Hetilap kereső

Herskovits Eszter írása

Az SZDSZ országgyűlési és fővárosi képviselője fél éve nyilatkozta lapunknak: nem hisz az SZDSZ feltámadásában. Hozzátette, 2010-ben a kis pártoknak nincs esélyük önálló megmérettetésre, meg kell találniuk az együttműködés lehetőségét – akár „demokrata összefogás” néven. Akkor megnevezte a liberálisok lehetséges szövetségeseit is: MDF és LMP. Néhány napja egy írásában mégis ostorozta az SZDSZ és az MDF összefogását. HERSKOVITS ESZTER interjúja.

Voltaképpen mi bosszantja a két párt frigyében?

– Egyrészt az MDF választási programja szöges ellentéte a párt eddigi működésének. Nemrég még büszkén hirdették óriásplakátokon, hogy eltöröltették a haláladót. Most Bokros Lajos gazdaságpolitikáját propagálják, amellyel nyilvánvalóan nem egyeztethető össze az adónem megszüntetése. Másfelől az SZDSZ új elnöke, Retkes Attila azt ígérte, szeptemberre hatszázalékos lesz a párt népszerűsége, és a szabad demokraták önállóan indulnak a választásokon, nem kötnek szövetséget senkivel. Persze ezek csak felszíni tünetek. Az igazi problémám az: semmit nem tudunk az együttműködés programjáról, céljairól. A szövetségkötéshez meg kell egyezni fontos alapkérdésekben, amelyek nem szoríthatók háttérbe. Még ideiglenesen sem. Az MDF–SZDSZ-„alakzat” azonban nem értékalapú, hanem haszonelvű.

Ez mit jelent?

– Az SZDSZ kap néhány helyet az MDF-listán, cserébe nem állít saját listát.

Felteszem, amúgy sem tudtak volna mindenhol jelöltet állítani. Az MDF révén pedig talán még megkapaszkodhatnak.

– Számomra a liberális értékek nemcsak a gazdaságra vonatkoznak, hanem szociálpolitikára, szabadságjogokra, személyes függetlenségre, állam és egyház elválasztására, és még hosszan sorolhatnám. Ezeket az értékeket nem találom a szövetségben. Vajon mit fog képviselni az MDF ügynöktörvényügyben, amelynek tisztázását a liberális értelmiség épp napjainkban követeli újra? Ezen nem fog segíteni, ha egy-két liberális politikus ott ül majd a parlamentben. Nem lehet mindent Bokrossal „letakarni”.

Tény, ön már biztosan nem fog ott ülni a következő Országgyűlésben. Nem került fel a közös listára. Nem ez zavarja valójában?

– Ilyen listára nem is akarnék felkerülni. Az obskúrus, zavaros háttéralkuk, titkos tárgyalások kétessé teszik számomra e „formáció” megbízhatóságát.

Milyen háttéralkukat gyanít?

– Nem gyanítom, hanem olvasom. Például azt, hogy a kampány finanszírozásában Mesterházy Ernőre számítanak. Vagy: tárgyalnak Bánk Attila Vidéki Magyarország pártjával, előkerült Kapolyi neve, futott Schmuck Andor Tisztelet Társasága.

Demszky Gábor viszont üdvözölte a két párt szövetségét.

– Kétségtelen: valódi, gyötrő probléma, mi a helyes magatartás a választásokon. Demszky álláspontja is legitim, más kérdés, hogy – szerintem – téves. Bokros legendája olyan pártnak lehetne nagyon fontos, amely kormányzásra tör. Itt azonban a demokratikus és jogállami normák megőrzése lesz a feladat, erről pedig a „szövetség” szót sem ejt.

Retkes Attila azt mondta: az SZDSZ a választásokig „részlegesen háttérbe szorítja saját identitását”, hogy előtérbe helyezze a demokratikus közepet és Bokros programját. És majd a parlamentbe kerülve önálló pártként akarják megerősíteni magukat.

– A „háttérbe szorított identitás” szörnyű kijelentés. De ne feledjük: az SZDSZ nem állít listát. A választáson az MDF indul. Az ő listáján szerepel néhány SZDSZ-es politikus. Ez nem szövetség. Ráadásul a választásoknak az a tétjük: sikerül-e megakadályozni a Fidesz kétharmados többségét. Aki ezt nem veszi komolyan, maga is hozzájárul a demokrácia lebontásához. S ha az SZDSZ–MDF-„vegyület” végül nem jut be a parlamentbe, a voksai a semmibe vesznek. A Fidesz előnyét az MSZP nem fogja tudni legalább egyharmaddal ellensúlyozni.

Ugyanakkor Heller Ágnes filozófus szerint a balliberális értelmiség egy része bizonyára az MDF–SZDSZ közös listájára szavaz majd, mert ebben látja a demokratikus közepet.

– A választók áprilisig sokszor átgondolhatják ezt a kérdést. Addig jóval pontosabb képet kaphatnak a formációról. Most még a legkülönfélébb indulatok diktálnak.

Már bocsánat, talán önnél is.

– Nyilván ahogy ezt a dolgot elővezették, és amilyen szövegekkel próbálják lenyomni a választók torkán – az befolyásolja a véleményemet. Az pedig különösen, ahogy az MDF-ben semmibe veszik a pártdemokráciát. Ez a parlamenti működés során sem ígér sok jót az elenyésző kisebbségben lévő szabad demokratáknak. Remélem, idővel a szavazók többsége rájön: a választások kulcskérdése a jogállam és a demokrácia megóvása. És ugyan az MSZP – elsősorban a korrupciós ügyek miatt – hiteltelenné vált, mégis biztos vagyok abban: ellenzéki pártként meg akarja majd védeni a jogállamot, ha erre szükség lenne.

Nem gondolja, hogy önbeteljesítő jóslattá válhat, ha folyton azt sulykolják, hogy a Fidesz kirekesztő és diktatórikus lesz?

– Orbán Viktortól most csodát remélnek sokan. Csakhogy a gazdasági helyzet miatt nem nagyon lesz más mozgástere, mint a mostani kormánynak. Ezért a választókat csak úgy tudja lecsendesíteni, ha látványos elszámoltatásba kezd. Nyilván büntetőjogi felelősségre is kell vonni azokat, akik megérdemlik. Önmagában ezzel nincs baj. De kétharmados jobboldali többség esetén félő: az ügyészséget, a rendőrséget is úgy „alakítaná” a kormány, hogy végül az elszámoltatás politikai leszámolássá válna. És abban is biztos vagyok: a Jobbik támadni fogja a Fideszt, ha az nem lesz eléggé radikális a számonkérésben. Ezért ismétlem újra és újra: az lehet az egyetlen gát, ha az MSZP megkapja a szavazatok legalább egyharmadát.

Olyannyira hangsúlyozza, hogy felvetődik a kérdés: nem akar belépni a szocialisták közé?

– Nem.

És kilépni az SZDSZ-ből?

– Nem. Mert nem az én értékrendem változott meg, hanem az SZDSZ-é. De most a legfontosabb kérdés az, lesz-e olyan egyharmad az Országgyűlésben, amelyről tudni lehet, miként fog viselkedni az alkotmányos kérdésekben.

Nyilatkozta: ön számára a liberalizmus lelkiismereti kérdés. De van liberalizmus az SZDSZ-en túl is?

– Egyetlen okot látok, amiért a liberális politikai és társadalmi elit nem teheti meg, hogy sértődötten szemlélődjön, és várja az eszmélést. Ez maga a rendszerváltás hitele. Nem törődhetünk bele, hogy a demokratikus ellenzék történelmi szerepe, a rendszerváltás megvalósítása, a nyugatias kultúra és piacgazdaság kialakulása zátonyra fusson – mégoly súlyos politikai hibák ellenére sem. Léteznie kell egy intellektuálisan erős, liberális mozgalomnak. Az SZDSZ sajnos elvesztette azt a hitelességet, amelynek alapján bizalmat kérhetne. Ezért valamennyien felelősséget viselünk, akik korábban irányítottuk a történéseket. Új liberális erőkre van szükség. És ezek sorra meg is jelennek.

Főként a régi SZDSZ-esek próbálkoznak új „pártsejtekkel”. Például ön is: megalapította az Új Pólus közéleti és kulturális egyesületet.

– Úgy látom, ezek az új csoportok leginkább az őszi önkormányzati választásra kaphatnak erőre. Biztos vagyok abban, hogy e szervezetek idővel majd együttműködnek. Az SZDSZ-től – egyebek mellett – az különbözteti meg az Új Pólust, hogy mi nem tárgyalgatunk a színfalak mögött, hanem programokat állítunk össze, nyomon követhető célkitűzésekkel. Most még építkezünk, s előbb-utóbb a fiatalok pártot kovácsolnak az egyesületből. Az SZDSZ hanyatlása miatt pedig már csak a személyes emlékek, a régi párt iránti nosztalgia okán érzek szomorúságot.