Hetilap kereső

Barát József írása

Január utolsó keddjének reggelén rendőrkordon fogadta a BKV-központ munkába siető dolgozóit. Az épületet negyven fegyveres, egyenruhás és civil rendőr vette birtokba, hogy hetven céggel félmilliárd forint értékben kötött 144 szerződést és a teljesítésekkel kapcsolatos dokumentumokat keressenek. Antal Attila volt vezérigazgatót otthon már nem érték el a kiküldött nyomozók, és nem találták új munkahelyén, a Vértes Volán vezérigazgatói irodájában sem. Végül mobiltelefonon invitálták a Teve utcai rendőr-főkapitányságra. Ki tudja, Antal sejtette-e, hogy ott azonnal őrizetbe veszik? Péntek estére azonban már ismét otthon volt: a hatóságok így jutalmazták, hogy együttműködött velük, vallomást tett volt főnöke ellen is. Február első napján Hagyó Miklós korábbi szocialista főpolgármester-helyettestől pártjának budapesti szervezete megvonta a bizalmat. A szocialistáknak alighanem sok elveszített szavazatba kerül, hogy csak most. Az események hátterét BARÁT JÓZSEF elemzi.

„Persze, nyilván másutt is elő-előfordul, hogy valaki a közös medence vizébe piszkít, de legalább nem ilyen pofátlanul, mint nálunk: a trambulinról.” A BKV egyik középvezetője fakadt ki így, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy milyen küldetést teljesít Antal Attila, a 2007. január elsején érkezett új vezér.

Pedig az Akácfa utcában dolgozók többsége bizalommal fogadta. Mindenki tudta, hogy a cég Aba Botond vezetésével posztszocialista dinoszaurusz maradt, átalakítását már nem lehet sokáig halogatni. Miért ne hittek volna Hagyó Miklós jelöltjének, aki megbízatását pályáztatás nélkül, de a Fővárosi Közgyűlés elsöprő többségének szavazatával kapta? Hiszen eredményes volt korábbi munkahelyén, a Nógrád Volánnál is: két év alatt nyereségessé tette a korábban tartósan deficites céget. Az új vezér arra tett ígéretet mentorának (az akkor még új főpolgármester-helyettes Hagyó Miklósnak), hogy két év alatt nullszaldóssá teszi a céget.

Az üzemi veszteség azonban a 2006 végi 8,5 milliárdról egy év alatt 14,3 milliárdra nőtt, és 2008-ban is csak egy 10 milliárdos kormányinjekció mentette meg attól, hogy megint rosszabb eredményt hozzon, mint elődje. Pedig közben 1005 embert még el is bocsátottak a BKV-tól.



Köztük azokat a vezetőket, akik bíztak Antal Attilában és a megígért reformokban. A szakemberekre már nem volt szükség – mondják a menesztettek, de mások is így látják: a centralizáció egyik legfőbb célja valójában az volt, hogy megbízási szerződésekkel, közpénzek mozgósításával szolgálják a városházi főnök klientúraépítési céljait. Ezt hamar átláthatták volna a régi BKV-s vezetők, tehát menniük kellett. Igaz, a búcsút busás végkielégítési summákkal akarták megkönnyíteni nekik.

A belső viszonyok ismerői szerint a közlekedési vállalat az Antal-korszakban Hagyó Miklós ökleként és propagandaközpontjaként működött: még a hagyóistákat támogató kerületi újságok támogatásával is részt vett a helyi hatalmi intrikákban. A BKV-kitűzővel ékesített vezetés 652 szakértői szerződést kötött, és ebből legalább száz cinkelt volt. A vizsgálat ráadásul még el sem jutott azokig az esetekig, amikor a közbeszerzési törvényt sértették meg.

Hatvan flaska aszú

Antal Attilának tehát új vezetőkre volt szüksége: legközelebbi munkatársait Hagyó Miklós delegálta. Az ő bizalmasa volt Regőczi Miklós kommunikációs vezető, majd értékesítési vezérigazgató-helyettes, aki bonyolult úton érkezett a szocialistákhoz. A rendszerváltás első éveiben még fideszes volt, majd amikor Orbán Viktor pártjában kitelt a becsülete, szabad demokrata önkormányzati képviselő lett, aztán várospropagandista, később szocialista politikusok kampányfőnöke Székesfehérvárott. Közben helyi busz- és kompjáratok működtetésében szerzett némi közlekedési gyakorlatot, amit aztán jól kamatoztatott.



A BKV-nál Regőczi nevéhez fűződik egy olyan beszerzés, amely a maga idején még a fásult pénzügyi adminisztrátoroknak is szemet szúrt: előtte a közlekedési cégnél még senki sem rendelt hatvan butélia harmincéves tokaji aszút. Ám az iratkezelés hanyagsága, a külön-külön szekrényekben spájzolt dokumentumok szétszórtsága miatt hosszú vizsgálódás kellett ahhoz a feljelentéscsomaghoz, amelyet a cég január végén juttatott el a BRFK-hoz.

Ellenőrzött mosolyok

Ezeknek a szerződéseknek a többségén szintén a beszerzésért felelős vezérigazgató-helyettes aláírása látható. Ilyen például egy iskolásoknak való program szervezéséről szóló 13 milliós kampány, amelynek teljesítéséül csupán egy egyoldalas leírás szolgál, vagy egy „mosolyellenőri” akcióról szóló megbízás, amelyet történetesen Hagyó Miklós legközelebbi munkatársa, a BKV-hoz delegált Horváth Éva élettársa kapott. De van a csomagban vezetőitréning-megbízás hatmillióért, egy színészközvetítővel megkötött szerződés, sőt a BKV esetében igencsak meglepő tematikájú – például a kábeltelevíziózásról szóló – tanulmányok készítését megrendelő 21 milliós megállapodás ügye is.



A gyanús szerződések közül az egyik legnagyobb értékűre egy politikai botrány hívta fel a figyelmet.

A BKV történetének első, egész napos sztrájkjára 2008. április 18-án került sor. Aznap éjszaka furcsa dolgok történtek. Fennmaradt például egy hangfelvétel, amely azt bizonyítja, hogy a menedzsment egyes tagjai – a kormányra gyakorolt nyomást erősítendő – maguk is azon igyekeztek, hogy a munkabeszüntetés hatása legyen minél erősebb.

Később azonban Tarlós István, a fővárosi Fidesz-frakció vezetője olyan elektronikus levelet ismertetett, amelyet Regőczi írt Horváth Évának. Ebben azt fejti ki, hogyan lehetne a Fideszre, azaz Tarlósra és Vitézy Dávidra, a BKV ellenőrző bizottságának tagjára tolni a felelősséget a sztrájkért. Regőczi – aki az igazmondás bajnokaként lépett fel, így igazgatósága a BKV-nál vagy 130 sajtó-helyreigazítási pert indított, több tízmilliós állami költséggel – előbb hamisnak nyilvánította a levelet, majd ezt feledve, feljelentéssel is nyomatékosítva terjesztette, hogy a dokumentumot a BKV elektronikus rendszerébe való betöréssel szerezték meg.



Erről azonban szó sem volt: ehhez az e-mailhez Vitézy ellenőrző bizottsági tagként az AAM Informatikai Tanácsadó Zrt. BKV-s dokumentációjából jutott hozzá. A vállalkozással Antal Attila 2,5 milliárdos (negyven új busz ára!) szerződést kötött. Hasznos tanácsokat az AAM-től a BKV nem kapott, ám az dokumentálta a cég összes értekezletének és teljes belső kommunikációjának anyagát. Mint a botrányból kiderült, még a vezetői e-mailek forgalmát is. Cui prodest? Vajon kinek állt ez érdekében? Csak olyan ember jöhet szóba, aki a BKV vezetőinek minden lépéséről tudni akart. Aki utasítást adhatott a szerződés megkötésére, és hozzájuthatott az elkészült anyagokhoz.

Antal Attila azonban nem ebbe a szerződésbe bukott bele, hanem abba, hogy fiát is alkalmaztatta az Alfa Busz céggel, amellyel – ahogy mondani szokás – levajaztak egy több mint hárommilliárdos használtbusz-beszerzési tendert. A sors keserű fintora, hogy csak ez szúrt szemet a médiának, az viszont már nem, hogy olyan buszok beszerzése szerepelt, darabonként ötvenmillióért, amelyekhez ennek a feléért is hozzá lehet jutni a piacon.

Kivitt pénzek

Ami a BKV-nál történt, azt példázza, hogy milyen fájdalmas anyagi és még annál is rombolóbb morális következményei lehetnek, ha egy nagyrészt közpénzekből működő óriásvállalat irányítása ugyanannak a csoportnak a kezében összpontosul, amely egyben a megrendelői és a kontrollfunkciókat is ellátja. Már hónapok óta nem fér kétség ahhoz, hogy a történtekért a politikai felelősség elsősorban Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesé.



Tény az is: a BKV züllése együtt járt azzal, hogy az önkormányzat erős embere lépésről lépésre átvehette az ellenőrzést az MSZP fővárosi szervezetében, sőt Gyurcsány Ferenc hatalmának megrendülése után spiritusz rektora lehetett az egész pártot megrázó „öregek–fiatalok”-vitának. Ma már rendőri ügy annak kiderítése, hogy a BKV-tól kivitt pénzeknek milyen szerepük lehetett Hagyó politikai hátországának kiépítésében. Az MSZP-nek alighanem sok szavazatba kerül, hogy késlekedett a tanulságok levonásával, s erre már a rendőrség bejelentése kényszerítette: Hagyó ellen vallottak a BKV-ügy gyanúsítottjai.

Demszky húsz éve

Védhetetlen, hogy Antal Attila már rendőri őrizetben volt, amikor az MSZP budapesti elnöke, Burány Sándor még azt fejtegette, hogy „nem érkezett hivatalos megkeresés arra vonatkozóan, hogy Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettest a harmadik helyről a hatodik-hetedik helyre tolják a párt fővárosi listáján”.

A fővárosi szocialistáknak saját józan eszüket – hogy morális érzéküket már ne is említsem – kellett volna megkeresniük, hogy Hagyót legalább ekkor félretegyék. Mert politikai felelősség akkor is van, amikor az ügyészség még nem kopogtat a büntetőjogival. Az MSZP budapesti elnöksége azonban megvárta, amíg a sajtóhírek megerősítették: Antal Attila Hagyó ellen vallott, a volt főpolgármester-helyettes ügyével az ügyészség foglalkozhat. Csak ekkor kérték meg a BKV őrizetes vezetőinek mentorát, hogy lépjen vissza az MSZP listájáról.



A politikai felelősség azonban nem egyedül Hagyóé. Jut belőle a búcsúzó főpolgármesternek is. Demszky különleges politikusa az országnak. Miniszterelnökök jöttek és mentek, kicserélődtek teljes pártgarnitúrák, de ő maradt. Húsz év egy világváros élén: európai szinten is párját ritkító teljesítmény. Demszky megengedhetné magának a luxust, hogy elismerje: hibázott, amikor olyan gazdasági szuperbizottságot hozott létre, amely a közgyűlést megkerülve egy Hagyó által vezetett kis csoportnak engedte át a fővárosi cégek irányításának lehetőségét, milliárdok urává téve a szocialista főpolgármester-helyettest. Igaz, ebben a bizottságban több párt képviselői is szorgosan bólogattak Hagyónak. Miért is?

Elismerhetné

Antal Attila még a rendőrség vendégszeretetét élvezte, sejthető volt, hogy mindent kitálal, amikor Demszky egy sajtótájékoztatón a felelősség egészét Hagyóra szerette volna kenni. Igen, ő megmondta. Igen, ő figyelmeztetett, ő leváltott. Pedig ő is tudja: nem mondta meg időben, nem figyelmeztetett jókor, nem váltott le, amikor már kellett volna. Demszky elismerhetné. Hisz mindenki tudja. És búcsúzni szépen kellene.