Hetilap kereső

H. L. írása

Az anyagyilkosság vádja ellen szabadlábon védekező fiatalember átballagott a szomszédba, hogy elkérincsélje a pajszert. Illedelmesen elmondta, hogy a fészerben heverő feszítővas nagyon kell neki – attól az egész élete függhet. Úgy áll ugyanis a helyzet, hogy a bűnöző, aki bevallotta a gyilkosságot, azt állította: ezzel a vassal verte agyon az áldozatot. Lehet rajta vérnyom, DNS, miegymás. Ha a szomszéd volna olyan szíves, hogy neki adja, akkor védője kérése alapján a fiatalember a bíróságon talán letétbe helyeztethetné, hogy ne tűnjenek el a nyomok. Jó ember az a szomszéd. Nem sajnálta főhősünktől a pajszert. BARÁT JÓZSEF összefoglalója.

Nincs az a dilettáns, kezdő krimiíró, aki ilyen abszurd marhasággal merné traktálni az olvasókat. Hiszen kézenfekvő, hogy ha valaki bevall egy gyilkosságot, a rendőrség azonnal lép. Mindenképpen lefoglalja az elkövetés állítólagos eszközét: az perdöntő bizonyíték lehet. Ha nem hordoz érdemleges információt, a feszítővas akkor is segít abban, hogy a nyomozás közelebb vigyen az igazsághoz – gyengíti az állítólagos elkövető vallomásának hitelét. Ám a történet nem egy pocsék krimi része, hanem a magyar valóságé, amely gyakran alulmúlja még a fércműveket is: természetesen megtörtént esetről, a Balla Irma-ügyről van szó.

Erős, durva eszközzel

Balla Irmát, a debreceni önkormányzat képviselőjét saját lakásában brutális kegyetlenséggel végezték ki 2007 húsvétján. Holttestét fia, Schönstein Sándor, a Corvinus Egyetem gazdasági informatikus szakos hallgatója találta meg: egy évvel később éppen őt gyanúsította meg a rendőrség. A fiatalember több mint egy évet töltött előzetes letartóztatásban. Június végén–július elején váratlan fordulat történt. D. Lajos, egy kisebb ügyek miatt őrizetbe vett férfi, aki annak idején segédmunkásként a szomszédban dolgozott, egymás után kétszer is beismerte a gyilkosságot az ügyben eljáró ügyész és a városi rendőrkapitány jelenlétében. Igaz, harmadszorra visszavonta a vallomást, amelyet így perben nem lehetne felhasználni ellene, ám gyanús részletek mégis ellene szólnak. Honnan ismerte a lakás beosztását? Hogyan lehet, hogy Balla Irma mobiltelefonját éppen egy olyan útvonal mellett találták meg, ahol ő járt rendszeresen? És miért illett az igazságügyi orvosszakértő leírása az általa említett feszítővasra? Az orvos szerint a gyilkosságot rendkívül erős, durva eszközzel követték el, nyolcszor sújtottak az áldozat fejére, majd azzal meg is fojtották, eltörték a gégéjét, a nyelőcsövét, és az eszközt még nemi szervébe is betolták. A feszítővason tehát fontos nyomok maradhattak, olyasfélék, amelyeknek nem szabad elkallódnia. Az ügyészség azonban nem adott utasítást a tárgy lefoglalására, helyszíni bizonyítási eljárás lefolytatására.

„Aki nem ellenőrzi, hogy D. Lajos állításainak van-e igazságtartalma, az véleményem szerint bűnös közömbösséggel van az ügy iránt. Ez szigorúan nézve már-már a mentő körülmények elhallgatásának, a bűnpártolásnak a határát súrolhatja, hivatali mulasztásnak minősülhet!” – fakadt ki a 168 Órának Magyar György, Schönstein Sándor védője. Az ügyvéd szerint az ügyészségnek kellett volna lépnie, de ezt a büntetőeljárás-jogi törvény 268. paragrafusának első bekezdése alapján a bíró is megtehetné. „Átirattal kérhetné egyes bizonyítási anyagok beszerzését az ügyészségtől. Ez sem történt meg. Ezt én pingpongozásnak, egymásra mutogatásnak, a felelősség áthárításának tartom” – mondta az ügyvéd.

A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség nem ejti a vádat. A vádhatóság képviselője úgy nyilatkozott, hogy D. Lajos drogelvonási tünetei miatt nem volt beszámítható állapotban, amikor magára vállalta a gyilkosságot. Az ügyészség azt is közölte, hogy a következő tárgyalási szakaszban kerülnek a bíróság elé azok a szakértői vélemények, amelyek elemi szálakkal és mikronyomokkal bizonyítják, hogy Balla Irmát igenis a fia ölte meg. A védő szerint mindez együtt sem lehet elég ok arra, hogy figyelmen kívül hagyják a vallomást, és esetleges bizonyítékokat veszni hagyjanak. Mint mondja: ez nem szereplőválogatás, ahol haza lehet küldeni jelölteket azért, mert megtalálták az ideális embert a vádlott szerepére. „Én már nem azt kérem, hogy függesszék fel az eljárást, nem azt kérem, hogy emeljenek vádat D. Lajos ellen. Csak azt kérem, hogy ellenőrizzék a vallomását” – hallottuk a védőtől.

Fleck Zoltán jogszociológus szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az elemi szálakat minősítő szakértői vélemények perdöntőnek bizonyulhatnak-e. Tény, hogy a tudomány kétséget kizáróan meg tudja állapítani, két ruhadarabon talált szálak egy helyről valók-e. Ám Magyarországon nemegyszer előfordul, hogy a tárgyi bizonyítékokat nem megfelelően kezelik – például a helyszínen egy zsákba teszik az áldozat és a tettes ruháit, ezek után a szakértői jelentések már nem sokat érnek. A szakértőt az egész ügy a móri gyilkossággal kapcsolatos justizmordra emlékezteti. És tényleg, Kaiser elítélésekor sem volt meg a gyilkoláshoz használt eszköz, nem volt szemtanú, sőt még az egyértelmű indíték is hiányzott.

Ember a darálóban

A magyar bírósági rendszer valamiféle ítélkezési automatára hasonlít, amely mindenképpen le akarja darálni azt, aki fogaskerekei közé kerül, semmi sem jellemző rá kevésbé, mint a belátás, az önkorrekció lehetősége – vetettük fel a jogszociológusnak. Fleck Zoltán egyetért. „Isten ments, hogy bármelyikünk bekerüljön ebbe a rendszerbe, mert ha már benne vagyunk, kevés a remény. A rendőrség örül, hogy elkapott valakit, az ügyészség már közvetett bizonyítékok alapján is vádat emel, a bíróság pedig köziratba foglalt igazságként tekint arra, amit az ügyész leírt a vádiratban. Ezért lehet, hogy Magyarországon 95-98 százalékos az ügyészség váderedményessége a bíróságon. Ez elkeserítő adat, mert mögötte az áll, hogy egyetlen tanú szavára is elítélnek embereket.”
Fleck Zoltán szerint a Balla-ügy ismét felhívja a figyelmet az ügyészség szabályozása körüli kétségekre. A sajtóban mindennapossá vált cikkek valódi vagy vélt ügyészi hibákról mind azt bizonyítják: érdemes újragondolni a jelenlegi szabályozást. Hogy tényleg jól szolgálja-e az igazságszolgáltatás ügyét, hogy az ügyészség tevékenysége felett nálunk nincsen kontroll, nincsen semmilyen felelősségérvényesítő mechanizmus.

Abszurd az egész történet – vallja Doszpot Péter nyugalmazott rendőr alezredes, akinél több gyilkossági ügyet a kilencvenes években senki sem tárt fel. A Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának volt vezetője tartózkodik attól, hogy sajtójelentések alapján formáljon véleményt az ügyről. „Tudja, én sok hülyeséget olvastam már a sajtóban – mondta a 168 Órának, D. Lajos vallomásával kapcsolatban azonban kerek perec kimondta: – Döbbenetes, hogy annak igazságtartalmát nem kívánja ellenőrizni az ügyészség, mondván, neki már van gyanúsítottja a vádlottak padján, más nem érdekes.” Doszpot lapunknak elmondta: ő bizony akár saját szakállára utánajárt volna a részleteknek, bármit mond is az ügyész. „Egy jó zsaru ilyenkor nem ülhet a babérjain – vallja a volt nyomozó –, és azt sem hiszem, hogy az ügyésszel ne lehetne megállapodni a bizonyítás elvégzéséről. Ha egyszer valaki kijelentette, hogy gyilkolt, akkor minden lehetséges szálat ellenőrizni kell. Döbbenet, amit itt olvasni lehet.”

Már másról van szó
Döbbenet ide, döbbenet oda: Fleck Zoltán éppen azért optimista, mert a sajtóban olvasni lehet a történtekről. Szerinte ugyanis a nyilvánosság az egyetlen biztosíték arra, hogy a magyar jogszolgáltatás rendszerének hibái nem állandósulnak. Mint mondja, ennek az ügynek a kapcsán régen nem az az igazi kérdés, hogy mi lesz a pajszerral, és ki a gyilkos. Már többről van szó.