

Czoma László azt mondja: még 1945-ben, a földreform évében is éltek a majorságban cselédek, de a rendelet révén a település java része akkor magángazdálkodók tulajdonába került. Ám csak rövid időre. Az ötvenes években Szántódpuszta sem kerülte el a téeszesítést.

2008 végén lezárultak a turizmusfejlesztést célzó európai uniós pályázatok. Ezek keretében az ország területén öszszesen 247 projekt részesült több mint 67 milliárd forint támogatásban. Főként gyógy- és termálfürdő-, illetve a kulturális és az aktív turizmushoz kapcsolódó fejlesztéseket finanszíroznak uniós forrásból.

A legnagyobb támogatást a közép-dunántúli és a Szántódpusztát is magában foglaló dél-dunántúli régió nyerte. Utóbbinak összesen mintegy 8 milliárd forint jutott.

Kovács Miklós, az Önkormányzati Minisztérium turisztikai szakállamtitkára hangsúlyozza: a turizmus fejlesztése nemzetgazdasági szempontból is elengedhetetlen.

– A turizmus a hazai GDP 8,5 százalékát adja. Csaknem 400 ezer főt foglalkoztat, s a mostani uniós fejlesztésekkel további munkahelyek jöhetnek létre.

Tegyük hozzá: ezek a beruházások a magyar építőipart is jelentős megrendelésekhez juttatják.

Kovács szerint a turizmusnak úgynevezett „multiplikátor” szerepe van. Magyarán: pozitívan hat más ágazatokra. Csökkenti a fizetési mérleg hiányát, segíti a falvak, városok, régiók, hátrányos helyzetű térségek fejlődését, felzárkózását.

– A skanzen ötlete a hatvanas években született – folytatja Czoma. – A lakók szép lassan kiköltöztek innen. A hetvenes évekre Szántódpuszta múzeumfaluvá alakult.

A harminckét műemlék épület – a közös kemencétől a csárdákig, a zöldségesvermektől a kukoricagóréig, a kastélykúriától a kápolnáig – kultúr- és egyben agrártörténeti emlékhely. Kivételes turisztikai látványosság. A skanzen 1994-ben Europa Nostra-díjat kapott.

Csakhogy a kilencvenes évek második felére csökkent a balatoni turisták száma, bezártak a szántódpusztai csárdák is, az akkori üzemeltető nem foglalkozott állagmegóvással.

Néhány évvel ezelőtt elterjedt: Szántódpuszta megszűnne mint „turisztikai attrakció”, s csupán egy-két épületet hagynának mementóul, a kápolna dombjára pedig lakóparkot építenének. Akkor lépett közbe a Helikon Kastélymúzeum Kht. A huszonnegyedik órában mentették meg a skanzent, s megkapták az üzemeltetési jogát.

– Borzalmas állapotokat örököltünk – idézi a közelmúltat Czoma. – Két év alatt több mint 50 millió forint ment el az épületek „korhű” nádazására, tűzvédelemre. A kastély megóvására is 60-70 milliót költöttünk. De ezek a munkálatok csak részleges mentést jelentettek.

Tavaly a Helikon Kastélymúzeum Kht. pályázott az Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális operatív programjára. 350 millió forintot nyertek a múzeumfalu teljes körű felújítására. A támogatás összegének 80 százaléka európai uniós társfinanszírozás. Az úgynevezett „önerőt” a tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium biztosítja.

Õshonos fajták

S hogy milyen lesz a megújult skanzen?

– Az 1700-as évek agrárfaluját szeretnénk visszaidézni, például korhűen renoválni a régi cselédlakásokat. Megújul a kovácsműhely is, lovasbemutatókat tervezünk, a szabadtéri színpadot már idén átadjuk. A barokk kori raktárépület a rekonstrukció után kézműves- és fafaragó műhelynek ad otthont. Õshonos magyar állatfajtákat – rackajuhot, baromfikat, ősmagyar kutyafajtákat – tartunk majd, ami szintén illik a skanzen szellemiségéhez. Emellett már most is működik az egyedülálló, valamennyi őshonos balatoni halfajtát bemutató akvárium – sorolja Czoma László, aki már azon is gondolkodik: vasárnaponként piacon kínálhatnák termékeiket a környék kisgazdaságai.

A teljes rekonstrukció várhatóan 2010 szeptemberére fejeződik be. De a skanzen addig is nyitva áll a látogatók előtt: már most nyáron hatvan szálláshellyel várják a turistákat. És megnyílik a tájjellegű vendéglő is. Az étlapot néprajzkutatók segítségével állították össze – régi magyar receptek alapján.

______________
Kapcsolódó cikkek
Béla, hova viszel nyaralni?!
”Magunkban pánikolunk, és előrefelé menekülünk”
Inkább jöjjön a szomszédból mint a tengerentúlról, csak jöjjön