Diurnus néven jegyzett publicisztikái – még a „régi” Magyar Nemzetben – egy ország számára jelentettek erkölcsi igazodási pontot a rendszerváltás idején. Magyarországra 1983-ban települt át Romániából, ahol az erdélyi magyar közélet meghatározó irodalomszervezője, írója, kiadók főszerkesztője volt több mint három évtizedig. Azokat az időket úgy idézte föl: az erdélyi közírói iskola nádpálcája a cenzúra volt. És a cenzúra – írni tanít. Diurnus a napokban tölti be a nyolcvanadik életévét. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.
- Filozófia szakon végzett Kolozsvárott. 1951-től tizenhat évig az Utunk című folyóirat munkatársa volt, majd az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének, később a Kriterion Kiadó és a bukaresti televízió magyar nyelvű adásának főszerkesztője. Legendák keringenek arról, mekkora befolyása volt, amikor a Ceausescu uralta Romániában átmenetileg nagyobb teret kapott a magyar kultúra.

Kovalovszky Dániel felvétele
– Csupán a kirakatot rendezték át. Ceausescu 1968-ban, vállalva a konfrontációt Moszkvával, megtagadta a részvételt Csehszlovákia lerohanásában. Életében először roppant népszerű lett Romániában, amit saját hatalmának megerősítésére használt. Például összehívatott nyolcvan magyar értelmiségit: fejtsék ki véleményüket a magyarság helyzetéről. Tizenkét órás, heves megbeszélés lett belőle. Huszonegyen szólaltunk fel, húszan kimondtuk, amit fontosnak tartottunk. Felszólalásomban jómagam is önálló nemzetiségi könyvkiadó mellett érveltem. Megemlítettem: a román nemzeti kiadó részlegeként működő magyar szerkesztőségben hónapok óta kiadásra vár – egyebek mellett – Szabó T. Attila virágének-gyűjteménye. A cenzúrához is kötelességszerűen eljuttattuk, de még választ sem kaptunk. Miközben pontosan tudtam, azért a hallgatás, mert az énekek forrásjegyzéke alapján kirajzolhatók a történelmi Magyarország határai. Önálló kiadót a cenzúra nem negligálhatna ilyen pimaszul.
- Hallgattak önre?
– A beszélgetés első szünetében odajött hozzám a román kommunista párt központi bizottságának titkára. Karon fogott, bizonyítandó, mennyire szereti a magyarokat. Jól nézhettünk ki, kétméteres ember volt, a derekáig értem. Azt mondta: négyszemközt is kifejthettem volna mindezt. Azt feleltem: úgy nem lehetett, mert sosem értem el telefonon. Mindenesetre ezt követően alakulhatott meg a magyar Kriterion Kiadó, amelyet sokan már jó ideje igényeltek, megjelenhetett a második magyar kulturális-társadalmi hetilap,
A Hét, és hamarosan lett magyar oktatási és művelődésügyi miniszterhelyettes is. 1969 novemberében indult el a Román Televízió magyar, illetve német adása. A magyar adás heti húsz percről hamarosan háromórássá fejlődött. Mindennek a hátterében persze Ceausescu hatalmi érdekei álltak, és a ravaszsága. De legalább hallattuk a hangunkat, és azt tettük, amit helyesnek éreztünk.
- Évtizedekkel később magyarországi jobboldali újságírók mégis az ön securitatés kapcsolatairól cikkeztek.
– Még egykori munkatársaim közül is többen gondolták: „secus” kapcsolatoknak köszönhettem a különleges jogokat. Pedig nem voltak különleges jogaim, csak részese voltam az önálló érdekérvényesítéssel bíró romániai magyar szellemi élet megteremtésének.
- A „kirakatrendszernek” idővel nemcsak a portálja lett egyre sötétebb. Ön is Magyarországra költözött 1983-ban. Diurnusként jegyzett publicisztikáit szinte minden értelmiségi rendszeresen olvasta. Írta egyszer: a honi konzervatív értelmiség számára voltaképpen az jelentett hatalmas csalódást, amikor rájöttek, ön nem fog átállni közéjük. Miért hitték, hogy megtörténhet?
– Mert annak idején a Magyar Nemzetben közölt rovatomban rengeteget foglalkoztam azokkal a kérdésekkel, amelyek Romániában is éltettek. Ám itthon nehezen vesznek észre árnyalatokat, látnak át bonyolultabb struktúrákat. Magyarországon ráadásul csak egy rendkívül vékony réteg képviselte a legnemesebb konzervativizmus hagyományait. Idetartozott – például – Kosáry Domokos. Vele és a hozzá hasonlókkal sosem értettük félre egymást.
- Egyszer azt mondta: szerencsének tartja, hogy bár Budapesten született, hétéves korában visszamentek Romániába.
– Végigéltem a Magyarország utáni vágyakozás évtizedeit. Sokféle remény fakadt az akkori érzéseimből. Miután 1983-ban végleg átjöttem, még mindig akkora különbséget láttam a romániai magyarság belső közállapotai és az itteni lehetőségek között, hogy az önmagában elég volt a boldogságomhoz. Aztán az itteni világban elmélyülve rájöttem: „minden házasság rossz”.
- Itt baloldali, liberális lapokban publikált. Ám az utóbbi években már egyre kevesebbet cikkezett.
– A baloldal üres, és nem mutat sok tehetséget. Nincs nemzet- és nemzetiségpolitikája. Igaz, kértek tőlem tanácsot Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc kormányainak idején is, de nem vették jó néven a gondolataimat. Pártoltam – például – a kinti magyarok állampolgárságát, a hazai választójog megadása nélkül. Ezzel nem tudtak mit kezdeni. Kulturális, oktatásügyi, egyéb felvetéseimmel sem. Aczél György hajdan fogékonyabb volt a kinti magyarok helyzetének valós megismerésére. Volt taktikai érzéke, stratégiában gondolkodott. Elmondta, visszafogott kisebbségpolitikájában meghatározó volt, hogy egyik elvtársa egyszer plasztikus példával magyarázta: olyan repülőre nem lövünk, amelyen túszok is vannak. Engem arra biztatott: írjam le a gondolataimat, s ő eljuttatja Kádárhoz is. Más kérdés: az írást aztán egy jó szándékú, ám tökkelütött magyar belügyes „kiküldte” a németországi magyar emigráció egyik radikális lapjához. Szó szerint közölték az egészet. Mindazok neveivel, akik szerintem alternatívát jelenthettek volna Ceausescuval szemben. Életveszélyes, amikor a buzgósághoz korlátoltság társul.
- Mekkora baj lett akkor a dologból?
– Nem követte megtorlás. Egyik akkori „jelöltem”, Ion Iliescu évekkel később még miniszternek is vissza akart hívni. De addigra benne is mélyen csalódtam.
- Bár még nyolcvanévesen is írogat, de már csak az interneten. Ez mit jelez?
– A sajtóból való kiszorulásomat főként az ország radikális jobbrafordulása magyarázza. A magyar történelmi tudat sebzett, roncsolt. Múltja csak veszteségekből áll. Elbukott háborúkból, elcsatolt területekből. Ez a domináns kép, ez öröklődik az anyaország fiataljaira. Hová is csatlakozhatnának? Az MSZP olyan, amilyen, ráadásul unalmas. A fiatalok számára izgalmasabb a múltra hivatkozva hangoskodó Jobbik. A Fidesz fiataljainak is az lesz, ha saját pártjuk nem radikalizálódik.
- Egyik friss jegyzetében írja: tantárgyként oktatná, hol van az a határ, ameddig még nem öli meg az embert az „igazodás kényszere”. Az nem eredendően pusztító?
– A mindennapi értelmiségi és politikai létben a mértéktartó szervilizmust és opportunizmust megbocsátja a nagy nyilvánosság. Nem jár erkölcsi szempontból fővesztéssel. Én azonban nehezebben élem meg, ha ilyet tapasztalok. Idemenekültem a Romániában átélt, akkoriban szinte kötelezően követendő magyargyűlölet elől. Majd rájöttem:
a magyarok más gyökerű, de ugyancsak esztelen romángyűlöletében és egyéb gyűlölködéseiben sincs semmi ésszerűség. Mindkettő pusztítja a gyűlölködőt, az ostobasághoz igazodó ember lelkét.
- Miben bízhat itt, aki nem szeret igazodni, de tartozna valahová?
– Nem tudok mit mondani. Ami engem illet: inkább csak derűt érzek, hogy a dolgok rendje szerint most már nem lehet messze, amikor innen is továbbállok. Miközben tervezem, hogy nekilátok végre annak a könyvnek, amelyen húsz éve gondolkodom. Az ember már csak ilyen.
HozzászólásokÖsszesen: 20 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Idézetek a riportból:
„ Magyarországon ráadásul csak egy rendkívül vékony réteg képviselte a legnemesebb konzervativizmus hagyományait. Idetartozott – például – Kosáry Domokos. Vele és a hozzá hasonlókkal sosem értettük félre egymást.”
„A baloldal üres, és nem mutat sok tehetséget. Nincs nemzet- és nemzetiségpolitikája. Igaz, kértek tőlem tanácsot Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc kormányainak idején is, de nem vették jó néven a gondolataimat.”
Tehát magyarul nyolcvan év: közéleti, írói, publicisztikai tevékenység után megvonva a mérleget mégis csak a konzervatív, jobboldaliság az üdvözítő. Vannak olyanok is kiknek ehhez nem kellett nyolcvan év.
MinekPistukám!
Nekem kicsinyt bonyolult az idollal (idolokkal) való példálózásod, meg a színlátásom hiányosságai! Elefántcsonttornyodból nézvést bizonyára minden úgy látszik, ahogyan te szeretnéd, ha látszana. Sajna nekem nincsenek bálványaim, csak hitem az igazságban és az élet bölcsességében. Haragra meg minek is gerjednék ön ellen, meg van önnek a baja saját magával is, minek tetézném én? Az álságosság meg úgyis leleplezi önmagát, nekem nem kell vele foglalkoznom. Béke önnel, no meg Diurnussal is.
Kedves nem is annyira Fineszes.
Szomorú lehet Önnek néha hogy nem lát árnyalatokat,és azt a kevés szint is izombol nézi.
Szomorú lehet Önnek néha,hogy az evilági megváltást piedesztálra emelt bálványoktól várja.
Egészséges távolságból már nem tünik oly nagynak az Ön idolja vagy idoljai.
Szeretném kérem,hogy ne gerjedjen haragra ellenem,mert én is azt kivánom hogy az ország érdekében sikeres legyen az uj kormány.
Olvassa el Diurnus utolsó sorait.Ahová Ö tart már nincs téveteg balitélet,csak tiszta bölcs mosoly.
Diurnusnak és Önnek is,minden jót kivánok.
Isten éltesse sokáig KEDVES DIURNUS.
Hogy mimindent vált ki egy ember, egy közismert EMBER köszöntése a születés napján.
hihetetlen.
és ilyenkor tudatosul bennem, hogy minnyire igaz Mx-Mx-Mx szlogenje, amit már mostanában nem ir ki csak utal rá.
Mx-....itt a bizonyiték a szavaidra!
Nincs ezzel semmi baj! Bodor Pál elérte a 80-at, tőlem akár a 100-at is – de ünnepelni nem fogom, mint ahogyan a többi ballibes értelmiségit sem. Látszik hogy gondban van a világgal, a változások megemésztése kissé nehezére esik. Az összefüggések felismerése terén is vannak – nyílván az életkorával összefüggő – problémái. Gondolok a hitgyüli-vel kapcsolatos nézeteire, vagy az új kormány megítélésére. Nem értem, hogy ballibes létére miért háborodik fel a személycseréken, mikor pl. az USA-ban a teljes gárdát lecserélik egy választás után – a lecseréltek zömét meg a ballibes kormány rakta oda, egyrészt ejtőernyősként, másrészt „szakértőként” – akik aztán jól „elszakértették” az országot. Az ide beirkáló ballibesek meg jobban tennék, ha nem az alig 2 hónapos kormányt csesztetnék, hanem szerettet Bodorukat ünnepelnék. Mellesleg, ha nem jön be a hőn vágyott bukása az új kormánynak, akkor vajon elnézést kértek-e? Vagy kerestek új indokot a további huhogásra?
gyaloggos:
Én nem vagyok az ön pajtása!
Amúgy meg: Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!
Ezt legalább illene szemelőtt tartania önnek,aki még nem szégyelli magát a "keresztény" jobboldalhoz sorolnia!
(Nem a keresztény jelzőt tartom szégyenletesnek,hanem azt,hogy a magukfajták bitorolják!)
"Messziről jött ember azt mond, amit akar."
gyaloggos:
Amúgy meg ki maga?
Diurnus könyveit és gondolatait még akkor is terjeszteni fogják,amikor ön már rég feledésbemerűlt a magukfajtákkal együtt!
Hogy jön ahhoz egy senkiházi,mint maga,hogy itt megmondja,hogy ki hova menjen,meg mivel számoljon el?
Lényeg az, hogy DIURNUS jó egészségnek örvendjaen, és irja meg az uj könyvét minnél elöbb, ünnepli ÖT elég kiemelkedö tehetségü ember.
Azt sem lehet meg nem történtté tenni, amit ez a mostani művel.
Az a helyzet, gyaloggos, hogy ki kellene már józanodni a győzelmi mámorból és abbahagyni a köpködést, fröcskölődést.
A korábbi kormány(ok) is hibáztak, ez a mostani is hibázott már az elmúlt 2 hónap alatt is, nem kicsit, hanem nagyokat.
Hogyan alakult a devizahitelének a törlesztőrészlete?
Ha nőtt, akkor ezt már hőn szeretett saját kormányának köszönheti.
Hangneme és indulatai arra utalnak, hogy nincs rendben az egészsége.
Én azt hiszem,hogy Diurnus annyi korlátoltsággal,rossz indulattal találkozott már életében,hogy az újra és újra felbukkanó követeit már simán oda teszi ahová valók.
Mindenhol vannak ilyenek,s még büszkék is magukra.Jól megmondták.Ennyit tudnak.De ezt nagyon.
gyaloggos.....az a helyzet, hogy nem neked irtam.
Leirtad a véleményed, nem minösitettelek, nem oktattalak,
ha megengednéd én döntöm el, hogy mihez, hogyan van közöm..tudod mit, nem is kérem az engedélyed ...nincs közünk egymáshoz.
Irjad csak nyugodtan a gondolataid, vagy a véleményed, az ugyanis csakis téged minösit.
Arra sem vagy érdemes, hogy szóba álljon veled egy ilyen tisztességes egyszerü EMBER mint szerénységes.
a #4es irásodból szerintem egy szakember igen sok mindent ki deritene.....szerintem a helyed az OPNI utódjában van véglegesen, sok hasonszörüvel lehetnél.
Mert, ehez a cikkhez igy, ezt mondani..és engem cikizni ennek kepcsán.. hát nem vall ép elmére.
Ezért nem is haragszom rád, nem tehetsz róla. PONT.
Jav.:számoljon.
Ugyan kinek képzeli magát #6, hogy meghatározza, kinek mihez van köze és milyen alapon akar másokat elszámoltatni?
Száoljon már el először, mit tett eddig bárkiért is?
Napi 24 órában itt fröcskölődik, jobb lenne, ha észrevenné magát, biztosan szükség lenne valahol a munkájára is!
Tisztelt Diurnus!
Nagy tisztelettel kivánok jó egészséget, eröt ahoz, hogy ne vegye észre az áskálódó, tehetségtelen, roszindulatot.
Ugy gondolnám, nem kellene tovább állni.....sok még a szellemi nyomorgó szép hazánkban.../bár ök igy érzik jól magukat/
..de, nem lehet az, hogy a világosság, az emberség, a tisztesség
kiirtódjon a világunkból.....
Jó volna olvasni , készülö könyvét minnél elöbb.
Érték és mérték-talán ebben tudnám összefoglalni általam ismert írásait.Isten éltesse!
Szeretném azt a könyvet a kezembe venni, mely még csak a tervei között él. Még sok szép évet kívánok, kedves Diurnus!
Kívánom, hogy az a továbbállás minél később következzen be. Éveken át faltuk az írásait, köszönjük!