2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Óriási a nyomor Magyarországon
Az avasi lakótelep Miskolcon
2012. május 25. 10:56
Orbán: Magyarország erősebb, mint volt
hirado.hu
2012. május 25. 09:17
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
300 alatt maradt a forint - egyelőre
2012. május 25. 12:07
Kádár 100
mult-kor.hu
2012. május 25. 11:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
nonest
-
2012.05.25 12:55
Heller Ágnes hazugsága
Csikar
-
2012.05.25 12:24
Társalgó, 2012. május
tolstoy
-
2012.05.25 12:03
Hmmm....
tramini
-
2012.05.25 11:13
Mount Everest másképpen....
Skubi
-
2012.05.25 11:12
Hát milyen országban élünk?
Li Taj-po
-
2012.05.25 10:59
AMIRE MÉG AZ MSZP SEM VETEMEDETT!
anula
-
2012.05.25 09:17
Klubrádió - Vége
anula
-
2012.05.25 09:15
Tiltakozom a szabad topicnyitás lehetősége ellen
falusi
-
2012.05.25 08:59
Orbán a király !
anula
-
2012.05.25 06:27
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
AI: Súlyos visszaélésekhez vezethetnek az Orbán-kormány lépései
Fotó: Amnesty International
Tüntetés a sajtószabadságért
2012. május 24. 12:51
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szerda, 2012. január 25. 18:47
Nej György
írása
Bokros: Orbán saját magát köpi szemen
Becstelen politika
Közjogi szőnyegbombázásnak nevezte a strasbourgi „magyar napon” a kormány lázas törvényalkotását Bokros Lajos. Az Európai Parlamentben ő bírálta a legkeményebben a hazai közállapotokat. Kettős krízisről beszélt: szerinte Magyarországon egyszerre van gazdasági és költségvetési, valamint jogi és politikai válság. Sztálinista alkotmánnyal Magyarországot nem vették volna fel az unióba – védte Daniel Cohn-Bendit a leváltott ’89-es alaptörvényt, és rajta kívül egyedül Bokros állt ki a megsemmisített alkotmány mellett. A volt pénzügyminisztert NEJ GYÖRGY kérdezte.
- Nehéz Bokros Lajosnak lenni?
– ?
- Látom, meglepődik. „Valljuk be, nem könnyű Bokros Lajosnak lenni” – Deutsch Tamás írja az interneten. Abból gondolja, hogy önnek MSZMP-s, MSZP-s, MSZP–SZDSZ-es múltja van, most meg jobboldalinak mondja magát – hiszen ezt írta levelében 756 strasbourg-i kollégájának.
– Konzervatív kritikát mondtam el az unió parlamentjében. Ez tökéletesen megállja a helyét, mert a valódi – európai értelemben vett – konzervatív politika piacpárti, kapitalizmuspárti, befektetőpárti, és nem tesz különbséget a belföldi és a külföldi befektetők között. Ezzel szemben a Fidesz politikája szembemegy a piaccal, piacellenes, tőke- és kapitalizmusellenes, mindenekelőtt külfölditőke-ellenes. Ellentétben azzal, amit néhány német újságban írnak, a Fidesz nem konzervatív párt, hanem populista-nacionalista gyülekezet, amely inkább szocialista vagy legalábbis államkapitalizmusra hajazó politikát valósít meg, aminek semmi köze a modern konzervativizmushoz, amelyet én képviselek.
- Miért tartja ennyire fontosnak a szócikkszerkesztést? Korábban is hiába mondták a szakemberek, hogy a balliberális koalíció inkább jobbos, a Fidesz meg inkább balos elemekkel operál a gazdaságban – ez is meg a valóság is keveseket zavart.
– Kénytelen vagyok tisztába tenni a fogalmakat, mert Nyugat-Európában ennek van jelentősége. A magyar valóságot pontosan le kell fordítanunk a nyugati politikai közösség nyelvére az Európai Parlamentben. Másrészt fontos, hogy Fidesz-uraimék 1995–96-ban az én politikámat balról támadták, kőszívű kapitalistának neveztek, programomat thatcheri jellegű intézkedések halmazának titulálták. Pedig az sikeresen helyreállította a növekedést és az ország pénzügyi egyensúlyát. Nekik azonban ez nem sikerül – sőt!
- A háromórás strasbourg-i magyar napon a fogalmak kuszák maradtak, a terhünkre rótt szabályok szétcincálása helyett inkább ideológiai állóháború folyt, a pártcsaládok vállvetve védték mundérjuk megtépázott becsületét. Eldőlhetett ott bármi is?
– Ezzel nem értek egyet. Az Európai Parlamentben nincs kormánypárt meg ellenzék. Kénytelen-kelletlen mindenki arra összpontosított, ami miatt az Európai Bizottság elrendelte a kötelességszegési eljárásokat. Az igaz, hogy a többség nem ismeri alaposan az új magyar jogszabályokat, de ez nem adhat alapot arra, hogy a miniszterelnök valótlanságokat állítson. Orbán Viktor azzal kezdte beszédét, hogy a kormány leváltotta a sztálinista alkotmányt. Pontosan tudja, hogy nem volt az, és azt is, hogy az itteni képviselők a régit éppúgy nem ismerik, mint az újat. A Fidesz egyrészt ostorozta az ismerethiányt, másrészt apellált rá és kihasználta. Ha a korábbi alkotmányt sztálinistának bélyegzi, akkor Orbán saját magát köpi szemen, saját korabeli szerepét az Ellenzéki Kerekasztalban, mert tudja, hogy az 1949-es alkotmánynak legfeljebb a címe maradt meg. Az Európai Parlament ülésén semmi nem dőlt el ugyan, de a vitának nem is ez volt a tétje. Európának fontos tudnia, hogy az unió szívében van most egy kormány, amely szétverte a fékek és ellensúlyok finom rendszerét, amely liberális helyett illiberális demokráciát épít, és hogy nem csupán a törvények betűjével, hanem – ahogyan a Der Spiegel írta múlt heti számában német kormánykörökre hivatkozva – az egész törvényalkotás szellemével, kultúrájával, az azt megtestesítő értékrenddel vannak problémák.
- Ezt ön angol nyelvű felszólalásában ugyancsak hangsúlyozta. Hogy eredménnyel, hatékonyan tette-e, abban kételkedem, mert úgy hadart, mintha pisztolyt tartottak volna a hátába.
– Szűk az időkeret, sok a mondanivaló, ezért sietni kell. De megnyugtatom, valamennyi képviselőtársam időben megkapta a teljes eredeti szöveget elektronikus formában, sőt, elhangzása előtt ott volt már az angol lapoknál is.
- Hoppá! Sikerült lelepleznem egy felbujtót! Ön halmozottan hazaáruló, mert Magyarország ellen hangolja a nemzetközi közvéleményt, ráadásul nem magyarul beszél a strasbourgi parlamentben!
– Menjünk tovább! Komoly kérdései is vannak?
- Igyekszem. Ön szerint miért és meddig tart a kormány szabadságharca? Ha Orbán Viktorból indulok ki, akkor még nincs vége, hiszen azt mondta, „a szabadságharcosok hazája vagyunk”, és ezt a hagyományt ő is ápolja. Kérdés: meddig?
– Ez a politika ésszerűtlen, szakszerűtlen és becstelen, ráadásul rengeteg kárt okoz az országnak, amit igazolni is tudok...
- A kárt vagy a becstelenséget?
– A kárt az élet igazolja. Drámai sebességgel romlanak az életfeltételek, nehezebb a hitelfelvétel, gyengül a forint. A becstelenség legkézenfekvőbb példája az egy évvel ezelőtti kormányzati zsarolás: ha valaki nem lép vissza az állami rendszerbe, akkor végleg elveszíti társadalombiztosítási nyugdíjjogosultságát. Majd, miután az emberek „kiszervezték magukat a társadalmi szolidaritásból” – így mondta Matolcsy –, kiderült, hogy mégsem veszítik el állami nyugdíjvárományukat.
- Konrád György azt írta a The New York Timesban, hogy az alkotmány célja: Orbán uralma legalább annyi ideig tartson, mint Horthy Miklós kvázifasiszta vagy Kádár János kommunista uralma. Egyetért vele?
– Az Európai Parlamentben idéztem Orbán Viktort, aki tavaly a Neue Kronen Zeitungban maga állította, hogy meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét. Vegyük még hozzá kötcsei beszédét a centrális erőtérről, és máris ott vagyunk az egységes pártnál, ami a Horthy-korszakot jellemezte. És ne feledjük: noha a rendszer képviselői közül sokan ellenálltak, maga a rendszer végső soron szálláscsinálója volt a fasizmusnak. Bármit állít is a Fidesz arról, hogy ő az egyetlen és igazi védelem a szélsőjobb ellen, a mindennapi életben sajnos ennek éppen az ellenkezője igaz.
- A miniszterelnök politikai vágyálma nem módosítható akkor sem, ha – bár Matolcsy miniszter gazdaságtörténeti sikerekről vizionál – anyagi alapjai éppen szétporladóban vannak?
– Ez populista-nacionalista berendezkedés, amely egy törzsi jellegű alkotmányt erőszakolt rá az országra. Ez nem gazdasági-társadalmi, hanem valamiféle „metafizikai ésszerűségből” táplálkozik. Az ország könnyen kormányozhatatlanná válhat, ha a sarkalatos törvények megkötik a következő kormányok, sőt a választók kezét: még gazdasági szükséghelyzetben sem lesz mód növelni a személyi jövedelemadóból származó bevételeket, és progresszívvé tenni az adórendszert.
- A gazdasági szükséghelyzettől galaktikus messzeségben vagyunk, hiszen „nekünk nem pénz kell az IMF-től, hanem biztonság”, és „nem fogunk félreugrani, ha az IMF pénzt akar adni”, márpedig Orbán úr azt állította szolid fanyarsággal, hogy akar.
– Ez a mondat nem pusztán roppant ízléstelen és méltatlan egy kormányfőhöz, hanem kifejezetten ártalmas. Nem izzítja magasabb hőfokra a hazánk iránti bizalmat Washingtonban. Nem mintha az IMF érzelemmel átitatott intézmény lenne, de a kormány kiszámíthatósága, hitelessége, sőt, stílusa mindig számít azoknál a tisztviselőknél, akik egy hitelmegállapodás követelményeiről és teljesítéséről döntenek. Ez a folyamat könnyen elhúzódhat, és akkor további értelmetlen szenvedés zúdulhat a magyar dolgozók, adófizetők, nyugdíjasok, betétesek, befektetők, vállalkozók nyakába. A miniszterelnök igen rossz szolgálatot tesz a magyar nemzetnek az ilyen arrogáns, kérkedő és teljesen fölöslegesen kuruckodó kijelentésekkel. Nagyobb szerénység bizony több méltósággal, és kár helyett talán több eredménnyel járna.
- „Csapdában vagyunk”, állította három éve a Reformszövetség és ön is. Visszaesés vagy államcsőd – riogattak akkor. Szigorú gazdálkodást és reformokat sürgettek. Gyurcsány mondta a javaslataikról, hogy gazdaságilag imponálóak, társadalmilag dermesztőek. Nem is lett belőlük semmi. Jó egy hete ön ismét előállt egy „csomaggal”, benne kötelező vizit- és tandíj, kötelező magán-egészségbiztosítók, progresszív adózás, ötven százalék alatti állami újraelosztás és a többi. Ez nem dermesztő?
– A helyzethez képest egyáltalán nem az. A magyar társadalom kezdi megérteni, hogy kétféle megszorítás létezik, az egyiknek semmi eredménye, a másiknak meg van. A kétségtelenül kemény ’95-96-os intézkedések után helyreállt a költségvetési egyensúly, és ami még fontosabb, elindult egy ma már aranykorinak tetsző, négy-öt százalékos növekedés az ezredfordulóig, amiből az első Fidesz-kormány hallatlan mértékben profitált. Akkor Magyarország – történetében először – befektetési kategóriába került mindhárom nagy minősítőnél! És most? Mindegyik a bóvliba sorolta az országot, növekedés pedig nincs. Ezért persze a szocialista–szabaddemokrata kormányok is felelősek, erőteljesen bíráltam is őket felelőtlen és jövőfelélő gazdaságpolitikájukért 2002 és 2009 között. Viszont a mostani kormány nemcsak a gazdaságot, hanem a demokráciát is szétveri. Ez nemcsak önmagában tragédia, hanem azért is fontos, mert demokráciában könnyebb stabilizálni a gazdaságot. Saját kárunkon fogjuk megtanulni, hogy szabadság nélkül kenyér sincs.
- Nem látok olyan politikai erőt, amely félrelökné vetélytársait, hogy magáénak tudhassa az ön programját. Sejtik, mire mennének vele 2014-ben: mint mások annak idején a háromszáz forintos vizitdíjjal...
– A programom nem radikális, hanem ésszerű és szakszerű. Nevén nevezi, amiről beszél. Őszinte és becsületes. Most nincs vizitdíj, de romlik az egészségügyi szolgáltatások minősége, hozzáférhetősége. A felsőoktatásban a fiatalok kétharmada költségtérítéses lesz, de a kormány tagadja, hogy lenne tandíj. A valóság eltagadása legutoljára az ötvenes években, a sztálinista akarnoki gazdálkodás idején öltött ilyen méreteket, mint most .
- Majd elválik, kinek van szüksége Bokros Lajosra. Ön most kit választana? Milyen pozíciót?
– Ebben a gyászos helyzetben, az ellenzék szétforgácsolt állapotában dőreség lenne délibábos álmokat szövögetni tisztségről, beosztásról. Most az a legfontosabb, hogy létrejöjjön a legszélesebb ellenzéki összefogás, a demokratikus erők jobbról – persze a Jobbikról szó sem lehet – és balról állapodjanak meg egy minimális politikai-társadalmi programban még a választás előtt. A negatív program, hogy le kell váltani a Fideszt, kevés. Egyelőre tehát nem arról kell beszélnünk, hogy ki kormányozzon, hanem arról, miképpen fogjunk össze, mert enélkül nincs esélyünk nyerni.
- Részt venne egy ellenzéki kerekasztal munkájában?
– Nagyon szívesen. Magam is kezdeményezem a létrehozását. Még egyszer ugyanis nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, mint 2010-ben, hogy egyetlen párt érdemi program és előzetes vita nélkül szerezzen kétharmadot vagy akár csak győzelmet. Magyarország nem bír ki több populista-nacionalista, tekintélyuralmi rendszert, ha növekedni, felzárkózni akar, és a fiatalok nagyobb szabadságban kívánnak élni.
(Az írást a 168 Óra hetilap holnap megjelenő száma közli nyomtatásban)
– ?
- Látom, meglepődik. „Valljuk be, nem könnyű Bokros Lajosnak lenni” – Deutsch Tamás írja az interneten. Abból gondolja, hogy önnek MSZMP-s, MSZP-s, MSZP–SZDSZ-es múltja van, most meg jobboldalinak mondja magát – hiszen ezt írta levelében 756 strasbourg-i kollégájának.
– Konzervatív kritikát mondtam el az unió parlamentjében. Ez tökéletesen megállja a helyét, mert a valódi – európai értelemben vett – konzervatív politika piacpárti, kapitalizmuspárti, befektetőpárti, és nem tesz különbséget a belföldi és a külföldi befektetők között. Ezzel szemben a Fidesz politikája szembemegy a piaccal, piacellenes, tőke- és kapitalizmusellenes, mindenekelőtt külfölditőke-ellenes. Ellentétben azzal, amit néhány német újságban írnak, a Fidesz nem konzervatív párt, hanem populista-nacionalista gyülekezet, amely inkább szocialista vagy legalábbis államkapitalizmusra hajazó politikát valósít meg, aminek semmi köze a modern konzervativizmushoz, amelyet én képviselek.
– Kénytelen vagyok tisztába tenni a fogalmakat, mert Nyugat-Európában ennek van jelentősége. A magyar valóságot pontosan le kell fordítanunk a nyugati politikai közösség nyelvére az Európai Parlamentben. Másrészt fontos, hogy Fidesz-uraimék 1995–96-ban az én politikámat balról támadták, kőszívű kapitalistának neveztek, programomat thatcheri jellegű intézkedések halmazának titulálták. Pedig az sikeresen helyreállította a növekedést és az ország pénzügyi egyensúlyát. Nekik azonban ez nem sikerül – sőt!
- A háromórás strasbourg-i magyar napon a fogalmak kuszák maradtak, a terhünkre rótt szabályok szétcincálása helyett inkább ideológiai állóháború folyt, a pártcsaládok vállvetve védték mundérjuk megtépázott becsületét. Eldőlhetett ott bármi is?
– Ezzel nem értek egyet. Az Európai Parlamentben nincs kormánypárt meg ellenzék. Kénytelen-kelletlen mindenki arra összpontosított, ami miatt az Európai Bizottság elrendelte a kötelességszegési eljárásokat. Az igaz, hogy a többség nem ismeri alaposan az új magyar jogszabályokat, de ez nem adhat alapot arra, hogy a miniszterelnök valótlanságokat állítson. Orbán Viktor azzal kezdte beszédét, hogy a kormány leváltotta a sztálinista alkotmányt. Pontosan tudja, hogy nem volt az, és azt is, hogy az itteni képviselők a régit éppúgy nem ismerik, mint az újat. A Fidesz egyrészt ostorozta az ismerethiányt, másrészt apellált rá és kihasználta. Ha a korábbi alkotmányt sztálinistának bélyegzi, akkor Orbán saját magát köpi szemen, saját korabeli szerepét az Ellenzéki Kerekasztalban, mert tudja, hogy az 1949-es alkotmánynak legfeljebb a címe maradt meg. Az Európai Parlament ülésén semmi nem dőlt el ugyan, de a vitának nem is ez volt a tétje. Európának fontos tudnia, hogy az unió szívében van most egy kormány, amely szétverte a fékek és ellensúlyok finom rendszerét, amely liberális helyett illiberális demokráciát épít, és hogy nem csupán a törvények betűjével, hanem – ahogyan a Der Spiegel írta múlt heti számában német kormánykörökre hivatkozva – az egész törvényalkotás szellemével, kultúrájával, az azt megtestesítő értékrenddel vannak problémák.
- Ezt ön angol nyelvű felszólalásában ugyancsak hangsúlyozta. Hogy eredménnyel, hatékonyan tette-e, abban kételkedem, mert úgy hadart, mintha pisztolyt tartottak volna a hátába.
– Szűk az időkeret, sok a mondanivaló, ezért sietni kell. De megnyugtatom, valamennyi képviselőtársam időben megkapta a teljes eredeti szöveget elektronikus formában, sőt, elhangzása előtt ott volt már az angol lapoknál is.
- Hoppá! Sikerült lelepleznem egy felbujtót! Ön halmozottan hazaáruló, mert Magyarország ellen hangolja a nemzetközi közvéleményt, ráadásul nem magyarul beszél a strasbourgi parlamentben!
– Menjünk tovább! Komoly kérdései is vannak?
- Igyekszem. Ön szerint miért és meddig tart a kormány szabadságharca? Ha Orbán Viktorból indulok ki, akkor még nincs vége, hiszen azt mondta, „a szabadságharcosok hazája vagyunk”, és ezt a hagyományt ő is ápolja. Kérdés: meddig?
– Ez a politika ésszerűtlen, szakszerűtlen és becstelen, ráadásul rengeteg kárt okoz az országnak, amit igazolni is tudok...
- A kárt vagy a becstelenséget?
– A kárt az élet igazolja. Drámai sebességgel romlanak az életfeltételek, nehezebb a hitelfelvétel, gyengül a forint. A becstelenség legkézenfekvőbb példája az egy évvel ezelőtti kormányzati zsarolás: ha valaki nem lép vissza az állami rendszerbe, akkor végleg elveszíti társadalombiztosítási nyugdíjjogosultságát. Majd, miután az emberek „kiszervezték magukat a társadalmi szolidaritásból” – így mondta Matolcsy –, kiderült, hogy mégsem veszítik el állami nyugdíjvárományukat.
- Konrád György azt írta a The New York Timesban, hogy az alkotmány célja: Orbán uralma legalább annyi ideig tartson, mint Horthy Miklós kvázifasiszta vagy Kádár János kommunista uralma. Egyetért vele?
– Az Európai Parlamentben idéztem Orbán Viktort, aki tavaly a Neue Kronen Zeitungban maga állította, hogy meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét. Vegyük még hozzá kötcsei beszédét a centrális erőtérről, és máris ott vagyunk az egységes pártnál, ami a Horthy-korszakot jellemezte. És ne feledjük: noha a rendszer képviselői közül sokan ellenálltak, maga a rendszer végső soron szálláscsinálója volt a fasizmusnak. Bármit állít is a Fidesz arról, hogy ő az egyetlen és igazi védelem a szélsőjobb ellen, a mindennapi életben sajnos ennek éppen az ellenkezője igaz.
- A miniszterelnök politikai vágyálma nem módosítható akkor sem, ha – bár Matolcsy miniszter gazdaságtörténeti sikerekről vizionál – anyagi alapjai éppen szétporladóban vannak?
– Ez populista-nacionalista berendezkedés, amely egy törzsi jellegű alkotmányt erőszakolt rá az országra. Ez nem gazdasági-társadalmi, hanem valamiféle „metafizikai ésszerűségből” táplálkozik. Az ország könnyen kormányozhatatlanná válhat, ha a sarkalatos törvények megkötik a következő kormányok, sőt a választók kezét: még gazdasági szükséghelyzetben sem lesz mód növelni a személyi jövedelemadóból származó bevételeket, és progresszívvé tenni az adórendszert.
- A gazdasági szükséghelyzettől galaktikus messzeségben vagyunk, hiszen „nekünk nem pénz kell az IMF-től, hanem biztonság”, és „nem fogunk félreugrani, ha az IMF pénzt akar adni”, márpedig Orbán úr azt állította szolid fanyarsággal, hogy akar.
– Ez a mondat nem pusztán roppant ízléstelen és méltatlan egy kormányfőhöz, hanem kifejezetten ártalmas. Nem izzítja magasabb hőfokra a hazánk iránti bizalmat Washingtonban. Nem mintha az IMF érzelemmel átitatott intézmény lenne, de a kormány kiszámíthatósága, hitelessége, sőt, stílusa mindig számít azoknál a tisztviselőknél, akik egy hitelmegállapodás követelményeiről és teljesítéséről döntenek. Ez a folyamat könnyen elhúzódhat, és akkor további értelmetlen szenvedés zúdulhat a magyar dolgozók, adófizetők, nyugdíjasok, betétesek, befektetők, vállalkozók nyakába. A miniszterelnök igen rossz szolgálatot tesz a magyar nemzetnek az ilyen arrogáns, kérkedő és teljesen fölöslegesen kuruckodó kijelentésekkel. Nagyobb szerénység bizony több méltósággal, és kár helyett talán több eredménnyel járna.
– A helyzethez képest egyáltalán nem az. A magyar társadalom kezdi megérteni, hogy kétféle megszorítás létezik, az egyiknek semmi eredménye, a másiknak meg van. A kétségtelenül kemény ’95-96-os intézkedések után helyreállt a költségvetési egyensúly, és ami még fontosabb, elindult egy ma már aranykorinak tetsző, négy-öt százalékos növekedés az ezredfordulóig, amiből az első Fidesz-kormány hallatlan mértékben profitált. Akkor Magyarország – történetében először – befektetési kategóriába került mindhárom nagy minősítőnél! És most? Mindegyik a bóvliba sorolta az országot, növekedés pedig nincs. Ezért persze a szocialista–szabaddemokrata kormányok is felelősek, erőteljesen bíráltam is őket felelőtlen és jövőfelélő gazdaságpolitikájukért 2002 és 2009 között. Viszont a mostani kormány nemcsak a gazdaságot, hanem a demokráciát is szétveri. Ez nemcsak önmagában tragédia, hanem azért is fontos, mert demokráciában könnyebb stabilizálni a gazdaságot. Saját kárunkon fogjuk megtanulni, hogy szabadság nélkül kenyér sincs.
- Nem látok olyan politikai erőt, amely félrelökné vetélytársait, hogy magáénak tudhassa az ön programját. Sejtik, mire mennének vele 2014-ben: mint mások annak idején a háromszáz forintos vizitdíjjal...
– A programom nem radikális, hanem ésszerű és szakszerű. Nevén nevezi, amiről beszél. Őszinte és becsületes. Most nincs vizitdíj, de romlik az egészségügyi szolgáltatások minősége, hozzáférhetősége. A felsőoktatásban a fiatalok kétharmada költségtérítéses lesz, de a kormány tagadja, hogy lenne tandíj. A valóság eltagadása legutoljára az ötvenes években, a sztálinista akarnoki gazdálkodás idején öltött ilyen méreteket, mint most .
- Majd elválik, kinek van szüksége Bokros Lajosra. Ön most kit választana? Milyen pozíciót?
– Ebben a gyászos helyzetben, az ellenzék szétforgácsolt állapotában dőreség lenne délibábos álmokat szövögetni tisztségről, beosztásról. Most az a legfontosabb, hogy létrejöjjön a legszélesebb ellenzéki összefogás, a demokratikus erők jobbról – persze a Jobbikról szó sem lehet – és balról állapodjanak meg egy minimális politikai-társadalmi programban még a választás előtt. A negatív program, hogy le kell váltani a Fideszt, kevés. Egyelőre tehát nem arról kell beszélnünk, hogy ki kormányozzon, hanem arról, miképpen fogjunk össze, mert enélkül nincs esélyünk nyerni.
- Részt venne egy ellenzéki kerekasztal munkájában?
– Nagyon szívesen. Magam is kezdeményezem a létrehozását. Még egyszer ugyanis nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, mint 2010-ben, hogy egyetlen párt érdemi program és előzetes vita nélkül szerezzen kétharmadot vagy akár csak győzelmet. Magyarország nem bír ki több populista-nacionalista, tekintélyuralmi rendszert, ha növekedni, felzárkózni akar, és a fiatalok nagyobb szabadságban kívánnak élni.
(Az írást a 168 Óra hetilap holnap megjelenő száma közli nyomtatásban)
XXIV. évfolyam 4. lapszám
A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIV. évfolyamának 4. lapszám 6. oldalán, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását is megrendelheti.
Megrendelem
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXIV. évfolyam 4. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 27 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Szeretem ezeket a kommenteket. Jókat lehet röhögni (néha). Gondolkozás az nem az erőssége némelyik úrnak.
Bokrossal kapcsolatban:
Megdöglik a cigány lova, az meg sopánkodik: hogy én milyen peches vagyok! Pont akkor döglött meg, mikor éppen leszokott volna az evésről!
Bokros és Habsburg egy plakáton.
Nem csak nekem lett túlságosan eklektikus a gondolat.
Habcsókos parasztkolbász.
Lajos Bokros még a nevét is képtelen magyarul leírni.
Tud egyáltalán magyarul?
Öröm benneteket olvasni.
Micsoda realitásérzék, mi mást érdemeltek, mint kiröhögést?
#18
Pontosan így történt!
Viktorunk nem csak magát, hanem minket is szembeköp, kiröhög. nap, mint nap...
Mivel csak acsarkodott a kampányában és semmi konkrétat nem ígért, ezért most még csak számon sem lehet rajta kérni semmit...
Kész tragédia hogy nem jöhet össze a kerekasztal tárgyalás,mivel a kisapámnak nem tetszik Bokros Lajossal együtt.Bokros idején voltak megszorítások de azok a szegény réteget kevésbé érintették,mint orbán nem megszorító intézkedései.Nem hallottam róla,hogy akkor az amúgy is kis keresetből élők fizetése tízezrekkel csökkent volna,de arról sem halottam,hogy Bokros azt mondta volna hogy a féllábú rokkant keresen munkahelyet.Csak az igazat a színtiszta igazat!!!
Talán Bokros befoghatná a száját!Teljesen jogalap nélkül van az EP-ben,és onnan osztja az észt!Bár hozzáteszem amilyen az ottani színvonal pont belefér a képbe.
Tisztelt hechos!
"A pontok szerint összeszedett okfejtés vajon nem igaz-e mostani ellenzékre."
Nem. Senki sem vitatja, hogy Orbán 53%-al 2/3-os képviselői mandátummal rendelkezik. A hatalommal való visszaélés a probléma.
Azt sem értem, hogy az országban olyan marginális és erőtlen baloldaliak hogyan képesek lassan már az egész - liberális és konzervatív - világ újságjait véleményükkel elárasztani, az országok vezetőit "félrevezetni", miközben a jelenlegi 2/3-nak külföldön nincs egyetlen pártoló szószólója, barátja sem.
"Különösképpen a 3. becsmérlésben, már a félvilágot leelőzték, külföldre vitték azt amit itthon kellene megvitatni."
Hmmm. Hirtelen nem is tudom, ki ütötte a vasat Brüsszelben, hogy a szoci kormánynak ne adjanak pénzt. Te nem emlékszel? (Azt azért gondolom, nem szoci volt.) Mondj egyetlen dolgot az elmúlt 1,5 évben, amiben a Fidesz együttműködött az ellenzékkel, elfogadta annak javaslatát? Sőt!
Egyébként azt sem értem, miért jó az Orbánt kritizáló külföldieket gyengeelméjűnek tekinteni, akiknek nincs önálló véleményük. Akkor is ilyenek, ha valamiért dicsérnek?
T NaEzAz
A pontok szerint összeszedett okfejtés vajon nem igaz-e mostani ellenzékre.
Különösképpen a 3. becsmérlésben, már a félvilágot leelőzték, külföldre vitték azt amit itthon kellene megvitatni. Hazugságokra vették rá a külföldi elvbarátokat. Aljas és nemtelen támadást kérve saját népe ellen.
Ez szoc-lib érvelés...
"Ezek szerint nem választották, hanem szerezték!"
Igen! Hogyan?
1. Nem ismerte el, 2002.ben sem és 2006-ban sem a vereséget. Nem fogadta el a demokratikus választási rendszert. Ez ellen használta föl a titokban megszerzett jelentős gazdasági hatalmat. Miközben Medgyesit bankárkormányozta, Gyurcsányt oligarházta.
2. A jelentős parlamenti erőt, amivel rendelkezett, arra használta, hogy megakadályozza a szoci kormányokat a gazdasági kiigazítások megvalósításában. Csak olyan törvényt nem kritizált ami kiadásnövekedéssel járt. A többit viszont a legalpáribb módon a legmocskosabb hazugságokkal ócsárolta a Zembereket ellene uszította, ha ettől sem riadt vissza a kormány, akkor népszavazást kezdeményezett.
3. Lejáratta a politikát és a politikusokat. Aki a jobboldalról nem állt mellé, azt ellehetetlenítette. A Baloldali és liberális politikusokat gátlástalanul becsmérelte, hazug módon a Zemberek ellenségének állította be, a minimális tiszteletet is megvonta tőlük. (még azt is sikerült elérnie, hogy Gyurcsányt és Bajnait is harácsolónak állítsa be, akik a miniszterelnöki munkájukért egy forintot sem vettek föl.
"egyetlen párt érdemi program és előzetes vita nélkül szerezzen kétharmadot vagy akár csak győzelmet"
Mi van???
Ezek szerint nem választották, hanem szerezték!
Na és a 2/3-ad, az nagy fájópont a parlamenti (pince)küszöböt el nem érő pártoknak.
step nagyonis egyetértek!
ExLacus
Egyetértek, ráolvasás = woodoo gazdaságpolitika, hivatalosan nem-ortodox gazdaságpolitika.
Azt az ordító belső ellentmondást, hogy hogyan lehet egyszerre egyetérteni az új racionális gazdaságpolitikával, valamint az ún. unortodox (valójában voluntarista) gazdaságpolitikával, amit hivatalosan máig sem adtunk fel, magyarázza csak meg a sima szavú Giró-Szász András.
Az sem világos, hogy a Békemenet hogy hirdetheti egyszerre Szent István országát és az EU-ellenességet. A menet ezzel egyszerre élteti Koppányt és Szent Istvánt, és nem is érzi az ellentmondást.
Persze érzelmekkel és vallásokkal nem lehet vitatkozni.
Bokros olyan volt mint a fogorvos akinek ha kell ha nem ki kellett húznia a fájos fogat. A fájos fogért nem a fogorvos a hibás.
Most ezotérukus kuruzsló akarja a fájos fogú delikvest kurálni ráolvasással.
step Nr. 11
Egyetértek, hogy a Bokros-csomag volt az alapja az 1998-2002 évi sikereknek, amelyek ki is fulladtak a végére.
De hozzá is tett: az első alakulat volt itthon, amely tudatosan vitte be a vállalati marketing eszközeit a politikába: tematizált, megcsinálta a cirkuszt a népnek, pl. koronaúsztatás, nemzeti melldöngetés, ill. a kicsit kiegészített, de döntő részben már meglévő álami fejlesztési források elkeresztelése Széchenyi Tervnek.
Példa: a Fidesz azon is nyert, hogy a gonosz Bajnai bezárt 100-150 veszteséges kispostát és 28 veszteséges MÁV szárnyvonalat, majd azon is nyert, hogy tavaly ők újraindítottak látványosan kettőt. AKkor most a Széll Kálmán Terv szellemében melyik volt a helyes? Ez nem téma, mert nem érdekük, hogy téma legyen.
Engem állandóan az a kérdés piszkál, hogy vajon Orbán felel-e azért az óriás anyagi veszteségért, amit az IMF kipatterolásával okoztak. Az IMF-hitel és a kötvénykibocsátás kamatai közti sok száz milliárdos veszteségre gondolok. Orbánék szetint, ha egy szerencsétlen csavargó ellop valamit az élelmiszerboltba, mondjuk 10 ezer forint értékben, börtönbe kerülhet. Nagy bolond az a szegény ember! Milliárdokat kell lopni, vagy elvesztegetni, és akkor semmi baja sem lesz? Hat éven keresztül lázították fel az országot Gyurcsány ellen, pedig ő a felvett kölcsönt az embereknek adatta, míg Orbán révén a magánnyugdíj elrabolt összege, egyszerűen a semmibe veszett, azaz a külföldi befektetőké lett. És még Orbán mellett tüntetnek!?
kissapuka!
Nem tartozik a kedvenceim közé Bokros, de egy apróságot felemlítenék.
Antiszociális eszközökkel ugyan, de kirángatta az országot a csődhelyzetből.
Orbánék meg gyönyörűszépen felhasználták az általa megteremtett stabilitást.
Ebből állt 98-2002 orbánlása, nem másból.
A fidesz már korlátlanul uralja a médiahatóságot, a számvevőszéket, a választási bizottságot, a versenyhivatalt, a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét, az ügyészséget, övé az államfői poszt, az alkotmánybírák jelölésének és választásának monopóliuma s a többi. Ám mindez nem volt elég: jogosítványai jó részétől is megfosztotta az AB-t a hatalom, majd törvényt hozott a jegybanki monetáris tanács elfoglalására, az önkormányzatok választásáról szóló jogszabály átszabása után pedig birtokba vette az önkormányzatok több mint kilencven százalékát is az őszi helyhatósági választásokon. Megalkotta továbbá a sajtó leigázására szolgáló médiatörvényt, korlátozta a sztrájkjogot, elkobozta a polgárok magán-nyugdíjpénztári vagyonát és így tovább. A jogalkotásról szóló törvényt lábbal tiporva gyártotta a jogszabályokat – nemegyszer visszamenőleges hatállyal –, havonta többször módosítva az alkotmányt.
Tehát:
(a) fölszámolta a demokrácia működésének legfőbb garanciáját adó hatalommegosztást;
(b) hatástalanította a jogállam legfontosabb kontrollintézményeit;
(c) korlátozta a demokratikus alapjogokat.
Az olyan rendszert, ahol minden hatalom egy kézben összpontosul, autokráciának hívják. Magyarul: egyeduralomnak
Kár volt feljönni. Megláttam e csodás fotót, most meg nem bírok aludni.